Immortals: Fenyx Rising teszt

  • Írta: gorien
  • 2020. november 30.
A görög mítoszok világában sohasem áll meg az élet, minden hétre jut egy újabb katasztrófa és egy újabb feltörekvő hérosz. Ezúttal Fenyxen a sor, hogy megmentse az isteneket a titán Tüphón haragjától!

Az ókori mitológiák, legyenek akár történelmi eseményekkel keverve, feldolgozások kifogyhatatlan tárházainak bizonyulnak régóta. A legnépszerűbbek között töretlenül ott találjuk az ógörögöket. Ha más nem, Herkules újra és újra előkerül filmeken, de a titánok is gyakran haragszanak, míg a videojátékos berkekben az északra költözés előtt Kratos tette helyre a görög isteneket, mostanság pedig Zagreusz járja szakadatlanul a Hades kazamatáit. Biztosra veszem, hogy naphosszat lehetne még sorolni a különböző adaptációkat – a Ubisoft két évvel ezelőtt szintén kipróbálta magát a hellén vidékeken az Assassin’s Creed: Odyssey-vel.

Annyira bejött aztán a nekik az ötlet, hogy nyomban neki is álltak kidolgozni egy újabb játékot, ami elhagyja az orgyilkosok és templomosok végtelen csatározásait, helyette pedig nyakig merül a görög mondák mitikus aspektusaiban. Ebből lett a Gods & Monsters, amely később Immortals: Fenyx Rising néven érte el a polcokat, és bár sokat merít az Assassin's Creed-játékokból, az sem téved sokat, aki a The Legend of Zelda: Breath of the Wild hatásait véli felfedezni benne.

A Ubisoft quebeci stúdiója egy színes, izgalmas világot teremtett legújabb játékában, ahol a történelemhűséget felváltják a varázslatok és az istenek – no, nem mintha maga az Assassin’s Creed ne sodródott el volna tőle az évek folyamán. Az Immortals: Fenyx Rising a mesés Arany-szigetre vezet minket: ez a görög istenek semmihez sem fogható otthona, csakhogy jelenleg béke és földöntúli szépség helyett ádáz szörnyek uralják, ugyanis az egykor Zeusz által bebörtönzött titán, Tüphón kitörni készül a Tartaroszból, hogy beteljesítse bosszúját.

Az istenek szerencséjére azonban egy hajótörés a szigetre veti Fenyxet. (Az ő nevét hogyan magyaríthatnánk? Féniksz? Fínüksz? Maradjunk a Fenyxnél.) Fenyx egyszerű pajzshordó, aki mindig is jobban otthon érezte magát a mondák, mint a fegyverek között, hamarosan azonban nemcsak kardot ragad, de isteni erőkkel felszerelve az egyetlen lesz, aki Tüphón útjába állhat.

A játék első órája után, ami voltaképp a tutorial szerepét tölti be, feltárul előttünk a Fenyx Rising világa, amivel a Ubisoft remek munkát végzett. Az Arany-sziget többféle régióból áll, melyek mindegyike egy-egy istenhez kötődik: Afrodité vidéke virágzó fákkal és zöld mezőkkel van tele, míg Arész sziklás pusztaságát erődök és legyőzött szörnyek csontvázai díszítik. A sziget közepén ott magasodik a Tartarosz folyamatosan lávát okádó hegysége. Akármerre nézel, minden színes és élettel teli.

Ezek után valószínűleg nem meglepő, hogy maga a játék sem egy komolykodó alkotás. Nem kell itt vérgőzös realizmussal számolni, az egész olyan, mint egy modern mese, élén az istenek világába belecsöppenő Fenyxszel, aki odáig van mindenért, legyen szó akár Zeusz villámairól, akár Daidalosz szárnyairól. Minden egyes szereplő önmaga bohókásabb, könnyedebb változata. A történetet alapvetően Prométheusz és Zeusz közösen meséli, kettejük civakodásából fogsz majd hallani bőven – különösen utóbbi az, aki szeret bunkón közbeszólni és hisztizni egy kicsit, ha például nem a főküldetéssel foglalkozunk. Akármelyik istenről is beszéljünk, látszik, hogy az írók elengedték magukat, ami zseniális párbeszédekben és karakterekben nyilvánul meg. Sok poénhoz azért nem árt, ha tisztában is vagy a mítoszokkal.

Az energikusság a harcrendszerben is megjelenik. Fenyx kétféle támadásra képes, karddal egy gyorsabbra, illetve fejszével egy lassabbra, ami azonban képes a pajzzsal felszerelt ellenfeleket is megsebezni. Emellett van egy íja (a fejlövés értelemszerűen többet sebez), védekezéshez pedig háríthat vagy kitérhet. Az ellenfelek (beszéljünk akár a mezei szellemkatonákról, akár a mitológiai szörnyekről) alapvetően háromféle támadással rendelkeznek: hárítható, nem hárítható és távolsági csapásokkal. Mindegyiknek megvan a maga sajátos harcstílusa, támadásrendje, amiket kitanulva (nem túl bonyolultak) profik lehetünk a harctér uralásában.

