Egy gyilkos agya (Mindhunters, DVD)

  • Írta: Isaac
  • 2005. március 21.
Ilyen címmel nem lehetnek nagyok az elvárásaink, ám csalódnunk kell. Kissé pozitívan. FBI ügynökjelöltek játékos kiképzése egy elátkozott szigeten. Sokkoló jelenetek, akasztott macskák, számos hullával és vérrel írt rejtvénnyel. Jobb, mint első hallásra tűnik.

Őrült gyilkosnak lenni nem vidám dolog. Nem elég, hogy a két órás film reánk eső része igen csekély, de nagy valószínűséggel golyóval/baltával/Győzike kitűzővel a fejünkben végezzük valahol a 115. perc magasságában, ráadásul mindenki minket utál, meg amúgy sem trendi. Mégis sok emberből válik a producerek nyomására játékos pszichopata, aki különböző dolgokat állít bele más személyekbe, amiért azok általában nagyon súlyosan megsérülnek, rosszabb esetben akár el is haláloznak(ez a gyakoribb). Bár a film rövid leírása a - legalábbis aggodalomra okot adó - „Harris,az FBI tisztje egy csapat ügynökjelöltet oktat…” mondattal kezdődik, ne adjuk fel már a borítónál a reményt, hiszen kellemes meglepetés lapul a zord külső alatt. A hír igaz, Harris (akit most már mindnyájan kedves ismerősként köszönthetünk pár sorral fentebbről) valóban tanárbácsiként tengeti életét hol máshol, mint egy FBI akadémián, tisztelik is őt rendesen, hajjaj.

Ez a muki egyébként ún. profilereket tanít, akikre talán a helyszínelő lenne a megfelelő magyar kifejezés, ami alapos csavar, hiszen talán a valamelyik kábelcsatornán futó sorozaton kívül nem nagyon találkozhattunk e jeles szakma képviselőivel. Tehát adott az alapszitu, van egy sikerre éhes fiatalokból álló csapat, meg egy szadistahajlamú oktató, pont mint mikor vezetni tanul az ember, csak apró eltérésekkel. A tréfás kedvű pedagógus azt találja ki, hogy ledobja tapasztalatlan nebulóit egy lakatlan szigeten, amelyen azonban ott van a –természetesen – a hadsereg által már rég nem használt gyakorló város is mindenféle fura bábuval, boltokkal, meg egy véletlenül odapottyant hi-tech főhadiszállással is.

A dolgok természetesen nem úgy alakulnak, ahogy azt a bölcs vezér eltervezte, gondolom nem nehéz kitalálni, hogy hatalmas vérfürdőbe torkollik a sajátos szakmai gyakorlat. A film egyébként amolyan „Reszkessetek betörők” hasonmás, csak itt megpörkölődő hajkorona és eltört kezek helyett lerepülő fejek, savtól szétmart arcok, és megcsonkított holttestek váltogatják egymást. Tudom ,első hallásra kissé durván hangzik a hivatkozás a vidám családi filmre, ám itt is mindenféle csapdák vannak, amiket a nagy ésszel megáldott gyakornokok naná, hogy nem kerülhetnek el, ahogyan szomorú sorsukat sem. Természetesen az amúgy sem rózsás helyzetet tovább tetézik az ilyenkor megszokott formaságok is, süket a telefon, mindenki ideges, elfogyott a toalettpapír. Szóval ez így elég gagyinak tűnik, mégis valahogy leköti az embert. No, nem a három másodpercenként hangrobbanást keltő basszusra, ill. az enyhén Parkinson-kóros operatőrre utaló kameraugrálásokra gondolok, sokkal inkább a várakozás a következő csapdára, ami feszültté teszi a hangulatot. Ez a film pontosan arra elég, amire tervezték. Egy borongós hétfő este elsötétíteni a lakást, indítani a filmet, idegesen dobolni a lábunkkal, miközben izzadt tenyerünkkel a csipsz felé nyúlunk. Azért attól nem kell félni, hogy megtörténik az, ami a Kör című mozi után, amikor meglett emberek milliói bámultak éjszakákon át a televízió sötét képernyőjére, várva, mikor jelenik meg az a bizonyos halálos home-videó az oszlófélben lévő óvodás kislánnyal.

Tehát hullanak az FBI akadémisták, mint a legyek, közben folyton akadékoskodnak, ami miatt egy idő után néhány szereplővel kapcsolatban az a szégyellnivaló érzésünk támad, hogy bárcsak ő lenne a következő áldozat (kívánságunk többnyire valóra válik:)).

Ami tök kellemes meglepetés, az a számomra némileg ismeretlen (Val Kilmer kivételével, de ő nem is igazi szereplő, csak amolyan szenyó, akit lehet utálni az elején) színészek nagyszerű játéka. Tényleg minden típus megvan, a hisztis, gyermekkori traumát átélt délutáni-beszélgetős-érzelgős műsorvezetőtől a kőkemény, atommacsó valóságsó sztárig.

A legjobb hír pedig az, hogy a DVD tele van extrákkal, egészen pontosan kettő darab hihetetlen bónusz anyaggal. Ebből az egyik a film előzetese, tehát ez kiesik, „ha ott van a film, minek nézzem meg az előzetest, húzzámá’ ” megfontolásból, a másik pedig ilyen werkfilm féleség, sok „okosság” elhangzik. Ez persze nem igaz.

A soraimon talán enyhe cinikusság szűrődik át, ám az igazság az, hogy a film nem rossz. Sőt, vannak igazán eredeti ötletek benne, aki szeret hülyeségektől (pl. egy kéz a zuhanyzóban, búúúúú) megijedni, annak bátran ajánlom, de a többiek sem fognak csalódni. Az A kategóriától kissé elmarad, de a B filmektől jobb minőséget kínál, megannyi sokkoló képpel (ja, tényleg akasztott állatok is vannak benne…az állatvédők kedvéért: egy állat sem halt meg a forgatáson, természetesen a stáb tagjait is beleértve), váratlan fordulatokkal, és a végén egy nagy-nagy „lepel-lehullással”. Ne is próbálkozzatok, lehetetlen kitalálni ki a hunyó, ez is a pozitívumok közé sorolandó. Aki mégis kitalálja, az váltson pályát, és irány az FBI (vajon hány FBI-akadémia hallgató olvassa az oldalt…csak úgy eszembe jutott), csak az oktatószigetre ne menjen, akkor már inkább epizódszerep a Barátok Köztben, az is elég ciki, de legalább megmarad az ember feje.

Egy gyilkos agya

(Mindhunters, 2004)

amerikai thriller, 104 perc

Rendezte: Lenny Harlin

Írta: Wayne Kramer

Szereplők: Eion Bailey, Clifton Collins, Will Kemp, Val Kilmer és még sokan mások

IMDB értékelés : 6.3 / 10

DVD-n már megvásárolható és kikölcsönözhető!

Kiadó: InterCom

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...