Aanash

Aanash

Sport filmek és játékok

Valahol 2017 környékén kezdett bennem hanyatlani a filmek és videójátékok iránti rajongásom.

Sok lett az, ami addig volt.

Akció, lövöldözés, gyilkolás, folyamatos harcok, na ezekből elegem lett, és egyre jobban eltávolodtam a szórakoztató ipartól.

Odáig fajult ez a dolog, hogy már nem bírtam magam rávenni se a filmnézésre, se a videójátékozásra.

Mivel a probléma nem ezekkel volt, hanem velem, elkezdtem önmagammal foglalkozni.

Eltelt jópár év, és mit ad isten előkerült az életemben a sport.

Pont az, amit egész eddigi életemben utáltam.

Gyerekként amikor testnevelés óra volt és focizni kellett, én beálltam a pálya szélére, és amikor gurult a labda felém, szépen arrébb álltam, és hagytam tovább gurulni.

Sőt testnevelésből még pótvizsgáznom is kellett.

Na ennyire utáltam a sportot.

De haladjunk sorban.

2012 környékén beköszöntött nálam a playstation 3-al a függőség.

Volt néhány nagy kedvencem, például Uncharted, Resistance, vagy a Motorstorm: Apocalypse, és a Sport Champions 1-2.

Az utóbbi move játék volt, és esküszöm imádtam minden pillanatát.

Nem tudtam ezt hova tenni, nem is érdekelt, hiszen akkor még tojtam magasról a sportra.

Nem is foglalkoztam nagyon más hasonló játékkal ezeken kívül.

 

Aztán jött a playstation 4, és jött egy Driveclub.

Nagyon nehéz szülés volt a mi barátságunk, de végül csak meglett, és a mai napig kedvencem.

Aztán volt egy Destiny 1, ami függőséget okozott, és kb 2016-ig nem is foglalkoztam mással.

Akkorra már az időm nagy részét a gép előtt töltöttem, jól el is tunyultam, jöttek a kilók is föl.

Abban a játékban annyit lövöldöztünk és harcoltunk, hogy elindított bennem valamit, és a vége az lett, hogy 2017-re már a playstation-t is eladtam.

Nyílván addig is volt sok harc, de a kegyelem döfést ez a játék adta.

Megpróbálkoztam az Xbox-al és az exekkel,de ugyanaz lett a vége, azt is eladtam.

A Forzákat is kipróbáltam, de semmi, egyszerűen nem ment.

Úgyhogy lapátra került az egész minimum fél évre.

Akkorra már filmeket alig-alig néztem. egyszerűen nem találtam önmagam.

Aztán jóval később csak adtam egy esélyt a dolgoknak, és szétnéztem az indie háza táján.

The Unfinished Swan, Journey, Flowers, Old Mans journey, Far: Lone Sails, ezek mind tetszettek, és feltűnt valami. 

Az, hogy nincs akció, folyamatos villogás meg robbanás, nem támad meg senki és semmi, és nem kell ölni, helyettük van valami más, valami jobb, ami nem mérgel fel.

2018 körül kipróbáltam az mx vs atv all out-ot és valami megtetszett benne.

Nem tudtam mi, csak nyomtam és élveztem, azóta szemmel tartom az mxgp szériát.

Kipróbáltam még rally játékokat, aszfalton motorsversenyzést is, de valahogy nem akartak tetszeni.

Az mxgp egy jóféle sárdagonya, és ez tetszett meg az mx vs atv-ben is.

A többi játék meg nekem túlságosan steril, nincs hangulatuk.

Jött azt biliárd és sakk, amik szintén beváltak, a klub feeling miatt.

Adtam egy esélyt a Riptide Gp-nek is, és de jó kis cucc.

Közben azért próbálkoztam még craftolós meg túlélős játékokkal, meg witchert, meg mass effectet, meg mittudomén még miket, de felejtősek.

Ha egyszer lesz egy ps5 a tulajdonomban, akkor ráfekszek az mxgp-re.

Na ez volt a videójátékos rész.

 

Filmekkel az volt a bajom, hogy eszméletlen nagy marhaságokat vittek a vászonra.

Hát kenjék a hajukra ezeket, a tökömnek se hiányoznak.

Legutoljára a Jurassic World 1 tette be a kaput, azt a hitvány filmet, te jó isten.

Na ez volt az a film, ami után elkezdtem végig gondolni hogy akkor most miről is szólnak a filmek. Addig a látvány miatt néztem ezeket, a sztorijuk nem érdekelt.

Innentől kezdve már nem tudtam rajongással fordulni ezen csodák felé, úgyhogy hagytam is az egészet.

A Kaliforniai álom volt az első film ami le tudott kötni, ott láttam először azt, hogy az animációs technika végre nem a baromságra van felhasználva. 

Tudom hogy létezik sok más film is amire ez igaz, de addig egyik se érdekelt.

A Creed: Apolló fia egy remekmű, mondjuk Stallone-ban eddig nem nagyon csalódtam, tetszett is, jó élmény volt.

Aztán egyszer csak megszületett egy Ford v Ferrari, amiről nagyon sok jót hallottam, és hónapokig halogattam a dolgot, de végülis csak megnéztem.

Nagy királyság az az alkotás, ráadásul a két főszereplő is retek jól játszotta a szerepét.

El is raktam magamban a pozitív élményt, és elkezdtem a sport filmek fele keresgélni.

Jött a Creed 2, a Warrior ( Tom Hardy), Akit Bulldózernek hívtak.

Tegnap néztem meg a Rush című filmet, és pont Chris Hemsworth miatt halogattam ezt is hónapokig, de meggyőzőtt a csávó, tud ha akar.

Jelenleg a listámon ezek vannak:

-Hidalgo

-Millió dolláros bébi

-A leggyorsabb indián (már csak Antony Hopkins miatt is)

-Pelé


A saját életembe is bekerült a testmozgás.

2019 jó évem volt, rendszeresen jártam futni és élveztem is a dolgot.

Tavaly vettem egy komolyabb mountain bike-ot és egy hirtelen ötlettől vezérelve kivittem az erdőbe.

Az egyik dombról legurultam, a táv alig lehetett ötven méter, de ott el is dőlt a további sorsom.

Azonnal beleszerettem a dologba, és mostmár járok ki az erdőbe bringázni, erősödni, ugyanis a cél egy enduro bicikli és hála istennek hegyek között lakom, tudom kínozni magam:D

Ez az a fajta mozgás amihez nem kell noszogatnom magam, alig várom hogy mehessek.

Azt már most tudom hogy a gatyám is rá fog menni, de nem érdekel.

 

Hát ennyi lett volna ez a kis szösszenet, filmes ajánlásokat elfogadok.

Szép napot mindenkinek.

 

 


 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...