2019 legjobb játékai - szerintünk

Miközben épp megszavazzátok az év legjobb játékait, összecsődítettük a szerkesztőséget, és megkérdeztünk mindenkit arról, hogy mivel játszott a legtöbbet idén. Következzen a mi listánk!

A listák ezúttal is szigorúan szubjektívek, nem feltétlenül a legjobban pontozott játékok szerepelnek rajtuk, hanem azok, amelyek a szerkesztőink számára a legmaradandóbb élményt okozták. Lássuk hát őket!

barackostej kedvencei

3. Death Stranding

Igen, gyakorlatilag egy postásszimulátor, és igen, rengeteg furcsasággal van teli Kojima új játéka, de az a helyzet, hogy ennek ellenére is magával ragadott. Elismerem, a játékmenet nagyon megosztóra sikerült, de az a helyzet, hogy kísérletezések nélkül nem születhetnek új stílusú címek. A Death Stranding pedig bátor és elragadó, már ha nyitottak vagyunk a nem hétköznapi kalandokra.

2. Gears 5

A Gears of War 4 egészen rendben volt, de ennek ellenére sem vártam remegve a sorozat ötödik felvonását. Éppen ezért hatalmas meglepetésként ért, hogy az év egyik legjobb egyjátékos kalandját hozták össze a Microsoftnál. A kampány teli volt emlékezetes pillanatokkal és karakterekkel, ráadásul a cselekmény is meglepően rendben volt - és nem csak a sorozat saját mércéjéhez képest. Reméljük, sikerül átmenteni a Gears-lendületet a következő generációra is, mert nagyon hiányoznak az Xboxnak az ilyen jól összerakott exkluzívok.

1. Control

A Remedy játékai mindig is lenyűgöztek: imádtam az aprólékosan megalkotott univerzumokat és történeteket, a szimpatikus főszereplőket és az egyszerű alapokra felhúzott, de mégis mindig zseniálisan működő harcokat. A Control egyértelműen a stúdió eddigi legkiforrottabb munkája, mely egyedi és fordulatos története mellett a játékmenet szempontjából sem szégyenkezhetett. Kár lenne tagadni, hogy egy picit elfogult vagyok a Remedyvel kapcsolatban, de a Control érdemeit tényleg nem lehet elvitatni tőlük.

fojesz kedvencei

3. Apple Arcade

Idén kevesebbet fértem hozzá az asztali gépeimhez, ezért előtérbe került nálam a hordozható videojátékozás, és bár azt hittem, a Nintendo Switchnél jobb eszköz nincs erre a célra, kellemeset csalódtam: a telefonomban. Az Apple idén elindította az Arcade szolgáltatását, amely kifejezetten sok minőségi - és ami még érdekesebb, exkluzív - játékot vonultat fel. Nem is emelnék ki egyet közülük, az előfizetés önmagában megér egy plecsnit: az Apple Arcade újradefiniálta számomra a mobilos videojátékozást, igenis van élet a free-to-play ócskaságokon túl!

2. Pokémon Shield

Miután a PlayStation 4 és az Xbox One az utolsó hónapjait rúgja, talán annyira nem meglepő, hogy a Nintendo Switch körül látványosan nagyobb volt a pezsgés idén, sok jó játék érkezett 2019-ben is a konzolra. A legtöbb időt a Pokémon Shielddel töltöttem el, és bár semmilyen formabontó újdonságot nem vonultatott fel, a játékmenete még mindig félelmetesen addiktív, és maximálisan szerethető körítést kapott.

1. Star Wars Jedi: Fallen Order

Új film ide, Mando oda, az év Star Wars-produktuma (egyúttal pedig az év játéka) számomra a Star Wars Jedi: Fallen Order volt. A Respawn nem találta fel a kereket újra, de egy ötletes koncepcióra húzta Cal Kestis történetét, amit ráadásul jó alaposan megtömtek Star Wars-utalásokkal. A harcrendszer ügyesen használja ki az univerzum adottságait, BD-1 lazán ott van a kedvenc droidjaim között, és bár kritikátlanul fogyasztok mindent, ami Star Wars, nekem még az ugrabugrálás is feküdt. Meglepetés volt a javából!

gorien kedvencei

3. Rebel Galaxy Outlaw

Mire találkoztam a Rebel Galaxy első részével, már túl voltam az Everspace-en, így hiába tetszett maga a játék, mindig bennem volt az, hogy egy másik típusú űrhajós élményre vártam. Szerencsémre idén a Double Damage piacra dobta a Rebel Galaxy Outlaw-t, amely mindent tartalmazott, amit (igaztalanul) hiányoltam az elődből. És annál sokkal többet! Vagány főszereplő, hamisítatlan space western-hangulat, nyaktörő sebességű dogfightok... Igazi szabadságot ad a játékosnak, valamint az élményt, hogy menő vadászpilóta legyen.

