Jópár hete (hónapja?) rendszeresen látható az RTL csatornán ama bizonyos barom(fi) csávó legújabb mondanivalóját hirdető reklám, amelyben felhívja a figyelmünket arra, hogy szavazzunk, mert megéri, meg lehet nyerni is meg ilyenek. Aki esetleg lemaradt volna a hazai kereskedelmi televíziózás gyalogkakukkhoz hasonló iramban züllő világának érdekfeszítő híreiről, ez egy ilyen filmes díj, hangzatosabban a magyar Oscar (nem mondom, szerény), csak az különbözteti meg a külfölditől, hogy nálunk a szokásos millió kategória helyett következetesen kettő darab van, ezek pedig a legjobb film, ill. a legjobb (férfi) főszereplő. Ez többek között azt sejteti, hogy magyar filmekben csak férfiak játszanak szerepeket, csakúgy, mint az ókori görög színházakban.
Na mindegy, ne legyünk ilyen rosszmájúak, nézzük a jó oldalát, milyen rendes az RTL, 50 milliót ad a magyar filmgyártásra, ez aztán a hazafias cselekedet. Ha bárki így gondolná a dolgot, sajnos sürgősen ki kell ábrándítanom. Ugyanis létezik egy médiatörvény nevű sejtelmes valami, ami arra kötelezi a csatornát, hogy minden évben bizonyos összeggel támogassa a magyar filmgyártást, a részletekbe talán ne menjünk bele, elég annyi hogy illene komolyan venni, hiszen az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) tavaly mind a TV2-őt, mind az RTL Klubot 300 millióra büntette, többek között azért, mert műsorkínálatukban nem szerepelt az előírt arányban magyar készítésű műsor.
Az Aranycsirke fődíját pedig éppen a támogatásra szánt pénzből fizetik (bizonyára véletlen), mely ötletet lehet egyrészt zseniálisnak, másrészt pedig arcpirítóan pofátlannak titulálni. A csatorna van annyira sóher, hogy a legjobb főszereplőnek járó díjat is a főszponzoruk, egy méltán népszerű magyar ital-gyártó vállalat utalja át a boldog győztesnek. Természetesen a televízió vezetőit nem ejtették a fejükre, nem hülyék ők, hogy csak úgy kidobjanak 50 millát az ablakon, helyette inkább nagy média felhajtást csaptak és emelt díjas sms-ben való szavazásra buzdítják a népet. A gála két kategóriájához mérve talán kissé soknak tűnhet a kettő órás időtartam, de így belegondolva, a pár órában tengernyi reklám fér el (jippííí), mindehhez hozzá véve a temérdek 200 forintos sms-t, jó kis nyeresége lehet ebből mindnyájan imádott RTL-ünknek.
Illene kicsit a filmekkel is foglalkoznunk talán, hiszen akármilyen gagyi a körítés, azért mindenkinek van kedvence, akinek szurkolhat. Nos, elsőként itt van a Magyar Vándor című rettenet, amelyet volt „szerencsém” moziban megtekinteni, és amit bátran alkalmazhatna az amerikai hadsereg az (éppen aktuális szerencsétlen célpontjukhoz tartozó) ellenséges foglyok megalázására, ehhez képest az általuk eddig elkövetett tettek inkább vidám délutáni játszóházhoz hasonlít, mégpedig Tibi bácsival. Nem bírom elképzelni, hogy ez a film valakinek tetszett, valószínűleg úgy haladta meg a százezres nézőszámot, hogy Herendi Gábor rendező minden stábtagnak kiutalt 500 jegyet, plusz azok a hülyék, akik hagyták magukat átverni, és megnézték moziban (Én.).
