Ki ez a kiscsillag csücsöri kisgádzsi? Fát no more, életemben nem hallottam; Plészbú, fogalmam nincs; Prodidzsáj, nagyon gáz; Fátboj Slim, Lilli Állen, milyen név? Na, látod ezért nem megyek én a Szigetre, dudorogjak kultúrdiszkóra?
Talán minden idők legjobb Sziget-reklámja volt az idei, a főszereplőből pillanatok alatt sztár lett, a fentebb idézett sorokat pedig úton-útfélen visszahallhattuk a fesztiválon. Mert mi a negatív reklám ellenére is kilátogattunk az év egyik legjobban várt eseményére, ahol ezúttal is ütős zenei felhozatal várt az odatévedő fiatalokra és öregekre, lányokra és fiúkra, magyarokra és persze külföldiekre.
Komoly bulival kezdtünk a srácokkal a Sziget előtt, hajnalodott mikor nyugóvóra tértünk az egyik kolléga kölcsönlakásában. Másnap délután egykor keltünk, csipás szemmel néztünk körbe, hogy már-már Másnaposokba illő rendetlenséget hagytunk magunk után a nagy dajdajozás közben. Lassan készülődni kezdtünk, zuhany, némi ebéd, majd néhány Guitar Hero nóta és UFC-meccs után felszálltunk a villamospótlóra, hogy a Hajógyári-sziget felé vegyük utunkat, ahol hetijegyeink átvetele után már csak a buli várt ránk.
Kellemes bizsergés fut végig az emberen, amint először lép be valamelyik hasonszőrű fesztivál területére. Ritkán látni ilyen sok, de mégis különböző embert. A szivárvány minden színében pompázó frizuráktól kedve, a leghülyébb jelmezeken át mindent látni itt – azt eddig is tudtuk, hogy az emberi hülyeség végtelen, a Sziget közönsége azonban példásan alá is támasztja mindezt. Láttunk rózsaszín nyúlnak, kerti törpének öltözött arcokat, Batman-mintás fazonra nyírt mellkasú AC/DC-rajongót és guminőt zászlórúdra tűző elvetemülteket. Természetesen nem volt egyszerű megkérdezni tőlük, hogy milyen apropóból néznek ki úgy, ahogy, hiszen a fesztivál alatt megfordult több százezer ember a világ számos országát képviselte. Persze voltak kevésbé bevállalós, konszolidált fesztiválózók is korosztálytól és nemtől függetlenül – pontosan ezért olyan jó fesztiválra járni, mert itt mindenki tud magának új haverokat találni, ha akar.
Még térképpel sem volt könnyű eligazodni a Szigeten, noha én jó tájékozódó képességűnek tartom magamat. A Balaton Soundon hamar körbefutottunk, itt viszont ez nem volt olyan egyszerű: a Sziget legalább kétszer nagyobb a zamárdi szabadstrandon megrendezett eseménynél, s bizony a nagy tömegben és a sátrak rengetegében könnyű volt eltévedni, ha már melegített az ember néhány sörrel az esti koncertekre. Természetesen tennivaló is akadt bőven. Több tucatnyi szervezet állított sátrat az idén is, akik különféle programokkal, érdekességekkel várták a látogatókat. Beszélgetések, előadások, játékok és sportesemények, ahol sok esetben kellemes ajándéktárgyakat vihettek haza a résztvevők. A bátrabbak kipróbálhatták a bungie jumpingot, a jó hangulat jegyében pedig minden este karaoke bulikat tartottak az egyik sörgyártó szervezésében. A Szigetre kimenni nem csak inni és bulizni érdemes, aki eddig nem tette volna, legközelebb feltétlenül nézzen körbe napközben is.
