Bevezető

Gyermekkorunkban szinte mindannyian féltünk a sötétben. Féltünk a saját szobánkban éjszakánként, egyedül, bezárva. Mindenféle szörnyűséget képzeltünk magunk köré a sötétbe és mennyire örültünk annak ha egy kis fényforrás megvilágította nekünk a szobát. Ezzel a felütéssel indít a Selma and the Wisp, a legegyszerűbb emberi érzést mutatja be számunkra, a félelmet. Selma egyedül ébred szobájában és furcsa hangokat hall. Ágya alól félelmetes fekete karok nyúlnak felé és a kislány menekülni kezd a szekrényén keresztül. Innentől kezdve pedig Selma legvadabb rémálmai testesülnek meg képernyőnkön a mintegy két óra alatt míg a játék végére érünk. Selma azonban nem lesz egyedül kalandjai során, hiszen segítőjeként megjelenik egy kis kék gömböcske (Wisp) aki megvilágítja számunkra az utat.

Játékmenet

Kezdjük azzal ami tetszett az pedig az irányítás. A játékban két karaktert kapunk viszont irányítani csak egyet tudunk a wispet. A kis kék gömböcskét az egérrel tudjuk mozgásba lendíteni Selma pedig követni kezdi őt. Ha a gömböt egy létra tetejére irányítjuk, a kislány elkezd felfelé mászni a létrán, ha egy palló szélére akkor felugrik rá és így tovább és így tovább. Az egészen érződik hogy nem a kislány hanem a wisp, azaz a játékos van középpontban. Ő irányít ő segít Selmának leküzdeni félelmeit. Kis lényünk lesz a fény a játékban, akinek "életereje" folyamatosan csökken hacsak nem szedjük össze a szinteken található kék kis gömböket, amivel növelhető a lény élettartama. Szükségünk is lesz erre hiszen a wisp életerejének csökkenésével csökken az általa kibocsájtott fény is, így egyre nehezebbé válik a továbbjutás. Amikor pedig kialszik teljesen a fény Selma meghal. Lényecskénkkel képesek vagyunk robbantani is, ilyenkor nagyobb mennyiségű energiát fogyaszt erre mindenképp figyeljünk oda. Selma akkor is meghal ha a wisp nagyon eltávolodik tőle (ha például a wisp beakad egy felvonókarba Selma pedig a mozgó felvonón van..).

A továbbjutáshoz platformer játék lévén különböző logikai vagy fizikán alapuló feladványokat, fejtörőket kell megoldanunk. Ezek számomra kellőképpen nehéznek bizonyultak és szerencsére a készítők sem estek át a ló túloldalára és nem frusztrálóan nehéz akadályokat görgettek utunkba. 

Külcsín és a hangok

A játék grafikájára sem lehet sok panasz. Igaz nem is a mai tripla A-s játékokhoz kell hasonlítani, hanem kategóriáján belül kell vizsgálni. Stílusában a Limbohoz áll közel, viszont nem annyira noiros. A Selma and the Wisp ahhoz képest hogy mit jelenít meg egészen színesnek mondható. Mintha az egész játékot Tim Burton zsebéből húzták volna elő, kellőképpen groteszk a látvány helyenként. A hangok terén sincs semmi kivetnivaló a játékban. Hozza azt amit elvár az ember. A zörejek, zajok mordulások mind mind a helyén vannak, a zene pedig nem zökkenti ki az embert a játékmenetből.

Hibák

Lássuk mi volt az ami nem tetszett a játékban. Sajnos az egyik ezek közül az irányítás volt. Bármennyire is jó ötletnek tűnt az elején hogy Selma karaktere együtt mozog a lénnyel annyira ez gyakran azt jelenti hogy Selma karaktere vagy nem mozdul (amikor éppen kellene neki) vagy megmozdul (amikor éppen nem kellene neki). Hihetetlen idegesítő tud lenni ez akkor ha épp valamilyen időzítést igénylő szakaszon van az ember (például át kell jutni hatalmas prések alatt). Van amikor lassan reagál Selma az egérmozgásra van amikor pedig túl gyorsan. Kissé átgondolatlannak is tűnt néhol ez az irányítási rendszer.

A játék másik hibája pedig a rövidsége. Nekem pár óra alatt sikerült végigjátszanom pedig elég sok helyen megakadtam a fejtörőknél.

Összegzés

A Selma and the Wisp a fent felsorolt hibái ellenére is élvezetes játék. Hangulata magával ragad, hol félelemmel tölt el hol pedig örömmel. Ez az érzés pedig nem engedi a játékost egészen addig amíg a játék végére ér..pár óra alatt. Én azt javaslom, hogy aki valami újdonságra vágyik tegyen egy próbát vele és ne felejtse a játék mottóját...

"Kövesd a fényt és ne nézz vissza" 

M.B.