2. Gibbous – A Cthulhu Adventure

Az indie játékok a gyengéim, főleg, ha süt róluk a gondoskodás és a szeretet. Ha ezt megfejeli egy erős atmoszféra, akkor nálam nyert ügyük van. A Gibbous a tökéletes megtestesítője annak, milyen egy játék, ha a rajongás műgonddal párosul. Azon túl, hogy érdekes karaktereket és történetet kapunk, a Gibbous dúskál az önreflektív poénokban, miközben tisztelettel idézi meg és teszi nevetség tárgyává a Lovecraft-mitológiát. Remélhetőleg a román fejlesztőbrigád mielőbb előrukkol egy folytatással.

1. Creature in the Well

Az első helyre nálam egy olyan gyöngyszem kerül, amely tán még a Gibbousnál is kevesebb rivaldafényt kapott. A Creature in the Well a flipper és a hack and slash határán mozog, izgalmas és fejvakarós fejtörőkkel van tele. Rengeteg érzelmet kiváltott belőlem: az „egeret falhoz vágom” típusú idegességtől kezdve a büszke diadalérzetig. Egy korrektmód kihívást jelentő játék ez, ami egy nekifutással is végigjátszható akár, és talán épp ez benne a zseniális, mert az ilyenek egyre ritkábbak. Számomra ez volt 2019 legkülönlegesebb élménye.

iNKARNATE kedvencei

3. Devil May Cry 5

Magas oktánszámú csépelés szimpatikus karaktergárdával, három játékstílussal, normálisan összerántott és letisztázott történettel, irtandó démonokkal és laza dumákkal. A Devil May Cry 5-ben mindent megtaláltam amit akartam, de talán V parancsnoki szerepe és indirekt harcmodora tette fel a pontot az i-re. A Capcomnak sikerült úgy folytatnia az eredeti szériát, hogy nagyjából mindenki elégedett lehet!

2. Crying Suns

Ez a depresszív sci-fi roguelike valahogy minden héten eszembe jut, főként azért, hogy sikerült olyan utazást nyújtania, ahol a végképp negatívnak mondható befejezéseket mégis helyénvalónak és nem erőltetettnek éreztem, és ahol Idaho admirális hiába a legnagyobb harcászati szakértő, mégis egy gyarló figura, tele hibákkal. És igen, ez a pár száz megás űrhajós álpixeljáték a sötét hangulatával, esendő főszereplőjével, disztópiájával és komor, francia elektronikus zenéjével számomra ellopta a showt egy csomó minden más elől.

1. Control

Az idei címek közül a dobogó legfelső fokára a Controlnak sikerült felkerülnie a választásaim közül. A Remedy visszatért, és most a Stephen King regények mellé a tökéletes X-aktákra hajazó feelinget adó címet hozott el nekünk. Egy olyan utazást, ahol minden sarkon akad valami érdekes, és ahol mindig akadt elmélkedni, vagy megkérdőjeleznivaló. A lövöldözés és manipuláció keveréke üdítően hat, a folyamatosan változó környezet, a rejtélyes mitológia és az olvasnivaló akták teljesen beszippantottak!

Shifty kedvencei

3. Apex Legends

Amíg a PlayerUnknown's Battlegrounds csak ideig-óráig tudott lekötni, a Fortnite-ot pedig messziről elkerültem, addig az év elején váratlanul berobbant Apex Legends gyakorlatilag a mindennapjaim részévé vált. Ebben persze óriási szerepe van annak is, hogy amikor leülök vele játszani, akkor állandó társasággal teszem azt, de a játék vonzereje inkább a pingrendszerben, a PUBG-nál sokkal tempósabb, akciódúsabb játékmenetében rejlik. Ez persze nem csoda, a Titanfall-sorozat nagy kedvenc volt, így az Apex Legendsbe pakolt közel 300 órám önmagáért beszél. Még úgy is, hogy néha hetekig félre lett téve, de valahogy mindig újra és újra visszataláltunk egymáshoz.