Ennek ellenére a délutánok és az esték fénypontjai a koncertek voltak. Rengeteg zenekar látogatott el idén is a Szigetre (hogy a nulladik és a minusz egyedik nap programjairól már ne is beszéljünk), s remekül érezhette magát az, aki nem ragadt le a Nagyszínpad felhozatalánál. Minden nap késő délután kezdtek az együttesek, s párhuzamosan körülbelül tíz színpadon nyomták a bulit kora reggelig. A zsúfoltságnak persze ára van: mi is többször kényszerültünk választásra kedvenceink közül. A legnevesebb előadók a Nagyszínpadon léptek fel, ahol idén már nem is játszott magyar zenekar – fellépett a spanyol Ska-P, a kicsit fáradtnak tűnt Lily Allen, oltári nagy bulit csapott a német Die Toten Hosen, a Bloc Party és a Fatboy Slim is. Legjobb hangulatot talán a Pendulum és a The Prodigy biztosította, de nem okozott csalódást a Placebo sem. Személyes kedvencem, a The Offspring nem durrantott akkorát, mint tavaly, de azért a közönség így is imádta őket. Természetesen hosszan sorolhatnám a fellépőket, most csak néhány, számomra „tetszetős” bulit emeltem ki. Érdekesség, hogy a Sziget apropójából a legtöbb zenekar némi extrával is készült a koncertjére: többször ültették le, választották szét a közönséget, hogy a varázsszóra mindenki egymásnak essen. Közönségbe ugrálás nem volt, ugyanis a Szigeten hivatalosan tilos a body surf.
A fesztivál szolgáltatásai kielégítőnek mondhatók, a bulik közötti italozást és étkezést könnyű szerrel megoldhatja az, aki elegendő anyagi muníciót biztosított magának aznap estére. A gyorséttermi kaják minden fajtája megtalálható itt, ahogy az alkoholos és alkoholmentes italok választéka is széles. Bár a sátrazást nem vállaltam be, a mosdók kulturáltnak tűntek, igaz, a lányok kénytelenek voltak a fiú WC-nél is sorba álllni, ha biztosra akartak menni. A biztonságra biztonsági őrök tömkelege és civilruhás rendőrök vigyáztak, sajnálatos módon azonban idén is történt lopás, nem is egy. Nekem a szervezéssel is akadt némi problémám: a több tízezer diákjegyes látogató egyikeként kellemetlenül érintett, hogy kilométeres sort kellett végigállnom a karszalagomért, miután egyetlen kasszát sikerült kinyitni az illetékeseknek.
Ennek ellenére a Sziget nagyon jól sikerült, legalábbis számomra biztosan megérte kimenni. A hangulat és a társaság felejthetetlen marad, jövőre pedig már most biztosra mondom a részvételem. Ja, Korda Gyuri bácsi idén is hatalmas bulit nyomott!
Komoly bulival kezdtünk a srácokkal a Sziget előtt, hajnalodott mikor nyugóvóra tértünk az egyik kolléga kölcsönlakásában. Másnap délután egykor keltünk, csipás szemmel néztünk körbe, hogy már-már Másnaposokba illő rendetlenséget hagytunk magunk után a nagy dajdajozás közben. Lassan készülődni kezdtünk, zuhany, némi ebéd, majd néhány Guitar Hero nóta és UFC-meccs után felszálltunk a villamospótlóra, hogy a Hajógyári-sziget felé vegyük utunkat, ahol hetijegyeink átvetele után már csak a buli várt ránk.
Kellemes bizsergés fut végig az emberen, amint először lép be valamelyik hasonszőrű fesztivál területére. Ritkán látni ilyen sok, de mégis különböző embert. A szivárvány minden színében pompázó frizuráktól kedve, a leghülyébb jelmezeken át mindent látni itt – azt eddig is tudtuk, hogy az emberi hülyeség végtelen, a Sziget közönsége azonban példásan alá is támasztja mindezt. Láttunk rózsaszín nyúlnak, kerti törpének öltözött arcokat, Batman-mintás fazonra nyírt mellkasú AC/DC-rajongót és guminőt zászlórúdra tűző elvetemülteket. Természetesen nem volt egyszerű megkérdezni tőlük, hogy milyen apropóból néznek ki úgy, ahogy, hiszen a fesztivál alatt megfordult több százezer ember a világ számos országát képviselte. Persze voltak kevésbé bevállalós, konszolidált fesztiválózók is korosztálytól és nemtől függetlenül – pontosan ezért olyan jó fesztiválra járni, mert itt mindenki tud magának új haverokat találni, ha akar.