Ha hárítunk vagy nehézfegyverzetet használunk, az ellent a kábulás felé lökdössük, míg ha a megfelelő pillanatban térünk ki, az idő lelassul, esélyt adva ezzel nekünk arra, hogy bevigyünk néhány gyors ütést. Sőt, a repertoárunk nem merül ki ennyiben! Támadhatunk lesből, Héraklész erejével sziklákat vághatunk a szörnyekhez, képesek vagyunk szélsebesen futni, Daidalosz szárnyaival pedig siklórepülhetünk – az akció folyton pörög és iszonyat gördülékeny. A harcok közepette ezek egyébként komoly zongoramutatványokat igényelnek tőlünk, így talán nem a billentyűzet a legjobb választás az irányításhoz.

Az Arany-szigeten azonban nem csak harc vár minket. Többféle fejtörővel is találkozni fogunk majd, némelyikkel a felszínen, másokkal pedig speciális tartaroszi barlangokban. Nagyjából minden képességed próbára fogják tenni: versenyt kell repülnöd vagy futnod, célba kell találnod a nyíllal (néha fejszék fokán keresztül), lantdallamokat kell memorizálnod vagy freskókat kell kirakóznod. A jutalmuk pedig valamiféle gyűjtögetnivaló lesz. Amiből sok van, már-már fárasztóan sok.

Újfajta fegyvereket, páncélokat, sisakokat szerezhetsz magadnak. A térképen elszórva találhatsz ambróziát, ebből az életed fejleszthető, míg a tartaroszi barlangokban található villámokból az energiaszinted. Kharón érméi gyakran a fejtörők jutalmai: ezekért a különböző képességeidet húzhatod fel. A világ tele van gyümölcsökkel, gombákkal és virágokkal, amelyekből főzeteket készíthetsz, hogy gyógyulj, vagy megnöveld a támadóerődet – ezekből egyébként érdemes mindig tele tárat tartanod, szükséged lesz rájuk. Aztán vannak még kristályok, amikből meg a fegyvereiden javíthatsz. Lássuk, mi maradt ki: megszelídíthetsz különféle állatokat hátasnak, Hermész küldetéseiért prémium valutát kapsz, amit nála is költhetsz el (nemhiába ő a kereskedők istene), és még Foszfor, a főnixed is kaphat saját skineket. Gyűjtögetni bőven fogsz, az tuti!

Mivel az Arany-szigetek nyílt világa a hasonló játékokhoz képest szerényebb, és szinte azonnal hozzáférsz az egészhez, úgy tűnik, mintha az egész tele lenne szórva mindenfélével. Amikor először megmászol egy óriási szobrot, hogy az Assassin’s Creed-játékokhoz hasonlóan felderítsd a környéket, a sasszemmódban perceket is elszöszmötölhetsz, mire minden érdekességet megjelölsz a játékteredben. Ha van hátránya a pályadizájnnak, akkor ez a túlzsúfoltságérzet az.

Persze, ha hív az ismeretlen, lehet, hogy semmi kivetnivalót nem találsz ebben. A kalandorlelkeket fogja is kényeztetni a Fenyx Rising világa. A különféle régióknak hála teljesen eltérő vidékeket járhatunk be, a tengerparttól kezdve magas hegycsúcsokig jutunk, úszunk, futunk és repülünk. Arra érdemes figyelni, hogy az Assassin’s Creeddel ellentétben Fenyx energiája véges, ő nem csimpaszkodhat örökké az épületek oldalán, így érdemes átgondoltan falat másznunk vagy repkednünk.

A Ubisoft azzal is remek munkát végzett, hogy magunkénak érezhessük a játékot. Ötféle nehézség között választhatunk, amelyek nemcsak az ellenfelek erejét szabályozzák, de a fejtörők kihívásait is, ráadásul többféle szinten, amelyeket akár külön is testre szabhatunk. A HUD elemei külön-külön is lekapcsolhatóak, hogy csak azt lássuk, amit szeretnénk: ide tartozik például a fejtörőknél felbukkanó vizuális segítségnyújtás, amikor kis fények vagy körvonalak jelzik, hogy egyes elemek milyen más dolgokat aktiválnak. A játék minden eszközt megad, hogy azt a kihívást kapd tőle, ami a megfelelő a számodra.