Következő versenyzőnk a Valami Amerika, a talán három-négy sör után a nézhető kategóriába tartozó, inkább a fiatalságot magával ragadó, igénytelen részek és elviselhető poénok váltakozásával sikert elért alkotás (Megjegyzem szintén Herendi „Ősmagyar” Gábor és csapata az elkövető). A Miniszter Félrelép, mely az egykor közönségcsalogató Koltai-Kern párosra épített, egyszer nézhető, de akkor is csak szódával megy el, inkább Dobó Kata melleiről elhíresült alkotás, ne is vesztegessünk szót rá. Itt tessék egy vastag fekete vonalat vonalat húzni, ugyanis az Üvegtigris és a Kontroll számára szerintem kissé megalázó, hogy ilyen társaságba került, ők ketten képviselik a „jó” filmeket a csapatban. Szívből remélem, hogy nekik huppan a lóvé, annál is inkább, mivel Rudolf Péteréknek gyakorlatilag minden megvan az Üvegtigris folytatásához, csak a pénz nem. Különben is az először felsorolt három film mögött mind akkor a tőke állt, hogy csak na, míg utóbbiaknak a gatyájuk is ráment a forgatásra, mégis jobbat sikerült készíteniük, mint pénzben dúskáló kollégáiknak. Ha másért nem, hát a tipikus, elnyomott, magyar „kisember” becsületéért szorítsunk nekik:)
A csirkés emberhez még annyi hozzáfűznivalóm van, hogy lássuk be, tulajdonképpen az igénytelenséget hirdeti, oké, hogy vicces, meg idióta, de tudat alatt arra bíztat minket, hogy minek megjegyezni annak a bunkó filmnek a címét, különben is annyi mindent kell ezen kívül, pl. azt a sok sms számot amivel beleszólhatunk a műsorokba, nehogymá’ ilyenekkel terheljük magunkat, mégis mit képzelünk, mik vagyunk mink, agysebészek? Mondjuk mit várunk egy csatornától, ahol főműsoridőbe kerülhet az, hogy a helyi „akadémista” cigányvajda kutyája nagytotálban fosik a nappali közepén?
Szerencsére műsorvezetőnek megnyerték Fábry Sándort, titokban attól rettegtem, hogy Marsi Anikó fogja ájulás közeli állapotban átadni a díjat, esetleg Stohl András (apropó, hova tűnt ez a méltán népszerű, nézőt tökhülyének tekintő majomember…no nem mintha hiányozna:) hörögné el az „End dö viner iz” mondatot, miközben ronggyá szaggatná szmokingját, és rituális öngyilkosságot követne el a csirkével a nagy izgalmak közepette.
Csak a rend kedvéért az öt színész jelölt: Csányi Sándor, Gáspár Sándor, Koltai Róbert, Rudolf Péter, Szabó Győző.
2005. március 31., kicsivel éjfél előtt...
Véget ért az első (és reméljük egyetlen) csirkés, egyben minden idők legocsmányabb díjkiosztó gálája, amit emberi szem valaha is látott. A jó ízlés huss, már gúdbájt is intett az ablakon, az igénytelenséget pedig az RTL-hez szokott nézők régi jó ismerősként invitálhatták be a nappaliba. Kezdjük talán ott, hogy a műsor előtti ajánló blokk kicsit túl jóra sikerült, ugyanis 3 percen belül kétszer nézhettük meg a „Legyőzhetetlen” című, Billy Zane főszereplésével riogató film rövid, de annál eseménydúsabb promóját (szerencsére most már kívülről tudom, hogy pénteken lesz 22:20-tól, mindig erre vágytam). Ja, tényleg, a legjobbat majdnem kihagyom, nézzenek oda, maradjunk csak a kronológiai sorrendnél. A Fókuszból volt élő műholdas bejelentkezés, ezt neked Hollywood, Balázsy Panna nyomta élőben(!) a Kongresszusi Központ elől. És itt elérkeztünk az est legvidámabb momentumához. A kishölgy, akit, mint tudjátok, szívembe zártam már az Oscar közvetítés szakkommentátoraként nyújtott „teljesítményéért”, ezúttal Nyilas Misire szeretett volna hasonlítani, amolyan század eleji szomorú árva gyermek benyomását keltette. Azt hiszem, egyszer egy rajzfilmben láttam egy hasonló figurát hároméves koromban, és már akkor is jót kacagtam rajta. Ő persze komoly arccal közölte, hogy ez teljesen olyan mint az Oscar, itt áll a tömeg, ám ahogy a kamera távolodott, láthattuk, hogy mindössze 20-30 szerencsétlen statiszta álldogál a bejáratnál. Ekkor spontán megérkezett egy szép autóval oroszlán Szonja, Pannika spontán rástartolt, spontán életkép.
