Kiből lesz játékfejlesztő? 1. rész

Sok éves pályafutásom során megszámlálhatatlan mennyiségű kérdéssel fordultak hozzám pályakezdő fiatalok, diákjaim, átképzés alatt álló kollégák, vagy épp barátok, ismerősök.

A legtöbb kérdés témája egyértelműen a 3d világában-, azon belül is a játékfejlesztésben való elhelyezkedés volt. Ez a bejegyzés azoknak készült, akik nem csak játszani szeretnének, hanem egyszer tevékenyen is részt szeretnének venni egy játék elkészítésében.


Noha a hozzám intézett kérdések leginkább úgy hangzanak, hogy „mit csináljak, hogy játékfejlesztő/3d grafikus legyek”, én mégsem véletlen tettem fel úgy ezt a kérdést a címben, hogy „kiből lesz játékfejlesztő”? Ugyanis – hogy rögtön a rossz hírrel kezdjem – nem válik mindenki fejlesztővé csak azért, mert szeretné. Az első részben mindenekelőtt erről beszélek.

Aki a szakmát szereti…

Egy rövid bekezdés erejéig a múltba révedek, de csak azért, hogy kellőképpen érthető legyen, miről beszélek. Amikor 2002-ben megismerkedtem a 3D grafikával, elámultam tőle. Éreztem, hogy nekem ezt csinálnom kell! Nem egyszer fordult elő, hogy a hétvégét reggel hattól este kilencig a gép előtt ülve töltöttem, és modelleztem, textúráztam, riggeltem, UV-ztam…, és közben észre sem vettem, hogy telik az idő. Úgy hívják az ilyesmit, hogy szerelem első látásra. Soha egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy pénzért akarom csinálni. Egyszerűen csak csinálni akartam, mert nem bírtam ki nélküle.

Manapság azonban ijesztő módon megszaporodtak az olyan jellegű kérdések, amelyek afelől érdeklődnek, hogy mennyit keres egy pályakezdő grafikus, vagy játékfejlesztő, érdemes-e belevágni megtanulni, mennyi időnek kell eltelnie tanulással, mire elhelyezkedhet az ember, stb. Szemmel láthatóan nő azok tábora, akik valamiféle üzleti megfontolásból szeretnének a játékfejlesztésbe belevágni. Nem mondom azt, hogy ez járhatatlan út, de azt a tapasztalatomat szívesen megosztom, miszerint ezen emberek körülbelül 95 százaléka az első években kidől a sorból.

A 3D és a játékfejlesztői szakma tele van unásig ismert feladatokkal, és repetitív, teljesen egyforma munkákkal. Teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy ha nem lennék szinte szerelmes ebbe a szakmába, már régen feladtam volna. Én azonban nagyon élvezem ezeket az ismétlődő feladatokat is. Akik üzleti megfontolásból vágnak bele - nos, ők nem. És nem is bírják. Tehát ha kipróbálod a játékfejlesztés bármely területét, és nem szeretsz bele, akkor szenvedni fogsz tőle, és jó eséllyel hamar feladod majd. Gondolkozz el, megéri-e.

Dolgozni kell

Egy napon felhívott egy korábbi főnököm, és afelől érdeklődött, ismerek-e olyan embert, akit fel tudna venni.
- Ez komoly? – kérdeztem vissza – Azt hittem, hogy sorban állnak a jelentkezők. Hogy-hogy neked kell keresned embert?
- Sorban is állnak, de figyelj; ezek nem akarnak dolgozni. Azt hiszik, hogy itt el lehet egész nap szórakozni. Nem akartam ezt mondani, de kénytelen vagyok: Huszonévest nem szeretnék foglalkoztatni, mert nem tudják, hogy mi az a munka. Felnőtt munkavállaló kellene.

