Parfüm

  • Írta: zoenn
  • 2007. február 4.
Ha valami embert próbáló feladat egy rendező számára, az minden bizonnyal egy bestsellerből sikeres filmet forgatni úgy, hogy mind az olvasó, mind a nézőközönség számára egyaránt tapsviharra számítson.
Ritka kivételektől eltekintve ez mindezidáig nem is igazán sikerült egyetlen directornak sem tökéletesen, de a Parfüm esetében mégis inkább látszik – megfordult valami a filmes világban, de leginkább az európai filmgyártás egén (a hollywoodi az lassan süllyedő hajó).


Nos beszéljenek a tények: a Patrick Süskind híres regényéből forgatott film 50 millió eurós gyártási költségét ismerve nyugodtan beszélhetünk nagyszabású produkcióról, az azonban szép teljesítmény, hogy ennek a költségnek a dupláját hozta vissza a film alig pár hónap alatt, úgy, hogy még a tengerentúlra sem jutott ki addig. A Lé meg Lola rendezőjeként befutott Tom Tykwer bábáskodott efölött a kosztümös film között, amely kissé elborult, ugyanakkor magával ragadó sztorival büszkélkedhet. Mivel a könyv meglehetősen erős tartalommal bír, ezért több neves rendező (Tim Burton, Stanley Kubrick) is szerette volna vászonra vinni, ám sorban meghátráltak a bizony nem hálás feladat előtt. Tykwernek azonban bejött a jackpot. A diszkrét témaválasztást tessék elfelejteni, a történet egy kivételes szaglószervvel megáldott sorozatgyilkos életét mutatja be, ami tanulságos és egyben visszataszító.


A kezdő képsorokon az 1766-ban járunk a dél-franciaországi Grasse városában járunk, ahol a feldühödött tömeg ujjongva veszi tudomásul a neves parfümkészítő, Jean-Baptiste Grenouille (Ben Whishaw) halálos ítéletének kihirdetését. A történet végére tehát okkal következtethetünk, miszerint a gonosz megkapja méltó büntetését, ám a film az ideáig tartó furcsa és olykor gyomorforgató időszakot hivatott bemutatni rögtön a kezdetektől,  tehát Grenouille születésétől fogva. És mi lehet ideális környezet egy kivételes ormánnyal megáldott fiatalember világrajöveteléhez, mint Párizs rothadó hústól bűzös halpiaca a bódító nyári hőségben 22 évvel korábban. A nyomorúságos anya igyekszik a törvénytelen csecsemőt az hulladék közé rejteni, majd sorsára hagyni, de ez nem sikerül – a felsíró kisfiú lebuktatja anyját akit gyilkossági kísérletért fel is akasztanak. A gyerek sorsa ezek után persze megpecsételődött, árvaházba kerül, kiszolgáltatott lesz, és már itt bizonyossá válik, hogy Grenouille kivételes adottságként a szagok, illatok mestere lesz, minden álma, hogy megtalálja a tökéletes parfümöt és hogy konzerválja az elillanó illatokat. Ahogy a sorsa egy lecsúszott parfümkészítő mesterhez vezeti (Dustin Hoffman), ahol végre csillogtathatja tehetségét és kutathatja, összegyűjtheti a számára fontos szagokat. Nos ez eddig akár egy kalandokkal teli leányregény témaválasztásához illene, akkor mégis hogyan durvul be a történet? Az agilis fiatal legszimpatikusabb illatait a környék nőiben véli felfedezni és mindent megtesz azért, hogy mintát vegyen belőlük és megörökítse az utókornak, akár úgy, hogy megölje a mit sem sejtő áldozatait. A tökéletes parfüm összetevői pedig egyre inkább gyarapodnak.


Bár a cselekmény kicsit nehezen indul be és a csaknem 150 perces játékidő néhol tömény unalomba csap át, ám a rendező mégis értette a dolgát, néha tök fölöslegesen adott képeket a főhős szimatolásáról – komolyan, jónéhány perc azzal telik el, hogy Grenouille meztelen női testeket szagol, ám ennek bizonyára jó oka lehet. Arra mindenképp, hogy ha már némi adrenalinpumpáló akció következik, a látszólag üres részek felvezessék a nézőt. Nem kell megijedni, a tempó ilyen módú váltakozásának oka van. Végül nem szimpla életrajzi filmet kapunk, a mögöttes tartalom sokkal inkább a felszínre kerül, ugyanúgy mint egy XVIII. századi fiatalember beteges motivációjának megismertetése a közönséggel.


Úgy vélem a készítők sikerrel jártak, akár egy egyszerű és visszataszító korrajzot akarnának bemutatni, akár egy szimpla könyvadaptációt sikerre vinni. Ebbe azonban az operatőrnek (Frank Griebe) is igen nagy szerepe volt, köszönhetően a merész közelieknek, ahol már nekünk sem kell sok, hogy érezzük az illatot a vászon innenső felén is, de Grenouille utazásainak madártávlati fényképezése is gyönyörködtet, vagy akár a természetes női test olykor már perverz merészségű ábrázolása. Ha a színészi teljesítményt vesszük górcső alá, megelőlegezem, hogy a főszereplő fiatalember eddigi színházi karrierjének végét láthatjuk, hiszen mozis bemutatkozása egy gyümölcsöző karrier kezdetét jelentheti, de a mellékszereplő vörös lányok sem idióta kislibák a nagy kanász mellett, várjuk őket a jövőben is szeretettel.


A Parfüm nem egyszerű kosztümös film és teljes beleélést, figyelmet igényel, mert ha nem adjuk át teljesen magunkat a képeknek, csak egy vontatott dráma rajzolódik ki előttünk, ami azért a film egészére nézve nem méltó. A kissé nagy lére eresztett mivolta talán az egyedüli negatívum és nem tagadom, képes volt maga elé szegezni, bár az emészthetősége is nagyban függ az ember jelenlegi hangulatától, kérdés, hogy ki, hogyan fogadja be, a legkönnyebben talán a film végi hatalmas gruppenszexet lehet. A jegyeladásokból leszűrhetjük, hogy a nagytöbbség mégis fogékony a témára. A zsigerekig ható zene, az olykor brutális és visszataszító képsorok, valamint az emberi motiváció ilyen jellegű bemutatása bőven megéri a ráfordított időt. Elismerésem.

Szereplők: Ben Whishaw, Dustin Hoffman, Alan Rickman, Rachel Hurd-Wood, Corinna Harfouch
Rendező:Tom Tykwer
Forgatókönyvíró:Andrew Birkin, Bernd Eichinger Tom Tykwer
Eredeti történet:Patrick Süskind
Operatőr:Frank Griebe
Vágó:Alexander Berner
Zene:Reinhold Heil, Johnny Klimek Tom Tykwer
Producer:Bernd Eichinger
Gyártó: Constantin Film,
Forgalmazó: SPI International

IMDB értékelés: 7.4
Gamekapocs értékelés: 7.8

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...