Star Trek

  • Írta: InGen
  • 2009. május 10.
A Gene Roddenberry által 1966-ban elindított sci-fi sorozaton generációk nőttek fel, s bár azóta tíz mozifilm, és számos, különböző korszakban játszódó sorozat is elindult, a legnagyobb sikereket és a legtöbb rajongót máig a klasszikus, Kirk kapitány-féle brigád tudhatja magáénak.
S amíg az utolsó pár mozifilm mind a rajongók szemében, mind pedig a pénztáraknál megbukott, napjaink egyik legnagyobb filmes zsenije, J.J. Abrams úgy döntött, kis szünet után itt az ideje feltámasztani a mitikus sci-fi világot.


Hihetetlenül veszélyes vizekre evezett a fiatal író-rendező azzal, hogy visszanyúlt a legendás William Shatner és Lenoard Nimoy által alakított Kirk kapitány és Spock parancsnok douóhoz, akiknek vezetésével az Enterprise korábban megannyi kalandban vett részt. Ez a terület ugyanis a hardcore Star Trek fanatikusok világa, akik az eredeti Csillagok Háborúja rajongóihoz hasonlóan csípőből elvetnek mindent, ami új, ami más. Abrams-nek azonban nem volt veszteni valója, s előbb-utóbb mindenki belátta, hogy komoly változásokra lesz szükség ahhoz, hogy a kultikus sci-fi ne haljon ki mindörökre.


Anélkül, hogy túl sok mindent lelőnék a történetből, azért megpróbálom felvázolni az alapokat, hogy mindenki tudja mire számítson. A sztori visszament Kirk fiatalkorához, s tanúi lehetünk, ahogy egy titokzatos, jövőből érkező romulán csatahajó fenyegetettségére válaszolva kadétként összekerül az akkor még szintén fiatal, de már parancsnoki tisztséget betöltő Spockkal a legendás Enterprise fedélzetén. Ráadásul az egészben azért egy kis időutazás is szerepet kap, aminek az eredménye végülis az lesz, hogy a klasszikus történet megváltozik, alternatív idősík jön létre, amivel Abrams gyakorlatilag “rebootolta”, vagy teljesen újraindította a Star Treket, tehát semmilyen megkötése nincs a korábbi filmekre, vagy sorozatokra tekintettel. Ezzel elérte azt, hogy az összes Star Trek anyag közül a legkeményebb és legtökösebb csapat a két filmlegenda karakter fiatal verziójának vezetése alatt új kalandokat élhessen át, új történelmet írhasson.


A régi fedélzeti tagok közül minden fontos karakter visszatér, és a legénység teljesen összeáll a film végére. Először is természetesen itt van nekünk a fiatal Kirk, akit Chris Pine alakít, valami egészen félelmetesen. Nem tudom honnan akaszották le ezt a srácot, de a megjelenése, a mimikája, a mozgása, a kiállása, egyszerűen mindene olyan, mintha tényleg maga az Istenség, William Shatner állna előttünk fiatal korában. Spock parancsnokot a Heroes sorozatban már bizonyított Zachary Quinto jeleníti meg az új filmben, s nem csak, hogy zseniálisan hozza mindazt, amit a karaktertől elvárunk, de hihetetlenül jól néznek ki együtt a vásznon Chris Pine-al. A Gyűrűk Urában Éomerként befutott új-zélandi színész, Karl Urban bújt az Enterprise orvosának, Kirk régi barátjának, Dr. “Bones” McCoynak a szerepébe, míg az eddig főként különböző angol vígjátékokban szereplő Simon Pegg alakítja a skót akcentusáról elhíresült gépészt, Scottyt. De ugyanúgy ott van a hídon a gyönyörű Uhura, az ázsiai Sulu, valamint a humoros orosz akcentussal beszélő Chekov is. A film főgonoszát, Nero kapitányt Eric Bana alakítja, akinek pusztán a megjelenése tiszteletet parancsol, s gyakorlatilag meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy mindenki maga alá vizeljen a moziban. A Ricardo Montalban által játszott Khan óta nem volt ennyire szuggesztív és cool főgonosz Star Trekben.