2. Resident Evil 2

Egy időben a Capcom nagyon nem találta a fonalat, de aztán valami nagyon megváltozott. Ennek legutóbbi bizonyítéka, hogy a japánok a Resident Evil hetedik részével ismét menővé tették a sorozatot. Erre tettek rá még egy lapáttal, amikor év elején bemutatkozott a Resident Evil 2 felújított kiadása, amivel a Capcom gyakorlatilag új sztenderdet állított fel, ha remake-ről van szó. A modernizált kiadás ugyanis nem csak megtartotta az alapjáték esszenciáját, de közben okosan borította fel az ismert alapokat és játékszabályokat, így sokszor úgy érezni, mintha egy teljesen új, de közben mégis ismerős játékkal játszanánk. A siker után nem csoda, hogy a Resident Evil 3 remake-je már a kanyarban van. Természetesen nagyon várjuk már.

1. Star Wars Jedi: Fallen Order

Az Electronic Arts töketlenkedését talán már a Disney sem nézte volna sokáig tétlenül, de nem lepődnénk meg, ha a Star Wars játékjogait birtokló, kétes megítélésű kiadó a Respawn Entertainment sikeres játéka után kap majd egy újabb esélyt, amikor a szerződéshosszabbításról lesz szó. Az EA ugyanis a Battlefrontot leszámítva semmit nem tudott eddig felmutatni, sőt, a kiadó döntéshozói eddig meg voltak róla győződve, hogy a live service-é a jövő, így képtelenség már olyan Star Wars-játékot sikerre vinni, amiben csak egyjátékos mód van. Erre novemberben befutott az eredetileg nem is Star Warsnak készült Star Wars Jedi: Fallen Order, ami a lore-t bővítő története mellett nagyon jól emeli át a Dark Souls elemeit és jól használja a metroidvania-féle pályatervezés szabályait. Nem ez az új Jedi Knight, de nem is bánjuk. Az alapok nagyon jók, ha sikerül a sokszor botrányos látványvilágon, teljesítményen javítani, akkor nem kizárt, hogy a folytatás is felkerül majd az év végi összegzések listájára.

sirdani kedvencei

3. Mordhau

Számomra az idei év egyik legnagyobb meglepetése a Mordhau volt. Megjelenése előtt viszonylag keveset lehetett róla hallani, és a koncepciója sem bővelkedik egetrengető újdonságokban. Amit viszont ígér, azt maradéktalanul be is tartja; multis középkori várostromokat íjakkal, kardokkal, pajzsokkal és sok-sok poénos pillanattal. Ráadásul mindezt egy meglepően fluid harcrendszerbe ültetve, a mai napig folyamatosan érkező új tartalmakkal és még relatíve szép grafikával, szóval nem is kérdés, hogy ott a helye az év legjobbjai között.

2. Sekiro: Shadows Die Twice

Noha véleményem szerint a Sekiro a Dark Souls-játékok közelébe sem érhet, és a fej nélküli óriásmajom második eljövetele a kelleténél is frusztrálóbb volt, a From Software alkotása még így is simán az idei év egyik legszórakoztatóbb címe. Eszméletlen gyors harcrendszerével, egyedi univerzumával, látványos helyszíneivel és érdekes karaktereivel az AAA-s kategóriában talán a legszebben ragyogó fénypontja volt 2019-nek.

1. Draugen

A játékosok többsége még egy szubjektív listán sem nagyon választana sétaszimulátort az év játékának, viszont a Draugen igazán rászolgált a titulusra. A már kissé öregedő Edward Charles Harden és a tizenéves Lissie különleges módon bemutatott története már önmagában megérne egy misét, viszont a játék legemlékezetesebb dobása az a zseniális atmoszférateremtés, melynek alig akad párja. Az eldugott norvég fjord, Graavik elhagyatott falva, a hegyoldalon álló magányos templom, a mindent átható rejtély és a túlvilági zene együttesen olyan élménnyé olvad össze, melyet senkinek sem érdemes kihagynia.

szlav kedvencei

3. Star Wars Jedi: Fallen Order

Egy adag Dark Souls, egy adag Uncharted, mindez a messzi-messzi galaxisban – mintha csak személyesen nekem találták volna ki a Fallen Ordert! Túlzás lenne azt állítanom, hogy a Respawn bármiféle szempontból forradalmit alkotott volna, de tény, hogy egy nagyon tisztességesen összerakott csomagról van szó. Szörnyen ki voltam már éhezve egy új, egyedi történetet mesélő Star Wars-játékra, Cal Kestis kalandja pedig tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak, így tehát nem csúszhatott le a dobogóról sem.