Van azonban, amit nem lehet testre szabni, ilyenek például az irányítás gyerekbetegségei. Finom mozdulatokra ne számítsunk, ami platformozás közben különösen zavaró, hiszen egy rossz gombnyomásra legyalogolhatunk az oszlopról, amit alig bírtunk megmászni – a Tartaroszban ráadásul halál jár a ballépésekért. Szűk térben pedig nem ajánlott harcolni: Fenyx túl lelkes Pókember, hacsak hozzáérsz a falhoz, felkapaszkodik, ahonnan aztán alig bírsz leugrani, pedig közben csépelnek a rosszak. A repülés, habár így is hangulatos, lehetett volna jóval kecsesebb.

Szerencsére a játékidő jelentős részében ezekkel a szituációkkal nem, vagy alig fogsz találkozni, az az energia pedig, ami áthatja az egészet, könnyen elfedteti a kisebb bosszúságokat. A játék gyönyörű (ami erőforrásigény szempontjából megkéri a magáét), a zene szuperül fest alá, ezért csalogató, hogy kicsit eltévedjünk az Arany-sziget tájain. Ha épp nincs kedvünk harcolni, az ellenséges csapatokat viszonylag könnyen elkerülhetjük, ha viszont viszket a tenyerünkben a kard, bőven lesz lehetőségünk keresni a bajt. Már a játék korai szakaszában is futhatunk bele magunknál jóval erősebb szörnyekbe, akik ellen az esztelen suhogtatás nem elég. Ha pedig Tüphón utánunk ereszti valamelyik megrontott hősét, érdemes résen lennünk, mert bármelyik pillanatban a hátunk mögött teremhet Akhilleusz vagy Atalanté kísértete, hogy a fejünket vegye.

Számomra azonban mégis a karakterekben testesül meg a Fenyx Rising szíve-lelke. Nagyon eltalálták őket, iszonyat jó dumákat kaptak, a humorban a mitológiai és popkult utalások egyaránt keverednek. Nincs semmi gond a komor, magának való, szenvedő hősökkel, de jól áll a játéknak, hogy nem egy görög tragédiát kaptunk. Az élénk, gondosan felépített világot élvezet bejárni, ha másért nem, hát azért, hogy meghallgassuk, Fenyxnek, Prométheusznak vagy Zeusznak épp miféle gondolata támad egy-egy újabb felfedezett érdekesség láttán. Na, meg persze ezeken túl is szórakoztató egy játék ez, ne tagadjuk el tőle.

Az Immortals: Fenyx Rising PC-re, Xbox One-re és Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, Nintendo Switchre, valamint Amazon Lunára és Google Stadiára jelenik meg december 3-án. A teszt a PC-s változat alapján készült.

47.
DarkLord
Kegyetlen jó játék, pedig ilyent ritkán mondok valamiről :D Egyben van az egész játék, a látvány nekem tetszetős, mert szeretem az ilyen "gyerekes" megjelenítésű dolgokat. A játékmenet szintén rendben van a harc a felfedezés és a kis logikai feladványok egyensúlyban vannak. Vicces , ahogy Zeus és Promtheus előadja az egész sztorit, mellette a főhősünk is rendben van, aki gyakorlatilag egy senkiből "parsztemberből" lett hős a maga bájával és egyszerűséggel megáldott karakter. Ez így telitalálat egyben számomra 9.5-et is simán megadnék érte.
46.
Darksiders84
#45: Ja igen egyáltalán nem sok csak külön van mindenre és egyszerre a térképen soknak tűnik, de nem vészes. Nekem nagyon bejöttek a földalatti piros kutak csupa logikai és ügyességi részek amik hiába nagyjából egykinézetűek, mégis teljesen eltérőek amikből lehet látni, hogy foglalkoztak a játékkal rendesen a készítők. Talán több féle ellenfél elférhetett volna mondjuk csak végigjátszásra ami kb 40-60 óra arra elég, de platinához még lattam volna szívesen másokat illetve a lovak és szarvasok tényleg csak színben térnek el és , hogy memnyit bírnak futni , de lehetett volna kisebb vagy nagyobb esetleg más szarvú , de ezek nem hibák. Majd remélhetőleg a folytatásban. Ja és az első platinám, pedig nem mostanában kezdtem gépezni.
45.
delphijos
#44: Én még csak pár napja kezdtem el, még csak az Istenek csarnokáig jutottam, de nekem is bejön. Ami a tesztben is meg volt említve, talán kicsit túlzás hogy 658 féle dolgot kell gyűjtögetni a fejlesztéshez....
44.
Darksiders84
Részemről 9 pontos 100 óra és platina .
43.
godach
Fel kellene írnom a listára ezt a zelda sorozatot.
42.
Ooorky
#40: 1 éven keresztül vettem elő időről-időre mire belefáradtam.