Érdekes, hogy milyen zseniális módon oldották meg az Enterprise kialakítását. Javarészt ugyanazokat a kameranézeteket és beállításokat használják, mint a régi sorozatban, de a díszletek teljesen modernek, mégis úgy érezzük, mintha az egész változatlan lenne negyven éve. A híd, a gépház, az orvosi, az egész brilliáns, de ez teljesen igaz minden díszletre a filmben. Eszméletlenül néz ki Nero hajója, a vulkáni berendezések, a földi akadémia, egyszerűen minden teljesen a helyén van. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ezek után a speciális effektusokra sem lehet egy szavunk sem. Az ironikus módon a LucasFilm Industrial Light and Magic stúdiójánál landolt produkción a világ legjobb grafikus brigádja dolgozott, így olyan szintű és minőségű látványorgiában lesz részünk, melyre a Star Wars Episode 3 óta nem akadt példa.


Korábban említettem, hogy J.J. Abrams-nek lehetősége volt arra, hogy gyakorlatilag bármit megváltoztasson az univerzumon belül, amit csak szeretne. Ennek ellenére hihetetlen az a tisztelet és odafigyelés, amit ennek a szuperprodukciónak minden egyes képkockájába belecsempészett -mindez nem véletlen, hiszen ő maga is Star Trek rajongónak vallja magát. Sajnos nem mesélhetek részleteket, s nem is szeretnék, úgyis mindenki, aki ismeri a régi sorozatot és nagyfilmeket észre fogja venni az apró visszautalásokat, a jeleket, a beszólásokat. Azért egy dologra mindenképpen kitérnék, ez pedig nem más, mint Leonard Nimoy megjelenése az öreg Spock szerepében, ami mindenki szemébe könnyeket fog csalni, aki egy kicsit is átérzi ezt. Sajnos nagy szívfájdalom, hogy William Shatner végül nem kaphatott részt a filmben, de úgy gondolom nem lehet mindent egyszerre.


Az új Star Trek forgatókönyve zseniális, az első perctől az utolsóig. Hihetetlen szövegek, atomkemény beszólások röpködnek, az események folyamatosan mozgásban vannak, pörögnek, nincs üresjárat. Olyan intenzív, tömör sci-fi élmény, melyben nem sokszor lehet részünk.


Ha már a szövegeknél tartunk meg kell említenem, hogy sajnos a szinkron ismételten ramaty minőségűre sikerült. Meglepő módon nem is a szinkronhangokkal akad a probléma, a színészek egészen korrektül helyt állnak, ellentétben a fordító Speier Dáviddal. Az úriember ugyan tud vicces dumákat írni, ha épp egy Jay és Néma Bob filmről van szó, de hogy egy olyan, több mint 40 éve használt szöveget, mint a “hosszú és eredményes életet”, amit még egy újszülött is fejből ismer, hiszen az anyatejjel együtt érkezik, olyan csúnyán félrefordítani, ahogy azt most tette… Nos azt hiszem teljesen jogos lenne ezután egy olyan büntetés, hogy a beleit kivágjuk, elégetjük, a hamuból kakaót főzünk, megitatjuk vele, majd a lyukas hasából szívószállal kiszürcsölgetjük.


J.J. Abrams és brigádja büszke lehet magára. Egy olyan sci-fit, egy olyan Star Treket alkottak, mely teljesen megfelel a jelen követelményeinek, ugyanakkor a jövőbe mutat és tiszteleg a múlt előtt. Gene Roddenberry, ez a filmes legenda, aki immár a történelem részese, s több millió ember életét változtatta meg a világ egyik legnagyobb űroperájával, nos úgy gondolom békében nyugodhat, alkotása, világa ugyanis tovább él, visszakapta régi dicsfényét. Stílszerűen úgy is összefoglalhatnám: “lenyűgöző”. S ha már Spock, akkor hagy búcsúzzak azokkal a sorokkal, mely annyi idő után most, 2009-ben ezúttal Leonard Nimoy hangján újra végigbizsergette a rajongók gerincoszlopát.

“Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása és hogy eljusson oda, ahová még senki nem merészkedett.”

Rendezte: J.J. Abrams
Roberto Orci, Alex Kurtzman
Szereplők: Chris Pine, Zachary Quinto, Leonard Nimoy, Eric Bana, Bruce Greenwood, Karl Urban

IMDB értékelés: 8.6
Gamekapocs értékelés: 10

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...