Előre filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2020. március 4.
Volt idő, amikor minden a varázslatról szólt, de napjainkra mindez feledésbe merült. Ian és Barley viszont lehetőséget kap, hogy egy nem mindennapi cél reményében kiderítsék, maradt-e még némi varázslat a világban.

Volt idő, amikor a Pixar garanciát jelentett a minőségre. Ha beültél a lámpás stúdió egy filmjére, biztos lehettél benne, hogy nem csak a látvány lesz makulátlan, de a tartalom, a mondanivaló is gondolkodásra sarkall, vagy éppen olyan érzelmi húrokat pendít meg, amelyek mindenki szívét képesek megérinteni. Ezek az idők már jó ideje elmúltak. Részben azért, mert a stúdió az újdonság varázsa helyett a jól bejáratott címei folytatásaira szánta az idejét, részben pedig azért, mert a korábbi kreativitást felülírta a bevétel maximalizálása. Persze még mindig nem lutri beülni egy Pixar-mozira, sőt, biztos lehetsz benne, hogy a végeredmény szórakoztató lesz, de a stúdióra jellemző egyediség, képzelőerő már csak néha napján csillan meg.

Ezért is örömteli, hogy legújabb filmjük, az Előre nem feltétlenül a merchandising oltárán lett feláldozva, így ha nem is teljesen egyedi az alapötlet, azért dicséretes, hogy legalább nem egy újabb folytatással van dolgunk. Az Előre ugyanis egy napjainkba helyezett fantáziavilágban játszódik, amit elfek, kentaurok, kóbor egyszarvúak és egyéb fura teremtmények laknak - ami viszont nincs már ebben a világban, az a varázslat, helyette ugyanis a modern élet velejárója, a kényelem lett mindennapjaink része. A film csak keretként használja a múlt és jelen közötti kontrasztot, vagyis ezúttal a varázslat elmúlását. A hangsúly sokkal inkább a testvéri kapcsolaton, a gyász és elmúlás feldolgozásán van.

A varázslat mindössze csak azt a célt szolgálja, hogy hőseink, a két elf fivér, Ian (Tom Holland) és Bradley (Chris Pratt) ismét eltölthessenek egy napot elhunyt édesapjukkal. Sajnos az Előre ezen a ponton veszíti el teljes egyediségét, mert azon túl, hogy a kaland egy egyszerűbb Dungeons & Dragons-küldetést vesz alapul, tulajdonképpen a klasszikus road movie-k alapjaira építkezve dobálja hőseit küldetésről küldetésre. A két fivér kapcsolatának kiteljesedése közben nem jut idő más, egyébként izgalmas szereplőkre, akik ehelyett inkább csak a humor forrásaként szolgálnak. Ian és Bradley kalandjai sem nyújtanak komolyabb izgalmakat, de ami talán nagyobb probléma, hogy hiába a nagyívű utazás, sajnos semmi érdemlegeset nem tudunk meg az új, modern fantáziabirodalomról. Lakosai mindössze felvázolt skiccek, a Pixar pedig arra sem vette a fáradtságot, hogy kicsit mélyebben foglalkozzon a varázslat elmúlásának okaival, annak hatásaival.

Mentségükre legyen, hogy az Előre nem kifejezetten a "régen minden jobb volt" témakört akarja körbejárni. Ahogy említettem, ebben a filmben a testvéri kapcsolatokon, annak alakulásán, kiteljesedésén, jelentőségén, illetve a szeretteink elvesztésének feldolgozásán, a továbblépésen van a hangsúly. Ebből a szempontból az Előre borzasztóan erős és hatásos film. Egyrészt azért, mert Ian és Bradley teljesen eltérő karaktere a film kezdetén hihetetlen kontrasztban áll egymással, mégis megvan közöttük az összekötő, rokoni kapocs. Másrészt pedig azért, mert az alkotók tökéletesen megrajzolt íven mutatják be, ahogy a félénk, visszahúzódó, bizonytalan Ian a rámenős, álmodozó testvére, Bradley hathatós közreműködésével kiteljesedik, és ami végül komoly felismeréshez vezeti Iant. Közben pedig Bradley rétegei is szépen feltárulnak, így idővel kiderül, sokkal több rejlik a bohókás, olykor az életet csak játékként felfogó jellem alatt.

Kettejük kapcsolatában a közös pontot édesapjuk, illetve annak halála jelenti. Szerettük elvesztését egészen máshogy igyekeznek feldolgozni, most mégis egészen kivételes lehetőséget kapnak, hiszen a varázslatnak köszönhetően ismét eltölthetnek egy teljes napot szeretett apjukkal. Az Előre másik erős fonala a két fiú és apjuk rövid, de annál intenzívebb kapcsolatának kiteljesülése, aminek a végén mindannyian lehetőséget kapnak arra, hogy méltó módon mondjanak búcsút egymásnak. Sikerül? Naná, az ember szeme már a testvéri szeretet hullámvasútján rodeózva is könnybe lábad, amire vastagon rátesz az elmúlással való megbirkózás is.

Az érzelmes és hatásos üzenet ellenére az Előre egy óriási kihagyott ziccer. Egyrészt a fantáziabirodalom rengeteg lehetőséget rejtett magában, az alkotók azonban semmit nem mesélnek el róla. Másrészt a cselekmény papírvékony, a két fő karakter mellett mindenki más felesleges sablonhős. Ami viszont a legfájóbb, hogy a Pixar, mintha elvesztette volna egykori képességét és már képtelen igazán újat, egyedit mutatni. A téma, amit az Előre körbejár, telitalálat, a tálalása vérprofi, de láttunk már ilyet.

Gamekapocs értékelés: 7.0

Előre
Eredeti cím: Onward
Rendezte: Dan Scanlon
Írta: Dan Scanlon
Szereplők: Tom Holland, Chris Pratt, Octavia Spencer, Julia Louis-Dreyfus, Lena Waithe, John Ratzenberger, Ali Wong, Mel Rodriguez
Játékidő: 114 perc
Magyarországi premier: 2020. március 5.

1.
amadeusz gyermeke
Még mindig jobb mint sok más stúdió próbálkozása
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...