Superman Visszatér

  • Írta: Ca$h
  • 2006. július 18.
Az 1930-as években íródott Superman képregény volt a legelső, amit Amerikában kiadtak, a DC Comics által. A szinte tökéletes, elpusztíthatatlan „Man of Steel” (acélember), tartalmazta mindazt, amiről az amerikaiak csak álmodhattak.
Tökéletesen képviselte azokat az egyszerű és néhol gyerekes elveket, amiket ők a legfontosabbnak tartanak. Nem is csoda, hogy hihetetlen nagy siker volt, melyet később rengeteg másik képregény követett, melyek szép lassan az amerikai kultúra szerves részévé váltak. 1978-ban készült el az első Superman film, Gene Hackman (Lex Luthor) és Cristopher Reeve (Clark Kent, Superman) főszereplésével, ami az akkori időkben soha nem látott trükköket tartalmazott és pillanatok alatt a legkedveltebb, legnézettebb filmek közé avanzsálta magát. Nem is csoda, hogy a film trilógiává nőtte ki magát, ami ma már abszolút klasszikusnak számít. Később (1987) készült egy negyedik rész is, amiről jobb szót sem ejteni. Ezek után sokáig várták az emberek a folytatást, készültek róla tervek rendesen. De aztán a Christopher Reeve-el történt szörnyű krikett baleset, ezeket meghiusította. Sokan úgy gondolták, hogy nála tökéletesebb Supermant a földön nem lehet találni, és úgy gondolom, hogy igazuk volt. De az amerikaiakat nem lehetett kedvenc hősük nélkül hagyni, ezért készült el 1993-ban a sorozat Louis&Clark – Superman legújabb kalandjai, Dean Cain és Teri Hatcher főszereplésével, ami új megvilágításba helyezte a történetet, sokan szerették ezt a sorozatot, kár hogy 4 év után vége lett. Viszont nem kellett sokat várni ahhoz, hogy 2001-ben elkészüljön a mai napig is tartó sorozat a Smallville, ami Superman fiatal éveit mutatja be, megint csak új megvilágításból, rengeteg érdekességet és titkot feltárva, amikről idáig csak pár szóban, a képregényekből olvashattunk. Aztán egyszer csak felröppentek a hírek, hogy lesz újra mozifilm, jobb lesz, mint valaha, igaz a rajongók azóta már felnőttek, de nem hiszem, hogy lesz olyan ember, aki ne lenne rá kíváncsi!


A történet ott folytatódik, ahol az utolsó résznek vége volt. Tudósok felfedeztek egy ismeretlen csillagot az égbolton, ami akár még a Kriptonit is lehetne. Superman (Brandon Routh) úgy érzi, hogy sosem fogja megbocsátani magának, ha nem nézi meg, hogy valóban a szülőbolygója-e, ezért mindent hátrahagyva, búcsú nélkül elhagyja a földet és útra kel. 5 év telt el azóta, hogy elutazott, a dolgok a földön megváltoztak. Lex Luthort (Kevin Spacey), akinek elkobozták minden vagyonát és dupla életfogytiglani büntetését kellene éppen letöltenie, hosszas pereskedés után elengedik, mivel a bíróság nem tudta beidézni Supermant korona tanúnak. Louis-nak (Kate Bosworth) gyereke született és már vőlegénye (James Mardsen, X-Men) is van. Lex nem sokat teketóriázik, újabb ördögi tervet eszel ki, ami sokkal nagyobb minden eddiginél. Megtalálja, Superman titkos rejtekhelyét, ahol néhai apjának kristályai között hatalmas felfedezésre tesz szert. Közben a földbe csapódik egy ismeretlen eredetű repülő objektum, Superman visszatért. Lex legújabb terve, amiben egész észak Amerikát a víz alá akarja süllyeszteni, szörnyű katasztrófák sorozatával jár, de Supermannek aki egy bombasztikus mentőakcióval visszatér, lesz egy-két szava ehhez.


