Az első generációs PlayStation VR még 2016-ban jelent meg, és remek alternatívát kínált azok számára, akik megfizethető áron szerették volna kipróbálni a virtuális valóság nyújtotta élményt úgy, hogy már rendelkeztek egy PlayStation 4-gyel. Habár látszott rajta, hogy egy elég kiforratlan technológiáról van szó, a megvalósítása pedig elég suta volt a rengeteg kábellel, az átalakítóval és az elavult Move-kontrollerekkel, mégis, a célnak megfelelt. Ma már egyértelműen kijelenthető, hogy az idő vasfoga eljárt felette, de a feladatát sikeresen elvégezte: kialakított egy megfelelően nagy rajongóbázist, amely teret adott mai tesztalanyunk, a PlayStation VR2 érkezésének. Lássuk, hogy sikerült!
A PlayStation VR2 doboza a hardver egyszerűségét és könnyen kezelhetőségét igyekszik sugallani, magán a headseten kívül megtaláljuk a két Sense kontrollert, egy töltőkábelt, valamint a használati utasítást és egy fülhallgatót, melyet 3,5mm-es jack-csatlakozóval kapcsolhatunk a headsethez. Ötletes a Sony részéről, hogy a hardver dobozába kényelmesen visszahelyezhető a sisak és a kontrollerek, így praktikus tárolódobozként használhatjuk azt a mindennapok során. Érdemes élni a lehetőséggel, hiszen a lencséket védeni kell a napfénytől és a portól.
A headset egyszerűségét erősíti az is, hogy mindössze egyetlen, 4,5 méter hosszú USB-C kábellel csatlakoztathatjuk a konzolhoz, továbbá az első beüzemelése is kevesebb, mint 10 percet vesz igénybe. Ezen egy végtelenül egyszerű és érthető tutorial vezet végig minket, mely során beállítjuk a fejpánt szorosságát, a szemüveg szemtől való távolságát, a lencsék egymástól való távolságát, a játékterületet, a szemkövetést, illetve a padló magasságát. Külsőre egyébként követi a PlayStation 5 dizájnját a headset a maga fekete és fehér műanyag elemeivel. Viselése kényelmes a párnázott fejpántnak hála, nagyon jól takar a szem körüli elem, külső fény egyáltalán nem szűrődik be, illetve egy kicsivel könnyebb is lett az elődjénél. És igen, szemüveggel is használható és kényelmes marad, habár hosszabb viselést követően szinte garantált a halvány piros csík a homlokunkon, illetve az orrunk körül.
A PS VR2 alján található a bekapcsológomb, melynek lenyomását minden alkalommal egy erőteljes rezgés kísér, köszönhetően a beépített haptikus visszajelzésnek. Mellette találhatunk egy másik gombot, mely a négy külső kamerát aktiválja, ezáltal láthatjuk a minket körülvevő teret. Ez egy nagyon hasznos megoldás, hiszen így bármikor megállíthatjuk a játékot, hogy ellenőrizzük a valós pozíciónkat, valamint a headset felvétele után is kényelmesen kezünkbe vehetjük a kontrollereket. Ezek egyébként nagyon könnyűek, ergonomikusak és kényelmes a fogásuk. Az akkumulátoruk átlagosan 4 órát bírnak, cserébe nagyjából fél óra alatt teljesen feltölthetjük őket. A DualSense-kontrollerekből ismert haptikus visszajelzés és adaptív ravaszok szintén megtalálhatóak rajtuk, melyeket a játékok jelentős része aktívan ki is használ.
A hardver tekintetében nem lehet okunk panaszra, szemenként egy 2000x2040p felbontású, HDR-képes OLED kijelző került bele, melyek 110 fokos látóteret és 90-120Hz-es képfrissítési frekvenciát tesznek lehetővé. Hasonló árkategóriában még csak hasonlót sem találunk a VR-headsetek piacán, így valóban elégedettek lehetünk vele. Az immerzió emeléséhez célszerű fejhallgatót használnunk, melyből bármely PS5-tel kompatibilis vezetékes, vagy vezetéknélküli használhatunk. Ha más nincs, akkor használható természetesen a TV hangszórója, vagy egy rákötött soundbar is, utóbbi esetében azonban a headsetet felvéve a menüben nem hallunk hangokat, csupán a játékon belül, mely vélhetőleg egy bug, melyet majd javítanak.