Nos, mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy beálljak a „bezzeg az én időmben” sorba, de tény, hogy nem sokkal később magam is megtapasztaltam azt, amiről a főnököm beszélt. Magyarországon rengeteg ügyes 3D grafikus és programozó van, de amint napi 8-10 órában kellene folyamatosan ügyesnek lenniük, rendre elvéreznek. És ami a legrosszabb, hogy pénzzel sem motiválhatók, ugyanis nettó félmillió forintos fizetésért sem hajlandók lemondani a napi 2-3 óra facebookozásról munkaidőben. Évről-évre egyre rosszabb a munkamorál, mígnem néhány stúdió már eljutott odáig, hogy az sem érdekli, ha nem ért a munkához a munkavállaló, csak akarjon már dolgozni legalább! Ha tehát szeretnél egy napon a játékfejlesztésben elhelyezkedni, akkor tudd, hogy kényelmesen dolgozva meg tudsz keresni ötszázezer forintot havonta, de akkor tényleg csinálni kell azt, amit a projekt megkíván. Nem kell megszakadni, de aki lébecol, soha nem jut egyről a kettőre.

Ennyit az alapokról

Talán most úgy érzed, nem nagyon jutottál közelebb ahhoz, hogy játékfejlesztő légy, de hidd el, sokkal fontosabb dolgokat beszéltünk most meg, mint azt elsőre gondolnád. A következő részekben konkrétabb vizekre evezünk, szó lesz többek között arról, hogy miért fontos szakosodni, hogy mikor áll készen az ember az elhelyezkedésre, vagy hogy milyen módszerekkel lehet bekerülni a játékfejlesztés vérkeringésébe, és azzal együtt egy adott munkahelyre.

Kérdéseket, észrevételeket kommentben várom, a trollkodáson kívül mindre igyekszem válaszolni. :)

6.
Turley
#2: Szia! Bocs, hogy ennyi ideig tartott reagálnom.
Elsősorban csak arra próbáltam rámutatni, hogy kicsit túl romantizálva írtad le az egész szakmát, és ennél azért árnyaltabb és alapjáraton azért sok negatívuma van, azon kívül is, hogy rengeteg a rutin labor meló és, hogy borzasztó elhivatottan kell hozzáállni az elején,megsérteni vagy esetleg passzív-agresszív vibeot küldeni nem állt szándékomban. Viszont szerintem az 500 nettó egyáltalán nem reális, főleg nem egy év szakmai tapasztalat után,max a programozással foglalkozó munkaköröket érinti ilyen bérláb, tudom, hogy az arteryben a teljesítménybérrel 12 órázással kilehet taposni ennél magasabb számokat is, és lekopogom az én saját fizetésem is a többszörösre ennek, de ettől függetlenül amit én látok piaci átlagként budapesten napi 8 óráért az a 250-350nettó között mozog. Elég zavarban is vagyok emiatt, tudsz mondani olyan konkrét céget ami 500 nettó fizetést biztosít egy pályakezdő bármilyen artist pozicízióban dolgozó 3D-snek?(Akár privátban, mert én komolyan nemtudok ilyet)

"Itt gyakorlatilag hazugnak neveztél, szóval erre nem áll módomban érdemben reagálni." Valószínüleg ezt konkrétabban kellett volna megfogalmaznom, általánosítva értettem, hogy maximum azt hazudjuk, hogy szeretjük ezeket a részeit a munkának, több részletbe írtam meg a választ, nem a te egyéni rajongásodra céloztam. Rengeteg időigényes, őrületesen monoton, és a legkevésbé se kreatív folyamat van minden szakterületen, aminek a 80%át egy betanított csimpánz is megtudná csinálni általában, én ezeket gyülölöm mert elveszik az időmet azoktól a folyamatoktól ahol alkotni is lehet. Őszintén remélem, hogy az AI fejlődésével a pipelineok is elindulnak egy olyan irányba, hogy ezeket kiveszik a kezünkből.Nyílván nem látok a fejedbe, de nemhiszem, hogy élvezhető leUV-zni a 150edik motort, ahogy nekem is élvezhetetlen ki trackelni a 200adik bénán felvett snittet. Mindketten megcsináljuk, mert megkell csinálni, de szeretni nem kell. Szerintem az, hogy a milleniálok nem akarnak dolgozni meg inkább abból adódik, hogy őket már másféleképpen kell munkára motiválni mint minket ,persze köztünk is van egy 10éves gap,de még énis abba nőttem fel, hogy a dolgozó ember számít csak teljesértékű lénynek, van erről már kisezer tanulmány Az egyértelmű, hogy más hozzáállással nézzük ezt a szakmát, de szerintem ezt az oldalát is nyiltan lekell kommunikálni azoknak akik gondolkodnak rajta, hogy erre áldozzák az idejüket. Egyébként tényleg amennyire pici ez a közeg könnyen lehet, hogy ismerjük is egymást aztán itt bírkózunk a neten :))