Megmondom őszintén, én aki mindig is hatalmas Superman rajongó voltam, mint ahogy minden képregényt szenvedélyesen elolvastam annak idején, nem sok jót vártam ettől a mozitól. Bár tudtam, hogy milyen nehéz volt a film útja idáig, tudtam, hogy a Warner adta ki, akik nem sokat tévedtek az elmúlt 10 évben, mégis valahogy volt bennem egy olyan érzés, hogy úgyis el fogják cseszni. Aztán mikor a film egy elképesztően látványos jelenettel szó szerint berobbant a mozivászonra, majd a jól ismert agyamba beleégett, klasszikus John Williams főcímzene, teljes pompájában újra harsogott… rögtön tudtam, hogy jól döntöttem. A katarzisszerű érzés olyan volt, amit csak a Star Wars főcímzenéjénél szokott érezni az egyszeri filmrajongó. Aztán egyik jelenet jött a másik után és be kellett ismernem, hogy ez bezony Superman a javából. A legjobb amit valaha csináltak, mindenkinek látnia kell. Nem tudom, hogy honnan kapartak elő egy ilyen arcot, mint ez a Brandon gyerek, nem tudom, hogy mennyit maszkíroztak rajta, vagy hogy mennyit tettek hozzá számítógéppel (állítólag ágyék táján sokat kellett montírozni rajta, mert túlságosan domborodott az a macskanadrág), de valami félelmetesen hasonlít Cristopher Reeve-re, ami miatt az embernek eszébe sem jut megkérdőjelezni Superman mivoltát. A színészek hitelesek, jópofák, nincsen velük semmi gond, talán csak Louissal, aki nem volt nekem igazán Louisos. De lehet, hogy csak elfogult vagyok Teri Hatcherrel szemben, és ha belegondolunk, hogy az eredeti négy részben milyen siralmas is volt a színészi szereposztás Margit Kidder személyében, akkor már nem is tűnik olyan hiteltelennek. Kevin Spacey alakítása egyszerűen zseniális, látszik rajta, hogy minden egyes jelenetet imádott a filmben, olyan mintha egész életében erre a szerepre készült volna. A kedvencem tőle:


Kitty: Lex, hogy tehetted ezt velem, azt mondtad, hogy csak el kell játszanom, hogy rossz a fék, arról nem volt szó, hogy elvágod a fékzsinórt!
Lex: Édesem, meg kell értened, hogy csak így volt élethű. Minden igazi férfi megérzi, ha egy nő színlel, főleg ha ilyen szupermacsó, mint a harisnyás barátunk!


Brian Singer tökéletesen visszaadta azt a hangulatot, amit mindannyian annyira szerettünk. Minden egyes Superman filmből és sorozatból azokat a morzsákat emelte ki, ami miatt hitelesnek tűnhet az egész feeling. Az örökké 60-as években élő Metropolis pontosan olyan maradt, amilyennek emlékszünk rá. Igaz hogy az emberek ruházata régimódi, az épületek ódivatúak, a technika mégis fejlett és Louisnak Audi A3-asa van. Tökéletesen megtalálta az egyensúlyt a dráma és a komédia elemei között. Rengetegszer fogunk nevetni a kellemes kis poénokon, amivel teleszurkálta a filmet, míg néha majd a könnyeinkkel kell küzdenünk. Az új zeneszerző remekül ötvözte a régi motívumokat az újakkal, nem ritkán fog az a bizonyos libabőr megjelenni rajtunk. Látványos jelenetekből meg lesz bőven, Superman még sosem volt ennyire super, majd csak győzzük becsukni a szánkat a szédítően sziporkázó jelenetek közben. Külön érdekességnek számít hogy abban a jelenetben, amikor Superman apját Jor-Elt láthatjuk, az eredeti Marlon Brandos felvételt archiválták a kristályra. Szóval mindent egybevetve, Brian barátunk remek munkát végzett (tapsvihar) és ilyenkor még azt is megbocsátjuk neki, hogy férfiak szőrős fenekéről szokott álmodozni esténként.


Végszóként még emlékezzünk meg a néhai Cristopher Reeve-ről, aki hosszú éveken át bátran, akadályt nem ismerve küzdött az életéért. Méltóan néhai szerepéhez, mert ő is egy ember volt acélból…


Rendezte: Brian Singer
Zene: John Williams (az eredeti főcímzene), John Ottoman
Szereplők: Brandon Routh, Kate Bosworth, Kevin Spacey, James Mardsen
Játékidő: 154perc
IMDB: 7.3

Saját vélemény: 9.8

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...
Advertisement