Aanash

Aanash

Online vagy offline

Sokáig szerettem játszani, aztán hitem vesztettem.

Lassan egy éve hogy elhagytam a videójátékok világát, mert valamiért kikészültem tőle.

Valami, valahogy nagyon zavart benne.

És nem is értettem az okát, idő kellett mire talán rájöttem.

Nem tagadom jól esett/esik ez a szünet.

 

Kezdeném ott, hogy én kb 2010-ben lettem gamer és csak sztori központú játékokkal játszottam.

Az az igazság, hogy a legszebb emlékek ezekhez a típusú játékokhoz kötnek.

Assassin's Creed 2/Brotherhood/Revolution.

Dishonored 1, Resistance 3, Uncharted 2, Skate, Motorstorm Apocalypse, Warhammer: Space Marines, Castlevania: Lords Of Shadow stb.

Aztán valahol a ps3-as korszak végén elkezdtem nyitni az online móka felé is, ami tetszett nagyon.

Főleg a Battlefield 3-nak köszönhetem ezt az elmozdulást.

Egészen eddig a pontig nagyon tudtam értékelni a fejlesztők munkáját, de innentől kezdve már szinte csak az online küzdelmek érdekeltek.

Ráadásul akkor még szerettem is harcolni,duhajkodni,  úgyhogy minden adott volt.

Viszont elkezdett bennem fakulni is a sztori központú játékok felé a megbecsülés.

Emlékszem a Killzone: Shadow Fall mennyire lenyűgözött a látvány világával.

A sztoriját a mai napig nem vittem végig, de a pvp-je az ment rendesen.

Aztán jött a Battlefield 4, amibe szintén sok órát tettem.

És a Destiny ahogy jött, úgy vitt nálam mindent.

Én nagyon komázom a sci-fi témát, ami adott benne, a pvp-jét imádtam és valamennyi sztorija is volt, ráadásul a karakterem cicomázása is lefoglalt.

Teljesen megváltam a lemezes játékoktól, ugyanis a Destiny-től kezdve már más játékkal alig játszottam.

Elkezdtem a lemezes címek helyett a digitláisakat előnyben részesíteni, aminek hála van egy szatyor játék a profilomon amik nem érdekelnek és eladni se tudom egyiket sem.

De mindegy így jártam.

És ahogy jött az online játszás, úgy jött a közösség is.

Emlékszem a Destiny 1-ben nagyon ment a farok méregetés, ki a jobb guardian.

Éppen ezért én nem mentem szívesen raidekre, nem csatlakoztam szívesen klánokhoz sem.

Aztán a Destiny 2-nél elindultak a szezonális tartalmak.

Itt megint borult nálam a bili, ott lenni, hajszolni a loot-ot, aztán mégiscsak klán tag lettem,. de ott meg mindig mindenki komolyan vett mindent és valahogy elveszett bennem minden amit szerettem a játékokban.

Persze a dlc-k is rátettek még egy lapáttal.

Egyszerűen kiégtem. Már nem volt szórakoztató, már inkább utáltam az egészet, mindig csak küzdeni mások ellen (pvp), meg akkor melyik szezonban mit lehet kiszedni és írnom sem kell, hogy egy-egy lootért rengeteget kellett farmolni.

Aztán egyszer találkoztam a Subnauticával és az a nyugalom, hogy nincs senki akivel küzdenem kellene és én osztom be az időmet, nincsenek szezonális baromságok, se a ps plusz előfizetés, se semmi.

Csak a játék öröme.

Viszont addigra már hozzá szoktam az állandó harchoz, a stresszhez és a hajtáshoz.

Így nem tudtam élvezni a Subnauticát, de felfigyeltem ezekre a pozitívumokra.

Jött a Rime, Journey, Oure, Flowers, The Unfinished Swan...hát egyik sem egy arcletépő adrenalin bomba, de jól esett mindegyik.

Ride 3, Rocket League, Mx vs Atv, Dirt, szóval próbálkoztam másokkal is, na meg a free to play címekkel is, amiknél megint csak az online rész az, ami zavart.

 

Aztán feladtam, megváltam mindentől ami a játékokhoz kötött.

Tudom ott voltak az offline címek, de máshoz voltam szokva.

Most itt van a Star Wars játék és be kell vallanom, hogy szeretem ezt az univerzumot.

 

Ez a játék újra felkeltette az érdeklődésem a történet központúság felé.

Most egy picit visszatérőben van a hitem és úgy gondolom, hogy az eddigiek jó tanuló leckék voltak.

Én nem szeretem az atom brutális, belezős, kaszabolós meg horror játékokat.

