Bevallom, előítéleteim voltak. Tudom, csúnya dolog, de azt gondoltam: mégis kinek kell egy újabb bokszolós feldolgozás, egy újabb Rocky-féle történet, ráadásul egy női „harcossal” a főszerepben. Most, miután túl vagyok rajta, muszáj megkövetnem a készítőket. Ez, kedves Hölgyeim és Uraim, egy kiváló film!
Az Oscar-gálán a fél világ döbbenten pislogott, mikor Clint Eastwood alkotása elhappolta a nagy-nagy esélyes Aviátortól a legjobb rendező, sőt a legjobb film díját is. Így, hogy kissé letisztultak a dolgok, teljes bizonyossággal mondhatjuk: jogosan. Több dolog miatt is. Említhetnénk azt, hogy a megszokott, sablonos „jaj, de nagy a baj, meg sérült is de a végén kiüti a nagy orosz melákot” témájú film helyett valami egészen mást kapunk, valami egészen emberit, amely az idő múlásával egyre jobban lebilincseli a nézőt, de példának hozhatnánk Morgan Freeman zseniális alakítását is (meg is kapta érte a legjobb mellékszereplőnek járó szobrocskát), vagy Hillary Swank hátborzongató tehetségét (szintén díjat nyert, ő a legjobb színésznő kategóriájában).
Mint már fentebb említettem, ez a film jó. Nagyon jó. Az egésznek egy olyan nagyszerűen eltalált hangulata van, amilyet ritkán látni a vásznon. Pesszimizmus, és halovány reménysugarak váltogatják egymást, felemelő és elborzasztó pillanatok. Azt hiszem, jobb ha figyelmeztetek mindenkit: ez nem sportfilm. Inkább dráma, lelki megterhelést jelentő nehéz döntésekkel, a múlt sötét démonaitól kísért jelennel, az álmaink megvalósításához vezető kínkeserves úttal. A történet főszereplői egy hölgy, aki ragyogóan tehetséges bokszoló, valamint szebb napokat látott, vén edzője. Aki ez alapján hollywoodi receptre íródott érzelemről, kitartásról, és akaraterőről szóló filmre asszociál, az nagyot téved. A sztoriba részletesebben talán jobb, ha nem is megyünk bele, bőven elég belőle ennyi kedvcsinálónak.
Clint Eastwood színészként szerzett érdemeit talán hanyagoljuk (Az az egy – ám valljuk meg nagyon kemény – arckifejezése nem sok mindenre elég), rendezőként viszont kiválóan helytáll. Szépen megkomponált jelenetek, tartalmas, és elgondolkodtató párbeszédek jellemzik a film egészét. Az egészben természetesen a végkifejlet a legváratlanabb, persze ehhez végig kell nézni a kissé gyengébbre sikerült első bő órát is, de higgyétek el, megéri.
Igazából a sajátos hangulatát leginkább annak köszönheti a film, hogy éles ellentétet rajzol Maggie, a mindenáron előre törő fiatal (ám bokszolónak picit túlkoros) tehetség lendülete és elszántsága, valamint a kiöregedett, lányával való rossz kapcsolata miatt is szomorú, elgyötört edző alapvetően pesszimista világnézete között. A helyzetet tovább súlyosbítják a fokozatosan felszínre kerülő, múltbeli baklövések is, amelyek mindennap visszaköszönnek megannyi év távlatából is. Az ember egy idő után sajnálni kezdi a szereplőket, mindenkinek megvan a maga nagy problémája, és akárcsak az életben, itt sem könnyű (gyakorlatilag lehetetlen) megoldani őket. Számos apró mellékszál segít elmélyedni a világban, amelyet elénk próbáltak tárni az alkotók, ezek mindegyike meglepően elgondolkodtatóra sikerült, ahogy maga az egész film is.
Nekem amolyan periódusaim voltak, miközben néztem, az elején egyáltalán nem tetszett, aztán elkezdett érdekelni, a végére pedig teljesen magával ragadott a cselekmény. Tipikusan az a film, mely egy kicsit megkínoz az elején, hogy a végéig kitartó türelmesebb nézők ismét nagyot nyerjenek.:) Tehát mindenkinek, aki fél óra után úgy érzi feladja, azt javaslom ne tegye.
Mit is mondhatnék összegzésképpen…Talán a soraimból kiderült, nekem bejött a stílusa, a kissé döcögős kezdet ellenére is. Ami pedig Morgan Freeman és Hillary Swank alakítását illeti, egyszerűen letaglózóan jó teljesítményt nyújtanak mindketten. Na de végül is mit várunk egy „Legjobb filmtől”? Pontosan azt, amit a Million Dollar Baby nyújt: érdekes történet, néha egy-egy mosoly, apró könnycseppek, és meg is van a kellemes esti szórakozás . Azt nem mondom, hogy az egész családnak, a gyerekeket pakoljuk ki a szobából, vagy ültessük le őket valóságsót bámulni, neadjisten tanulni, vagy bármi más, ez mondjuk egy 16-os sárga karikás, azt hiszem így mondják ezt manapság.
Mindenesetre tessék nyugodtan kiadni rá azt a bizonyos mennyiségű hungárian forintot amennyibe a jegy kerül, inkább ezt válasszátok, mint a Gépészt:)
Millió dolláros bébi (2004)
Million Dollar Baby
Amerikai dráma, 132 perc
Rendezte: Clint Eastwood
Írta: Paul Haggis
Szereplők: Hillary Swank, Clint Eastwood, Morgan Freeman, Jay Baruchel
Imdb.com értékelés: 8.4 / 10
Magyarországi premier: 2005. március 10.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.