Habár a több, mint 40 címet felsorakoztató nyitó játékkínálat elsőre impozánsnak tűnhet, azonban nagyon fájó pont, hogy csak kevéshez érhető el demo verzió, ráadásul nem kapunk olyan magával ragadó, a hardver képességeit bemutató ingyenes címet, mint amilyen az Astro’s Playroom volt PS5-ön. A fellelhetők közül a Horizon: Call of the Mountaint mindenképp érdemes kipróbálni, talán ez az a cím, mely a legjobban megcsillogtatja a gépben rejlő lehetőségeket. Fejlesztői oldalról mind közül talán a legfontosabb a szemkövetés, mely lehetőséget biztosít arra, hogy a képernyőn megjelenő objektumok közül azokat renderelje a játék magasabb felbontáson, melyek épp a szemünk fókuszában vannak. Így a fókuszon kívül eső tartalom homályosabb lesz, melyet az erre érzékenyek ugyan könnyen észrevesznek, azonban a játékélményt semmilyen módon sem befolyásolja, a felszabaduló erőforrásoknak hála pedig még szebb játékokat kapunk. Ez a funkció egyébként kitűnően használható FPS-játékokban a célzásnál, valamint a menüben történő navigáláskor is jól működik.
Megmosolyogtatja az embert, amikor egy hatalmas Stormbird repül el a feje fölött, és a headsetbe beépített haptikus visszajelzésnek hála beleremeg a feje. Sokat hozzáad az élményhez, ahogyan a kontroller adaptív ravaszai is a harcok során. Teljesen más szintet képvisel ez, mint amit az első generációs PS VR a Move-kontrollerekkel. Fantasztikus élmény, amikor hozzáérünk egy tárgyhoz, és szinte érezzük azt a tenyerünkben. A mozgáskövetés egész jól működik, habár néha eltűnik a kezünk, amikor például a hátunk mögé nyúlunk egy nyílvesszőért, vagy néha furcsa szögben áll a kezünk, mikor felkapaszkodunk egy-egy sziklára, ám mindez a játékélményt nem befolyásolja. A játéktérben pedig sokkal szabadabban mozoghatunk, melynek határait nagyon pontosan leköveti a headset, és időben figyelmeztet rá, mielőtt átlépnénk azokat.
Ha azonban nem szeretnénk állva játszani, akkor a játékok döntő többségét lehetőségünk van ülve is élvezni. Ekkor egy kör alapú területen tudunk tevékenykedni, ilyenkor nyilván könnyebben túlérhetünk a játékterület határain, de a mozgáskövetéssel itt sincs probléma. Érdekesség, hogy a Gran Turismo 7-ben nincs lehetőségünk a Sense-kontrollereket használni, így kizárólag a DualSense áll majd rendelkezésünkre. A játék egyébként nagyon jól néz ki, a HDR rettentő sokat hozzáad az élményhez. Habár minőségbeli romlás tetten érhető a grafikában, az élmény mindenért kárpótol. Kiemelendő még a Capcom munkássága a Resident Evil: Village-dzsel kapcsolatban, elképesztően félelmetes a játék VR-ban, és remek munkát végeztek a fegyverek kezelésében is, mindemellett pedig nagyon jól néz ki.
A PlayStation VR2 minden téren előrelépésnek számít az elődjéhez képest. A headset viselése és üzembe helyezése sokkal kényelmesebb, a hardver és a kontrollerek minőségét pedig össze se lehet hasonlítani az első generációs PS VR-éval, az új funkciók és lehetőségek pedig remekül kiegészítik a VR-élményt. Az egyetlen komolyabb dolog, amibe bele lehet kötni, az a játékfelhozatal. Aki veterán VR-játékos, annak kevés lehet a nyitókínálatban az új cím, és nekik nem feltétlen lehet nyugodt szívvel ajánlani egy több, mint 250 ezer forintba kerülő új hardvert. Azoknak viszont, akik még csak most csöppennek bele a VR világába, kitűnő választás a Sony új VR-headsete. A nyitó játékfelhozatal kielégítő, számos eredetileg PS VR-ra megjelent cím felújított változata is elérhető köztük, az ilyen játékok száma pedig hétről-hétre nő. Ha pedig a Sony nem hagyja parlagon az újonnan kiadott hardverét, és megfelelő tartalommal látja el azt, akkor még hosszú évekig hű társunk lesz a PS VR2, és csodás élményeket szerezhetünk majd általa.
Kapcsolódó cikkek
az a típusú játékos vagyok, aki elkocsikázgat a gta-ban néha a szabályokat is betartva, nem véletlenül nem értettem miért szólják le például a mafia 2-t, "mert sok az A-ból B-be utazás", imádtam
meg is hoztad a kedvem hozzá, ha ilyen jó első élményed volt, de számomra még mindig drágák, ez talán jó ár-érték arány, mint az első esetében, és nagyon bejön, hogy egy csomó hely van a szemüvegnek, de nincs pc támogatás...
De olvastam, hogy tobbeknel jelentkezett szedules/hanyinger...
GT7-bol csak videokat neztem, a vezetesi elmeny mellett engem mar az is lenyugozott, amikor csak a garazsban korbejarhatod az autot :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.