Dan Brown: A megtévesztés foka

  • Írta: Ca$h
  • 2007. április 9.
Amikor a NASA egy bámulatosan ritka tárgyra lel az Északi-sark jégtakarója alatt, a hibát hibára halmozó űrkutatási ügynökség végre diadalról adhat hírt...
...amelynek messzemenő következményei lesznek a NASA jövőjét és a közelgő amerikai elnökválasztás kimenetelét illetően. A lelet valódiságát ellenőrizendő, a Fehér Ház Rachel Sexton hírszerzési elemzőt hívja segítségül. Rachel szakértők – köztük a karizmatikus tudós, Michael Tolland – társaságában a Sarkvidékre utazik, és valami hihetetlenre bukkan: egy tudományos csalás bizonyítékaira, egy merész bűvészmutatványra, amely, ha kiderül, az egész világot megoszthatja. Ám mielőtt figyelmeztetnék az elnököt, Rachelt és Michaelt orvgyilkosok veszedelmes csapata támadja meg. Sivár és életveszélyes vidéken kell menekülniük, és egyetlen reményük a túlélésre, ha kiderítik, ki áll a mesteri terv mögött. A megoldás mind közül a legdöbbenetesebb hazugság. „

(Részlet a könyvből, a GABO kiadótól)

Ezek a sorok állnak a könyv hátulján, amit bevallok nektek merészen, én nem olvastam el. Most hogy így bemásoltam nektek azt hittem, hogy jó fej leszek, de szerintem egy csöppet messzire mentek a készítők, amikor ennyi mindent előre lelőnek az olvasónak. Úgyhogy elnézést érte, én csak hiteles szerettem volna lenni. Mondjuk szerintem a legtöbb ember már a címből elkezd kombinálni a könyv olvasása közben, és akinek egy csöppnyi esze is van, és nem csak olvasni tud, annak olyan túlságosan sok meglepetést nem fog okozni a könyv. DE! Itt nem is ez a lényeg, aki ismeri és szereti Dan Brown könyveit, azok tudják, hogy nem a hatalmas fordulatokban rejlik az ereje az írónak, hanem sokkal inkább az a fantasztikus tehetsége, hogy olyan vizuálisan képes nekünk könyvet írni, mintha mondjuk éppenséggel egy filmet néznénk. Nem sok olyan íróval találkoztam J.K. Rowlingon kívül, aki erre képes lett volna. Lássuk akkor, hogy mire számíthatunk ezúttal.

Így előtte még megemlíteném, hogy Dan Brown hivatalos honlapján ez a könyv szerepel a második helyen, vagyis ez volt élete második regénye, míg ha az évszámokat nézzük meg a könyvei előtt, akkor ennek a harmadiknak kéne lennie. Szóval nem tudom, hogy mi a valóság, valószínűleg itt a kiadásokkal volt valami mahináció, de tény, hogy a Digitális Erőd az első könyve, és az lenne a logikus, ha ez lenne a második, mivel az Angyalok és Démonok illetve a Da Vinci Kód eléggé hasonló stílusban íródtak, szinte ikrei egymásnak. De gondolom ez is az ízlések és pofonok tipikus esetébe esik.

Visszatérve a könyvre. Amikor a kezembe vettem, nem tudtam, hogy mire számítsak, igaz még a tartalmát sem olvastam el. Nagy szerencsémre, mert így csak tippelgetni tudtam, hogy mi is lesz az a bizonyos megtévesztés foka. A történet főszereplője, egy titkos hírszerzési ügynökségnek dolgozik, és mellékesen az apja éppen most indul az elnökválasztáson. Nincsen túl jó viszonyban vele, ez abból is látszik, hogy elfogadja a különleges körülmények között lezajlott meghívását az amerikai elnöknek, aki éppenséggel a választásban az ellenfele az apjának ugyebár. Az elnök megkéri egy szívességre, ami miatt olyan kalandokba keveredik, amihez foghatót, csak egy James Bond filmben szoktunk látni. Nem akarok még többet lelőni a történetből, de higgyétek el ezek még mindig csak aprócska szeletek a teljes egészből, ami egészen egyszerűen csak a zseniális jelzővel illethető.

Külön érdekességnek számít, hogy az Angyalok és Démonokat ugyancsak meg fogják filmesíteni, olyannyira, hogy a Da Vinci kód DVD-jének teljes változata előtt már egy apró teaser féleséget is láthatunk, amiből egyértelműen kiderül, hogy már forgatják a filmet. Ha legalább annyira sikeres lesz, mint az első rész, akkor számítani lehet arra, hogy ebből a könyvből is filmet fognak készíteni. Dan Brown szerintem olyan fantasztikusan izgalmas és letehetetlen könyveket ír, hogy csak idő kérdése, míg mindegyiket viszont láthatjuk a mozivásznon. Szerény véleményem szerint ez a könyve sikerült idáig a legjobban, de persze a többi is nagyon jó lett.

Dan Brown írói képességei és dicséretre méltó történetvezetése nem csak a vizualitásban merül ki, hanem a szereplők választásában is. Gondolom mindenki észrevette már, hogy a főszereplők teljesen átlagemberek, nem titkos ügynökök, katonák, szuperhősök, hanem olyan emberek, amilyenek mi is vagyunk. Igaz, hogy a tudomány szempontjából különleges munkát végeznek, de mégiscsak átlagosak. Viszont, érdekes módon pontosan a negatív szereplők azok, akik sokkal inkább a jól megszokott filmes főszereplők szoktak lenni, és éppen ez adja meg a regényeknek azt az egyedi hangulatot, ami miatt lehetetlen abbahagyni őket. Az olvasónak olyan érzése van, hogy ez akár vele is megtörténhetne, és kimerültséget nem ismerve végigizgulja az összes oldalt, mert sokszor egyszerűen képtelenség elképzelni, hogy hogyan lehet képes egy átlagember felvenni a harcot egy bérgyilkossal, vagy egy kommandóssal - a jól megszokott szuperemberekkel. De mindig alakul valahogy, és olyan élethűen fonja a történetet, hogy az utánozhatatlan. Dan Brown második (vagy harmadik) könyve remek szórakozást ígér mindenkinek, aki szeret olvasni és azoknak is akik nem. Mert mint ahogy a Harry Potter is mindenkinek ajánlható így ez a könyv is. Talán a kisebb korosztálynak nem annyira, mert rengeteg politikai cselszövés van benne meg okfejtés, de 16-96 évig szerintem mindenki imádni fogja!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...