5.
godach
#4: Lehet igazad van és nem jó helyre rakom a vesszőket, valamint (néha autocorrect néha pedig az én hibámból) nem úgy vannak elválasztva a szavak, ahogyan kellene, de ettől még teljes mellszélességgel élveztem a blogot. Ennek hangot is adtam a magam kis négy sorában.
Ellenben veled, a nagy tanult, értelmiségi és gondolom magad (tanult, intelligens, felelősségteljes munkát végző embernek) gondoló egyénről, aki sem a bloghoz sem a megdicsért első két hozzászóló gondolataihoz nem tudott érdemben hozzászólni, de nekem jól megmondta.
Büszke vagyok arra, hogy az értelmesség nem egyenesen arányos a tanultsággal és így nem vagyok olyan, mint te :)

További hozzáfűznivalód ha van, akkor az etiketteket követve, amiket gondolom ismersz, írj majd nekem privátba, ezt a blogot pedig hagyjuk annak amit érdemel.
(köszönöm az író nevében is ;) okostojás)
4.
Kieztemóni?
#3: Ijesztő látni, hogy mekkora intellektuális szakadék tátong közted és egy tanult, intelligens, felelősségteljes munkát végző ember között. Elég megnézni a kettes és hármas hozzászólásokat. A programozó / fejlesztő srác leírt ~30 sort érthetően, gyönyörűen megfogalmazva, hiba nélkül. A gondolatait úgy tudta írásba foglalni, hogy az mások számára is tökéletesen érthető maradt.

És akkor itt vagy te a 4 soroddal, amiben olyan gyöngyszemekkel örvendeztetsz meg minket, mint a "szak terültem", vagy a "hozzá szólni". Fogalmazókészségről gyakorlatilag nem beszélhetünk, mert nincs. Képtelen vagy szavakkal érthetően kifejezni a gondolataidat. Emiatt nemcsak az írással, de nyilván a verbális készségeiddel is problémák vannak. A személyes kedvencem mégis a fakultatív vesszőhasználat. Csodálatos.
3.
godach
Azt sem tudom életemben utoljára, mikor olvastam el blogbejegyzést teljesen úgy hogy élvezzem is. Én mivel (nem szak terültem) nem tudok hozzá szólni érdemben, csak egy köszönöm-öt írni. Szóval, Köszönöm.
Jöhet a Vol2 :D
2.
DeKor
#1: Annyiban mindenképpen szubjektív, hogy csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani, illetve olyanokat, amiket ismerek. Nyilvánvalóan olyan tapasztalatokról nem tudok írni, amiket nem hallottam, vagy nem éltem át. Mindazonáltal - ahogy te is említed - kicsi ez a szakma, nagyon sok embert ismertem meg az elmúlt 17 évben, és alig egy-két kivétellel ugyanez a véleményük, szóval bár reprezentatívnak soha nem állt szándékomban beállítani a tapasztalataimat, a valóságnak azért vastagon megfelel, a többség szerint legalábbis.
A munkamorálról írtam, hogy a pénz sem motivál sokakat, és egyébként de, simán lehet félmilliót keresni, ha nem is kezdőként, de egy év munka után már nagyon is. Egyébként hála annak, hogy ebben a szakmában akár egy kattintással külföldre dolgozhatsz, egyre több olyan ismerősöm - sőt, még diákom is van - aki egyszerűen nem fogadott el 500 ezer alatti ajánlatot, és bejött neki. Persze azt nem mondom, hogy nincsenek 150-200 ezer forintos fizetések a szakmában, de azok közül, akiket ismerek, körülbelül annyit is tudnak, akik olyan munkahelyen dolgoznak. Ez alól például a Digic Picturest kivételnek tekintem, mert bár ott a kezdő fizetések hírhedten alacsonyak, de sokan még mindig presztízsként tekintenek az ott töltött hónapokra-évekre, és ugródeszka gyanánt beállnak egy időre. Az egy másik kategória, ott nem a pénz az elsődleges motiváció. Habár mégis, mert azért mennek oda, hogy jó referenciákat szerezzenek, amivel majd el tudnak helyezkedni.

