A Company of Heroes 3 már az első pillanattól kezdve meglehetősen hánytatott sorssal próbál megküzdeni, több-kevesebb sikerrel. Megjelenéskor rögtön kiderült, hogy az egyjátékos kampányba hiába próbáltak egy kis frissességet csepegtetni a hadműveleti térképes felállással, az egész már közel sem ütött akkorát a filmszerű átvezetőivel és remek látványvilágával, mint a korábbi részek több mint 10 évvel ezelőtt. Az online meccseket illetően pedig amellett, hogy nagyon kevés tartalommal indult meg a móka (különösen az extrém limitált 4v4-es pályák esetében…), az egész rendkívül bugos volt, és a balansz is borzalmasan eltolódott. A folyamatosan érkező patchek sem találták meg az egyensúlyt, a fanatikusok mindig hamar kitapasztalták az új metát, és a meccsek kimenetelét már a játékosok által választott harccsoportok alapján meg lehetett tippelni. Mindezt tetézte, hogy az új felvonással szemben még mindig valódi alternatíva volt a Company of Heroes 2. Utóbbi a 2013-as rajtját szintén eléggé bajosan tudta le, ám a teljes elnéptelenedést drasztikusan megállította, hogy 2018-ban heteken át ingyen bezsákolhatóvá tették a Steamen, és jó pár hétig nem hogy az RTS-eken belül jutott a csúcsra, de a Steam top 10-es listájának is állandó szereplője volt. A hardcore rajongók viszont látva az új rész problémáit és nem túl változatos kínálatát, maradtak inkább a közösségi tartalmakkal és jó pár DLC-vel teletömött második résznél. Mostanra viszont eljutottunk arra a pontra, hogy új szelek járnak.
A Dare & Destroy DLC-vel a Company of Heroes 3 fejlesztői már elsődlegesen az online multis meccsekre fókuszáltak, lényegében minden egyes nemzet kapott egy vadonatúj harccsoportot. A Deutsches Afrikakorps esetében az Elite Forces Battlegroupot köszönthetjük a fedélzeten, akik ismét bevetik a jól bevált páncélozott 8-kerekű parancsnoki járművet, hogy minden környező egység villámgyorsan fejlődjön. Talán picit túlságosan is gyorsan: a harccsoport különleges nehéz-tankja, vagyis a Tiger Ace a spéci képességeink ügyes időzítésével (a 8Rad szorzója és a járművekkel való zónafoglalás aktiválása) egyetlen ellátási pont elfoglalásával rögtön veterán egységgé válik, ami onnantól úgy nyeli a Shermanokat, mint kacsa a nokedlit. Emellé pedig fedezetként még Ace Stuka légi-támogatást is használhatunk.
A Wehrmacht esetében a Siege Breaker Battlegroup egészen más megközelítésre alapoz, és mindent alárendel az ellenséges védvonalak áttörésének. Lőszerért cserébe folyamatosan lőhetjük a felderítő flare-eket, de kapunk mellé még relatíve hamar lángszórós féllánctalpast, amivel rögtön odaszúrhatunk az ellenséges MG és aknavetős állásainak. A sereg büszkesége (és a meta teljes felforgatója) viszont a Strumtiger nehéztank, ami hatalmas kaliberével 5-6 szakasznyi gyalogságot is képes egyetlen lövéssel megsemmisíteni.
A DLC-ben ezúttal az angolok húzták a legrövidebbet, a brit Special Services Battlegroup ugyanis bőven tartogat kihívást. Az SSB kommandósok adják e sereg gerincét, akik az álcázás mellett képesek az ellenséges vonalak mögé jutni, és szabotálni a nyersanyag-utánpótlást. A maxos fejlettségi szinten Sturmtiger vagy bármi hasonlóan izgalmas és spéci egység helyett a kommandós alakulatunk létszámát emelhetjük meg 3-ról 5-re, mellyel kétségtelen, hogy az egyik, ha nem A legjobb gyalogsági egységet kapjuk, ám járművek ellen teljesen meg leszünk lőve. És persze egyébként is, a titkos kommandózgatással ideig-óráig el lehet pepecselni, de a meccsek közepétől már legfeljebb csak idegesíteni tudjuk velük az ellenfeleinket. Ráadásul a másik speciális egysége a harccsoportnak az SSB mesterlövész, amivel szintén a lopakodásé a főszerep, és szintén nem rúg labdába páncélozott járművek ellen… A britek egyetlen mentsvára a 30CWT LRDG teherautó, melyet anti-tank fegyverzettel fejleszthetünk fel: a kezdeti féllánctalpas és kerekes járművek elhárítására tökéletes, ám később közel használhatatlanná válnak a közepes lőtáv és a rendkívül alacsony páncélozottság miatt.
Végül pedig az amerikaiak kapták a legizgalmasabb újdonságokat a Free French Battlegroup keretein belül. Nulla skillpontért tehetünk szert a francia lövésszakaszokra, amik fedezékből távolra igazán ütőképesek, és még tovább is fejleszthetjük őket plusz géppuskával vagy szerelési képességekkel. Utóbbi opcióval érdemes igazán élni, ugyanis felhúzhatjuk a Maginot-vonalat, anti-tank bunkerekkel, speciális akadályok és fedezékek építésével. Emellé kapunk vasúti tüzérséget potom 200 lőszerért, ami ahogyan az lenni szokott, szétkap mindent a kijelölt zónán belül, ám mivel a lövések lassan érkeznek, elsősorban statikus célpontok ellen ideális. A végső nagydurranás pedig a B1-es nehéztank, ami az előrefelé néző rögzített csövével és a fenti tornyával is képes lőni, ám a páncéláthatolása eléggé alacsony, így akárcsak a valóságban, úgy itt is sokat veszít az értékéből a harcok vége felé felbukkanó német páncélosok ellen.
Talán már a fenti leírásból is érezni lehet, a DLC abszolút nem teljesít jól balansz területén. Meccskeresés során is átlagban 70% feletti azok aránya, akik a német frakcióval szeretnének csatába indulni, hogy a győzelmi statisztikákról és a britek brutális lemaradásáról ne is beszéljünk. Viszont az érme másik oldala, hogy mostanra egységek terén kezdik beérni a nagy elődöt, a közösségi alkotású pályákkal a map poolt is rendesen felturbózták, a bugok javát is szépen kigyomlálták, és már az egész projekt kezd azzá válni, amit vártunk volna a megjelenéskor is. Ha pedig a játékosszámot nézzük, jelenleg jóval többen vannak csatában, mint 2023-ban, a megjelenés után pár hónappal később. És ki tudja? Talán ismét csak egy jól megcélzott leárazásra (vagy inkább az alapjáték ingyen osztogatására) van szükség, és újból meg lehet célozni a Steam toplistáját, de legalábbis az Age of Empires-széria játékosszámát.
A Company of Heroes 3: Dare & Destroy DLC május 14-én jelent PC-re.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.