Idén nem is tervezek semmit, ami a gamerkedéssel kapcsolatos.

Szerintem jövőre beruházok egy konzolra, a ps4 ára már elfogadható és használtan a lemezes címek is jó áron mennek.

Tudom jö a ps5, de legalább 2 évig nem akarok foglalkozni vele.

Jelenleg ez van, tervben van a Horizon: Zero Dawn, az Infamous, a Tropico ( valamelyik régit szerettem), az Mxgp, a Killzone és a Star Wars.

Ezekkel szerintem jó sokáig el fogok lenni.

 

A Bloodbourne és társai meg a God of war, Last of us számomra már túlságosan durvák.

Nem rosszak, csak nem nekem valók.

Még élvezni akarom a pihit, maximalizálni és majd valamikor újra kezdeni, csak már másképpen.

 

Köszönöm hogy elolvastad, kérlek ne kritizálj, ha van építő jellegű írni valód, hajrá.

 

6.
FrankBlack
Jó volt olvasni a személyes, őszinte érzéseid, tapasztalataid megosztását.

Kicsit talán hasonló cipőben jártam én is pár éve. Jómagam kb. 1989-ben lettem "gamer" (első gépem akkor kaptam) de mindig csak single player játékokkal toltam, míg aztán a GTA Online 2015-ben nagyon beszippantott. Habár kompetitív pvp játékmódokat nem játszottam akkor sem (hasonló okokból, mint amit te is írtál) de a kooperatív móka nagyon bejött egy régi haverral, akit személyesen is ismerek 25 éve. Ő csak online játékokkal játszik, mindenféle klán tag, stb. Jó pár játékkal elég sokat toltuk kooperatív módban. De lassan kezdtem besokallni, hasonló okokból, mint amit te is írtál. Már nem élveztem, de elkapott a gépszíj.

Kiégtem. Félretettem pár hónapra minden játékot, és aztán jó volt visszatérni de csak és kizárólag a single player játékokhoz. Megkönnyebbülésvolt megint egyedül játszani. Közben változtam, és változott az ízlésem is.

Megundorodtam mindentől, ami túl véres, belezős, kaszabolós horror. Plusz már korábban sem igazán tetszettek az olyanok, amiben túl sok a természetfölötti dolog (varázslós, dark fantasy) és túlzottan elrugaszkodott a valós világtól, és fizikától. A túl gyors, és túl árkád játékok sem jönnek be most már. Autós játékokból a Wreckfest nálam az abszolút favorit.

Így közel a 40 fele egyre inkább a lassabb, megfontoltabb, kicsit realisztikusabb játékmenet jön be. Ezért nagyon betalált nálam a Kingdom Come: Deliverance.

Kicsit könnyedebb, de tetszik még az AC Origins. NG+ újrajátszás most indult, ahogyan az Odyssey-nél is.

Most számomra ami újdonság, és nagyon tetszik az a Red Dead Redemption 2. Pont olyan jó lassú, elmerülős és elég "realisztikus" ami épp nekem való. Általában kevés játék sztorija tud engem meghatni, de ez nagyon bejött.

Levezetésnek pedig szeretek kamionozni (ATS, ETS2)

Kicsit szeretnék visszavenni a játékokból. Nem akarok én "hardcore gamer" lenni, hanem inkább igazi "casual"-ként csak néha kicsit lazítani valamivel. Csak a játék öröméért. Nem a loot-ot hajszolni, és nem rohanni. Egyébként meg hála Istennek van család (feleség, gyerek) és inkább velük többet lenni, na meg a természetben.
5.
Nyarlako
#2: Lassú, elmerülős játékok terén amik nekem mostanában bejöttek az a Starbound, Atelier Sophie, Thronebreaker, The Talos principle.
4.
Nyarlako
#3: Ne kezdd már azt amit Crytek szokott.
3.
Ooorky
#1: Mivel a PS hits játékok elég gyorsan bekerülnek Ps now-ba ezért tuti nem veszem meg.
2.
Aanash
#1: Köszönöm az ajánlásokat.
Kicsit elmerülősebb, lassabb játékban gondolkodom.
A Thief-re figyeltem fel, eddig sosem kedveltem a lopakodós témát, de most valahogy elkezdett érdekelni.
1.
Nyarlako
Csak annyit mondok próbáld ki a Nihilumbra-t.
Rövid, tömör single game de zseniális, hangulatos és valami hatalmas érzelmi töltet van benne gyönyörü befejezéssel.
PSen meg majd a Gravity rusht, nem túl durva és játek az sem és nagyon el lehet vele lenni. Horizont éppen most tolom és korrekt cucc, meg most már olcsóbb is lesz greatest hitsben.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...