2. Disco Elysium

A nagy év végi rohanásnak köszönhetően még mindig csak ismerkedek a Disco Elysiummal, de akárhányszor rászánok pár órát, mindig teljesen lesápadok tőle. Döbbenetes, hogy a játék milyen bizarr és humoros módon kezeli a főhőse ingatag pszichéjét, azon pedig újra és újra elképedek, hogy a játékos mennyire szabad kezet kap a legtriviálisabb szituációk megoldásaiban is. És ha ez nem lenne elég, az egész mögött egy olyan zseniális szövegkönyv áll, amihez hasonlót a Pillars of Eternity óta nem láttam. Megérdemel minden elismerést, amit az év végi díjátadókon besöpört!

1. Sekiro: Shadows Die Twice

Sok jó játékkal volt dolgom idén, de egy sem ragadott magával annyira, mint a Sekiro: Shadows Die Twice. Teljesen indokoltan piedesztálra emelhetném a From Software szokásos védjegyeit, de úgy gondolom, hogy a Sekiro éppen azért lett kiemelkedően nagyszerű, mert nem félt újat mutatni. A keleti környezet, az elképesztően gyors, de taktikus harcrendszer és a lopakodás káprázatosan jól működnek, és hiába az eszement nehézség, az áramvonalasított fejlődési rendszer és a könnyebben átlátható történet mégis megnyitják a játékot egy olyan közönség előtt, akik Lordran vagy Yharnam utcáin korábban már elvéreztek.

Kapcsolódó cikkek

19.
Blankenfuere
#18: Jacknek szerintem inkább a horda módban lenne létjogosultsága. A negyedik iteráció nem tudom miért lett volna dög unalmas, amikor végig pörgött az összes fejezet. (nekem például nagyon emlékezetes a motoros üldözés rész vagy a a végén a kolosszális robotokkal való ténykedés) A Gears 5 tele volt teljesen felesleges és öncélú sétálós üresjáratokkal ahol az immár bipoláris Kait picsog nonstop és a sztorit is kiskanállal adagolták, hogy azért a hatodik részre se fogyjon el a matéria. Talán a Matriarch boss fightot emelném ki mert ötletes volt, de attól hogy szánkózunk hóban és homokban is nem fog leesni az állam. A karakterek vagy egy kis plusz swarm lore sokkal jobban érdekelt volna mint a sokadik raktárépület a semmi közepén. Nyilván ez ízlés meg preferencia kérdése, de nekem ez kevés.
18.
deso
#5: A Gears 5 nekem is az eddigi legjobb rész a sorozatból, főleg a dögunalom 4 után. Jack bevonása a harcokba szerintem nagyon sokat hozzádobott a játékhoz és az Open World is tök hangulatos volt, ha nem egy GTA méretű világot várunk tőle csak a Gears keretein belül kezeljük.
17.
Kawada
#16: Ellenben, hogy egy tárat kell fejre is lőni...
16.
Kawada
#15: Ezek a remakek nekem készülnek. Gyűlöltem a kezdetleges 3d grafikát és az irányítást is. Tomb Raider 1 pl. Az, hogy egy játék azért nehéz mert szar a kamerakezelése és az irányítása, engem mindig elüldözött. Engem így nem zavar, hogy nem fut, mert ígyis élmény számomra.
15.
Nyarlako
ResiRemake 2vel az a baj hogy a Revelations 2 után a játékmenet nagyon merev és fapados hiányoznak alapvetö dolgok. Pl a fitt, fiatal rendörtiszt Leon nem tud futni ha az élete múlik rajta se, vagy akár ütni.
14.
Yanez
#13: Én csak a demót toltam ki eddig, de totál megértem miért dicséri agyon mindenki. Nemsokára pedig jön a 3-ik rész remakje.
13.
Neotechtr
#12: I feel you bro.