Wind Waker #1
41.
delphijos
#40: A felújított Links Awakening zseniális volt. A breath-nál már idegesitett kicsit a fegyverhasználódás. Hogy 3 fát nem lehetett egy fejszével kivágni mondjuk....
40.
Darksiders84
#39: Ne már lehet csak rossz időszakodban nyomtad más mellett. Nekem csak a Majoras Mask maradt ki vagyis elkezdtem azt is N64-en ,de nem sokáig viszont ez az utolsó 2 is nagyon jó volt a BOTW és a Links Awakening is az egyedi kinézetével , de a hajós Wind Waker talán a legemlékezetesebb az Ocarina után.
39.
Ooorky
#38: Mindenkitől azt olvasom, hogy Zelda így-úgy-amúgy, számomra a leggyengébb Switch exkluzív amivel játszottam, végig se vittem (sztem nem is fogom).
Főleg a N64/Gamecube-os Zeldákkal összehasonlítva harmatgyenge.
38.
Darksiders84
#37: Ez az a játék amit sajnálni fogok, ha a végére érek , hogy befejeződött. Amúgy a nagy Zelda rész kb ennyinél már vége volt illetve az új felső nézetes kissé gyerekes rész se tartott eddig a tartalom és minőség persze mindkét részben bőven jó ,mert azokat is végigvittem Switchen szinte csak ezekért vásárolva és azóta csak emlék mivel eladtam a gépet is , de ez viszont nagyon meglepően egybe van .
37.
delphijos
#36: Jó ezt hallani. Nekem bejövős volt már a teszt alapján, csak ahogy írtam az elmaradásaim mellett nem 24 pénzért.
36.
Darksiders84
26 óránál járva kb a felénél azt mondom , hogy ez nagyon jó lett símán 9 pont aki kedveli az ilyen mesés stílust tele jóféle logikai és ügyességi feladvánnyal nagyon eltalált fejlődési rendszer és kiépített nagy változatos világ élvezetes harc és gyűjtögetés. Zelda toroktaposó!
35.
Neotechtr
#34: Egészségedre. XD

De néha úgyis illik letakarítani a monitort. Majd küldök a kártyához egy nagyon jó illatú zöld mosogatószert is.
34.
godach
#30: 2 deci dobozos kólám volt, de a 3/4-ét most ki fújtam, emiatt: "és inkább rendeltem magamnak egy pulcsit, amin a gyalogkakukkból a farkas van"
Bekap6od lol
33.
Darksiders84
#31: Ja ezt pofáztam már pár napja is , hogy a büdös francba 35-ért a dobozos pár + küldetés és ruha miatt nagyon meredek. Sajnos szerintem elmozdulnak ebbe az irányba már megjelenéskor ilyen bővített pakkokkal próbálkozva , hajmeresztő árral sajna. Nekem elég lett volna a sima verzió , de kedves Konzolvilág megint nem kapott , úgy mint múltkor a WD Legiont se , mondjuk azt nem bänom ,de ez érdekelne. Budapesti bolt és valahogy nem kapják megjelenésre meg.
32.
Neotechtr
#31: Aki ma előre direkt drágábban vesz meg egy Ubi játékot, hogy több tartalom legyen benne, az... nem tudom. Lehet ráér, vagy ilyesmi. XD
31.
delphijos
#30: Ja, ultra mega hiper complete version a store-ban is van potom 33 pénzért...
30.
Neotechtr
#29: A legolcsóbb példányt PC-re is 40€-ért láttam és az átla is 45 körül van. Mondom megnézem Uplay-en, egyből az arcomba tolt egy 100 €-s verziót... Kik ezek a par... ööö legények és leányok? - kérdeztem magamban és inkább rendeltem magamnak egy pulcsit, amin a gyalogkakukkból a farkas van. Egyelőre ennyit a mitológiákról :)
29.
delphijos
#28: Én néztem az Xbox store-ban, ott valami 24 pénz , annyit azért most nem adok érte. Ha nem lenne semmi ami még várat magára, akkor talán, de így....
28.
Turley
#26: Nekem bejön, zelda szintet nem hozza, de ha bejon a stílus akkor kifejezetten jó. KB 5 órát nyomtam eddig handhelden, jól fut jól nézki szórakoztató. Én eshop pontokbol vettem de simán megéri a teljes árat szerintem
27.
KopyAti
#25: Oksa, köszönöm!
26.
habo
Nintendo switch en játszik ezzel valaki?
Érdemes rá megvenni?
25.
Zuzmo
#24: Igen:
https://en.wikipedia.org/wiki/AnvilNext#AnvilNext_2.0
24.
KopyAti
Egyébként ez alatt is az Anvil 2.0 dübörög? Tudja vki?
23.
KopyAti
Pfú, de várom már, hogy holnap röppenjek is érte!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...