Nyilas Misi pakkot kapott....
Na, de nagy nehezen elkezdődött a show, mégpedig egy szörnyű stílusú nővel, bizonyos Timkó Eszterrel, aki súlyos önértékelési problémákkal küszködik így első ránézésre, azt hiszem, kóros téveszméje az, hogy ő egy díva, de sajnos rövid időn belül lelepleződött. A kezében tartott három-négyszáz darabos papírrengetegbe mélyedve vezette végig a műsort (kedves RTL, egyetlen súgógépre sem futotta?), sőt egy rettenetes kvíz is besikerült neki (az SMS díja: 200 forint).
Megérkezett a némi reménnyel kecsegtető Fábrik Úr is, azonban néhány perc elteltével nyilvánvaló vált, hogy túlzottan is korlátozták mozgásterét, így tőle sem várhatunk semmit ma este. Pannika mindeközben bekönyörögte magát a stúdióba, ahol a tőle megszokott affektáló stílusában tett fel abszolút hülye kérdéseket a jelölt színészeknek, ill. egyszer sikerült a Miniszter félrelép apropóján Kern András partnereként Koltai Lajost(!) megemlíteni, ami kisebbfajta filmtörténeti szenzáció. Érdekes volt látni a művészek reakcióit a feltett érdeklődő jellegű kérdésekre, Rudolf Péter döbbent arckifejezéssel meredt maga elé, Szabó Győző inkább eljátszotta, hogy részeg, csak hogy megússza a válaszokat, Gáspár Sándor megdicsérte Panka csokornyakkendőjét, gondolom hogy ne legyen annyira kínos a beszélgetés.
A kellemetlen pillanatokat filmzenék törték meg, ám az nem fér a fejembe, hogy a Csinibaba Táskarádiója hogy keveredett ide, ugyanis eredetileg kimondottan a jelölt alkotások betétdalait hallgathattuk volna meg. Azon már ne is akadjunk fenn, hogy az előadók mikrofon nélkül adták elő szerzeményeiket, mégis meglepően kellemes hangminőségben. Valószínűleg hihetetlen erős torkuk van, hogy be tudnak kiabálni ekkora teret:)
Voltak ilyen divatbemutatók is, mely során egy meztelen férfi hátsó is láthatóvá vált. Éljen, tombol a nép, férfisegg kell neki!
Ilyen, és ehhez hasonló hülyeségekkel múlattuk hát az időt, Pannikának sikerült egy mondatban háromszor elmondania az „alkotás” szót, ill. minden bejátszás után Stohl Bucit dicsőítette, ezt leszámítva nem sok izgalom jutott nekünk. A végére még kaptunk egy idióta, vicces(nek szánt) rajzfilmet, majd végül átadták a díjakat. A legjobb főszereplő Koltai Róbert, a kommunizmus-filmek királya, a legjobb film pedig a Kontroll lett. Köszönőbeszédében az Antal Nimródot helyettesítő arc lazán megköszönte a TV2-nek azt, hogy mindig támogatja a magyar filmeket, nem is olyan kis fricska az RTL-nek.
De kit érdekel mindez, az est sztárja számomra mindenképpen Pannikácska volt, akiről ugyan nem tudom biztosan eldönteni, hogy kisfiú-e vagy kislány, hogy teljesen bolond-e vagy csak nagyon, és hogy vajon hogyan került oda, ahol most van, de ha ő volt a képernyőn, szem nem maradt szárazon, az biztos.
Tragédia volt ez a próbálkozás, mégpedig a javából. Felejtsük el inkább, ne legyen belőle hagyomány, ahogy azt bizonyos körök annyira szeretnék. Nem lehet csak simán odaadni ezt a pénzt a magyar filmeseknek, aztán keziccsókolom? Én sokkal jobban örülnék neki…
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.