kirschakos

kirschakos

FROSTHEIM SAGA - TIZEDIK FEJEZET

Link másolása

TIZEDIK FEJEZET

 

Alessia cellája feldúlva és üresen állt. Utazóládája felborítva hevert a padlón, ruhái és könyvei egymás hegyén-hátán feküdtek, az ágyon kard által ejtett vágás éktelenkedett, a helyiség közepén egy ismeretlen, szőke hajú férfi holtteste terült el. Alatta sötét vértócsa vöröslött, kezében még mindig a kardját szorította. Egyértelmű volt, hogy Alessia kemény ellenállást tanúsított a behatolókkal szemben. Vajon mit akarnak tenni vele? Megölik? Esetleg túszként tartják maguknál, hogy feltételeket szabjanak a királynak? Einarban számtalan gondolat fölmerült, de egyet sem tudott megválaszolni.

Tovább rótta hát a folyosókat, remélve, hogy megleli a lányt, s az északi torony felé haladva bele is botlott az előtte haladó csoportba, akik magukkal hurcolták Alessiát. Einar hangtalanul követte őket, legszívesebben rajtuk ütött volna, azonban túl sokan voltak. A hat férfi szerzetesi ruhát viselt, oldalukon kardok lógtak, tekintetük semmi jót nem ígért. Baldur vezette őket, kezében szorítva a kötelet, mely pórázként tekeredett Alessia nyakára, akit maga után húzott. Jarl Unfer lánya, Gudmund király unokahúga és Frostheim királyságának lehetséges trónörököse tehetetlen báb volt ellenségei kezében. Hosszú fekete haja ziláltan lógott az arcába, szája felrepedt, ahol korábban megütötték, karjait összekötötték a háta mögött, zöld ruhája szakadozottan simult a testére.

Einar vére felforrt a haragtól ennek láttán, de egyelőre nem tehetett semmit. Abban a hitben, hogy a zsoldos halott, Baldurnak és csapatának nem volt mitől tartania, így nem vesződtek a torony ajtajának bezárásával sem, miután áthaladtak rajta. Végül felértek egy terembe, ahol az ablakokon beáramló fény egy különös tárgyat világított meg a helyiség közepén.

Leginkább borostyánra emlékeztetett, gömb alakú volt és ember nagyságú, felszínét koromfekete indák hálózták be, akár vérerek a szövetet. Baldur és társai megálltak előtte, térdre kényszerítették Alessiát, majd körbe vették a tárgyat. Einar az ajtó mögül kukucskálva figyelte az eseményeket, kezét a fegyvere markolatán nyugtatva.

– Mit akartok tőlem? – kérdezte Alessia, dacosan nézve farkasszemet Baldurral.

– Halgar leszármazottja vagy, a királyi vérvonal tagja. Nélküled nem tudjuk kiszabadítani börtönéből Sygga úrnőt, Frostheim jogos uralkodóját.

– Sygga? – kerekedett el a lány szeme. – De hát ő már négyszáz éve halott!

A mostaninál is erősebb félelem költözött szívébe az egykori boszorkány nevének hallatán. Sygga belső háborút okozott a királyságban, mikor hatalomra akart törni, hogy megtorolja sérelmeit. Állítólag királyi sarj volt, de ezt sosem ismerték el hivatalosan, titokként kezelték, míg őt nyomorba taszították. Szegény szülőkhöz került, akik rosszul bántak vele, mígnem rájuk gyújtotta a házat egy éjszaka, és megszökött. Haramiák fogságába esett, akik megerőszakolták, majd eladták rabszolgának. Később, miután ifjú nővé cseperedett, megölte urát, aztán a vadonba szökött, ahol átadta magát a Sötétségnek. Fekete mágiát tanult egy boszorkánytól, aki tanítványt keresett, bejárta azon sarkait a világnak, ahol gonoszság ütötte fel a fejét, így valódi mestere lett mindannak, ami rossz. Visszatérve a királyságba élőhalott sereget támasztott fel, mellyel háborút indított mindenki ellen. Csak nagy nehézségek árán sikerült legyőzni.

– Tévedsz – húzódott mosolyra Baldur szája. – Nagyon is életben van, bezárva ebbe a borostyán szarkofágba. Leif király és a mágus, Valar, nem tudták megölni annak idején. Még mindig varázslat védi a gömböt, így halandó által készített fegyverrel nem lehet széttörni, de van más mód erre. Valar mágus későn tudta meg, hogy Sygga ugyancsak Halgar leszármazottja volt, így egy tiszta lelkű, ugyanabból a vérvonalból származó örökös vére képes megtörni a mágiát. Ezért vagy itt, hogy segíts Syggának kiszabadulni.

– Ezt nem tehetitek! Ártatlan emberek fognak meghalni – tiltakozott Alessia.

– De azok, akik őt szolgálják, élni fognak – felelt Baldur, majd a gömb felé fordult. – Nem volt könnyű felkutatni a börtönét a hegyekben, annak idején jól elrejtették, de most végre igazságot szolgáltatunk.

Karjait felemelve kántálni kezdett egy ismeretlen nyelven, melynek ősi hangzása nyugtalanságot ébresztett a lányban, akárcsak Einarban, aki feszülten várakozott. Baldur hangját visszaverték a falak, a szavakban varázslat érződött, ráadásul a falakon lévő fáklyák is lángra kaptak. Ekkor Baldur elhallgatott, két embere Alessiához lépett, akit talpra állítottak, és haját hátrafeszítve felfedték kecses nyakát. Baldur ismét a lány felé fordult, kezében ívelt pengéjű kést tartott.

Einar nem várhatott tovább, ezért kardját előhúzva berontott a terembe.

– Megállj! – kiáltotta, szembenézve az Árnyékszövetség tagjaival. Baldur a fogát csikorgatta, ahogy meglátta.

– Hát nem végzett veled az a nyavalyás troll? Bosszantó jelenléted nem akadályozhatja meg Sygga úrnő visszatérését. Intézzétek el!

Baldur parancsára három embere azonnal nekirontott a zsoldosnak. Einar fürgén szökkent ide-oda, hárítva minden csapást, szinte bizarr táncot lejtve ellenfeleivel. Mindeközben Baldur Alessiához lépett, torkának szegezve a kést.

– Légy átkozott! – sziszegte a lány, gyűlölettől remegve fogva tartói karjaiban, de Baldur csak mosolygott.

– Ne aggódj! Nem öllek meg. Syggának szüksége lesz egy fiatal testre, hogy tovább éljen. Eddig védve volt az idő vasfoga ellen odabent, azonban hamarosan át kell költöztetnie a szellemét egy... frissebb hordozóba.  

Alighogy kimondta, ezt követően apró vágást ejtett a lány bőrén, aki kétségbeesetten meredt maga elé, összerezzenve a hideg fém érintésétől. A férfi bekente vérével a pengét, majd a gömb felé indult. Ezalatt Einar levágta a fejét egyik ellenségének, de lassan hátrálni kényszerült a másik kettő nyomásától. Végül kapott egy vágást is a jobb karjára, ami arra késztette, hogy új küzdőállást vegyen fel. A vadul cikázó pengék függönyén át még látta, ahogy Baldur hozzáérinti a kést a gömbhöz.

Abban a pillanatban vékony repedés keletkezett a borostyán felületen, melyen keresztül egy fakó bőrű női kéz tört át, az ujjak végén lévő hegyes körmök koromfeketén csillogtak, ahogy visszaverték a fáklyák fényét.

Sygga kiszabadult.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...