A Remake 2 nálam az év totálisan legjobb játékélménye. Persze ez teljesen elkerülhetetlen volt nálam, mert első megjelenéskor a 10 perces demót is fél napokig toltam a Resi 2 megjelenésére várva anno. El tudod képzelni, hogy nem 3 év múlva kapsz egy remastert, hanem 20 év után egy hithű remake-et? Szóval faszán totál semmi esélye nem volt nálam semminek ezen kívül. Viszont az embernek jól kiesik egy januári(!) cím. Egyszerűen olyan régnek tűnik, hogy nem jut eszedbe. Most év végén sok toplista volt, de nem sokon volt ott a Resi 2, valahol meg is említették, hogy igaz, hogy régi, de azért még nevezték a listára.

(...)
12.
Yanez
Most, hogy utánaszámoltam, 8-10 játék került fel a listámra a felhozatalból, úgyhogy tényleg jó év volt! :) Csak ugye a RE2 annyira jól sikerült, hogy azt hittem többen is kiemelik egy top 3-as listában. Tévedtem.
11.
Yanez
#10: Na én is pont így gondolom, de azért a kommentek után azt is visszavonom, hogy a 2019-es gyenge lett volna.
10.
RangerFox
A tavalyi év messze jobb volt az ideiénél...
9.
hedzsooo
#1: Hát nem is tudom... Csak hogy 1 párat említsek amik szerintem kurta jó PC-s játékok voltak tavaly, idén is szívesen nyúzom majd még őket: Metro Exodus, Genesis: Alpha One, Óperencia : Az ellopott Nap (Operencia: The stolen sun), Heavy Rain PC-s kiadása állati jó volt részemről, illetve a Beyond: Two Souls is, aztán a Detroit: Become Human-re még nem is jutott időm de szerintem azzal is el leszek, ha az előző kettő ugye bejött a Quantic Dream-től... És akkor most poénból direkt csak pár epices játékot soroltam, de Steamen és GOG-on is lettek új kedvenceim tavaly is! :)
8.
Neo1989
#1: Szerintem semmi gond nincs a felhozatallal. Kimondottan jó volt az idei év.
7.
Kawada
#6: Egyetértek. A 4-et kb. 20 perc után töröltem le úgy, hogy kifejezetten kedvem volt egy kis agyatlan henthez. Még annak is unalmas volt és sivár. Az 1. rész felújíott változata ózisként hatott a sivatagban utána, pedig annál se kell több, hogy 5 agysejtnél több működjön egyszerre.
6.
manderel
#5: Pont a 4-nél éreztem ugyanezt. Hogy üres, szürke és ötlettelen, messze az addigi leggyengébb.
5.
Blankenfuere
barackostej ez komoly?
Gears 5 az év egyik legjobb egyjátékos kalandja? Még köszönni sem merne a szenzációs negyedik résznek. Olyan üres és statikus volt ez a megnyomorított "open world" megoldás, hogy szinte botrány. Ráadásul nem egy bugtól üvöltött a játék. Messze a leggyengébb Gears rész amihez eddig szerencsém volt Egy pár ötletes fegyveres újítást meg talán a látványt leszámítva siralmas. Felfoghatatlan számomra miért vannak elájulva ettől a szoftvertől a kritikák.
4.
hajbel
Nálam a Days Gone. Kár, hogy egy ótvar bughalmazként adták ki és a mellékküldetések monotonak. Nálam a történet és a hordák így is óriási örömet okoztak, na meg a secret ending.
3.
Macifasz
#1: Gyenge felhozatal mellett, WHAT?!?! Az elmúlt éveket figyelembe véve, én most tudtam a legnehezebben összeállítani egy TOP 5 kedvenc játéka listát. Az 5. hely kb. hetente változik nálam. :-D Persze nem vagyunk egyformák, de sztem elég jó év volt a tavalyi.
2.
Kawada
#1: Számomra inkább az hihetetlen, hogy ha ekkora igény van a szerkesztőségben az indie, aránylag noname cuccokra, és ezt ennyien szeretik, miért nem jelenik ez meg jobban az oldalon. Örömmel olvastam és 3 játék került fel a listámra.

Úgyhogy köszi! :)
1.
Yanez
Hihetetlen, hogy az idei gyenge felhozatal mellett csak egyikőtöknek fért bele a RE2 remake a top háromba. :/
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...