Még térképpel sem volt könnyű eligazodni a Szigeten, noha én jó tájékozódó képességűnek tartom magamat. A Balaton Soundon hamar körbefutottunk, itt viszont ez nem volt olyan egyszerű: a Sziget legalább kétszer nagyobb a zamárdi szabadstrandon megrendezett eseménynél, s bizony a nagy tömegben és a sátrak rengetegében könnyű volt eltévedni, ha már melegített az ember néhány sörrel az esti koncertekre. Természetesen tennivaló is akadt bőven. Több tucatnyi szervezet állított sátrat az idén is, akik különféle programokkal, érdekességekkel várták a látogatókat. Beszélgetések, előadások, játékok és sportesemények, ahol sok esetben kellemes ajándéktárgyakat vihettek haza a résztvevők. A bátrabbak kipróbálhatták a bungie jumpingot, a jó hangulat jegyében pedig minden este karaoke bulikat tartottak az egyik sörgyártó szervezésében. A Szigetre kimenni nem csak inni és bulizni érdemes, aki eddig nem tette volna, legközelebb feltétlenül nézzen körbe napközben is.
Ennek ellenére a délutánok és az esték fénypontjai a koncertek voltak. Rengeteg zenekar látogatott el idén is a Szigetre (hogy a nulladik és a minusz egyedik nap programjairól már ne is beszéljünk), s remekül érezhette magát az, aki nem ragadt le a Nagyszínpad felhozatalánál. Minden nap késő délután kezdtek az együttesek, s párhuzamosan körülbelül tíz színpadon nyomták a bulit kora reggelig. A zsúfoltságnak persze ára van: mi is többször kényszerültünk választásra kedvenceink közül. A legnevesebb előadók a Nagyszínpadon léptek fel, ahol idén már nem is játszott magyar zenekar – fellépett a spanyol Ska-P, a kicsit fáradtnak tűnt Lily Allen, oltári nagy bulit csapott a német Die Toten Hosen, a Bloc Party és a Fatboy Slim is. Legjobb hangulatot talán a Pendulum és a The Prodigy biztosította, de nem okozott csalódást a Placebo sem. Személyes kedvencem, a The Offspring nem durrantott akkorát, mint tavaly, de azért a közönség így is imádta őket. Természetesen hosszan sorolhatnám a fellépőket, most csak néhány, számomra „tetszetős” bulit emeltem ki. Érdekesség, hogy a Sziget apropójából a legtöbb zenekar némi extrával is készült a koncertjére: többször ültették le, választották szét a közönséget, hogy a varázsszóra mindenki egymásnak essen. Közönségbe ugrálás nem volt, ugyanis a Szigeten hivatalosan tilos a body surf.
A fesztivál szolgáltatásai kielégítőnek mondhatók, a bulik közötti italozást és étkezést könnyű szerrel megoldhatja az, aki elegendő anyagi muníciót biztosított magának aznap estére. A gyorséttermi kaják minden fajtája megtalálható itt, ahogy az alkoholos és alkoholmentes italok választéka is széles. Bár a sátrazást nem vállaltam be, a mosdók kulturáltnak tűntek, igaz, a lányok kénytelenek voltak a fiú WC-nél is sorba álllni, ha biztosra akartak menni. A biztonságra biztonsági őrök tömkelege és civilruhás rendőrök vigyáztak, sajnálatos módon azonban idén is történt lopás, nem is egy. Nekem a szervezéssel is akadt némi problémám: a több tízezer diákjegyes látogató egyikeként kellemetlenül érintett, hogy kilométeres sort kellett végigállnom a karszalagomért, miután egyetlen kasszát sikerült kinyitni az illetékeseknek.
Ennek ellenére a Sziget nagyon jól sikerült, legalábbis számomra biztosan megérte kimenni. A hangulat és a társaság felejthetetlen marad, jövőre pedig már most biztosra mondom a részvételem. Ja, Korda Gyuri bácsi idén is hatalmas bulit nyomott!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.