"...amikért szerintem akkorse lehet rajongani ha mániákus az ember, max azt hazudni."
Itt gyakorlatilag hazugnak neveztél, szóval erre nem áll módomban érdemben reagálni.

A magánvállalkozós dologgal egyetértek. De az igazából nem szakmafüggő, hanem országfüggő, itthon az elsődleges cél a kisvállalkozók megfojtása.
Azt, hogy huszonévessel nem jó együtt dolgozni, nem én mondtam, csak egy megtörtént eset volt, én most is sok huszonévessel dolgozom együtt, és bár sok embert kell elküldeni az első egy-két hét után, de aki megmarad, azokkal nincs semmi gond. A helyzet inkább az, hogy egyre nehezebb dolgozni akaró embert találni. De ez egyébként szintén nem csak a mi szakmánkra jellemző, világviszonylatban is ugyanez van. Az emberek a jogaikat ismerik, a kötelességeiket már nem igazán.
1.
Turley
Hali, király, hogy ennyire élvezed ezt az irányt és amilyen katasztrófális munkaerőhiány van talán még az ilyen weboldalakon is megéri beszélgetni róla, ettől függetlenül szerintem kicsit túl szubjektíven látod a dolgokat,
Én idén kb 10 éve, hogy cgi és filmutómunkában dolgozom, de mivel elég szük közeg ismerem nagyjából a game oldalt is
Szerintem a munkamorál sokkal inkább amiatt romlik folyamatosan, mert a szakma 80%-a alulfizetett,a nettó 500as bér egyáltalán nem elérhető mindenkinek, főleg nem pályakezdőknek, de sokszor még general szinten lévő embereknek sem, a túlóra folyamatos és elvárt, a cégek 75%-ában nem fizetik, ahogy teis írtad a részfolyamatok nevetségesen unalmasak és repetitívek amikért szerintem akkorse lehet rajongani ha mániákus az ember, max azt hazudni. Ha esetleg az embernek ebből elege van és magánvállalkozóként próbál meg túlélni, akkor a 30nap-6hónapos fizetési határidős számlák, végtelen feedback körök és nevetséges pixelbaszó elvárásokkal találkozik mert a reklámügynökségekből is elfogytak a szakmailag profi producerek/kreatívok és ex-accountokkal töltik fel.
Viszont millenniál munkatűrés ide vagy oda szerintem sokkal jobb és könnyebb 20-30 közötti korosztállyal dolgozni,a sokszor már szakmailag elavult, belefáradt öregfiú klubbok szerintem toxicabbak sokkal mint egy kicsit link 25éves aki neadjisten chatel napközben.
Ha nem ezek a szellemileg és vizuálisan is végtelenül közepszerű projektek lennének mindenhol, hanem inspiráló vagy akár kisérletező projektek, normális átlagbér, értelmes keretek között tartott munkaidő,profi emberekkel a management oldalon, szerintem sokkal egyszerűbben vennék a terhelést az emberek, a mostani helyzetben gyakorlatilag boritékolt, hogy 5-10 éven belül kiég a munkaerő, és vagy külföldre megy vagy szakmát vált. A versenyzős játékokból kiindulva gondolom, hogy az arterynél dolgozol, tudom ,hogy nagyon sok embernek bejött az a munkarendszer amit kitalált magának a cég, de szerintem nem tükrözi az átlag körülményeket. Én általában azt szoktam az érdeklődöknek mondani, hogyha tényleg érdekli őket ez a szakma, akkor végtelen gép elött görnyedett órák és egy általános munkahelyi bizonytalanságra kell felkészülni és folyamatosan networkingelni mert ismerősök között osztjuk a felszabadult pozicíókat vagy projekteket. Bár szerencsére mostanában egyre több az alkalmazott művészeti egyetemeken tartott kurzus ahol valódi szakmabeliek az oktatók és találni igéretes embereket
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...