Necreon

Necreon

The Last Bastion ajánló

Ismered: 4 fős coop hullámokban ránk törő ellenfeles túlélősdi - na de a konyhaasztalon?!

ohpu33Y.jpg

Az Utolsó Erőd a méltán híres Antoine Bauza portfólióját gazdagítja, aki olyan világsiker játékokat tett le az asztalra (a teljesség igénye nélkül) mint a valaha legtöbb díjat bezsebelt 7 Csoda, 7 Csoda: Párbaj (cikk várható!) és a Hanabi. Vásárlás előtt mindenkiben felmerül a kérdés, bármilyen játékot is szemelt ki magának, hogy vajh' megéri-e az árcédulán feltüntetett összeget az adott játék. Megoszlanak a vélemények arról hogy ki hajlandó megfizetni a játék mögött álló szellemi munkát egy fizikai valójában esetleg szegényesebb de iszonyatos mélységű játékért, és ki az akinek fontosabb a "kapott anyag" minősége, mennyisége, nagysága, az asztalkép esztétikája, és az sem baj ha a játék cserébe esetleg kicsit egyszerűbb mint amilyen egy kis plusz munkával lehetett volna.

Bauza mester játéka örömmel jelenthetem hogy árkategória, fizikai tartalom és játékmélység szentháromságának tökéletes keresztmetszetében helyezkedik el, mellesleg pedig még játékidőben is a ~45 perces sokak számára ideális középmezőnyben indul: ahol egy játék se nem túl egyszerű, se nem fél napos elfoglaltság, leszámítva természetesen a tanulókört ami bizony simán lehet 2+ óra. Nézzük, mire is számíthat az aki belevágna a kooperatív harc alapú játékok világába egy kifejezetten erős, még is felhasználóbarát címmel!

VMcYKNv.jpg

Az utolsó erődöt védelmező hősök

Madarat tolláról, jó játékot tervezőjéről

Adott egy szokványos fantasy körítés, orkokkal, csontvázakkal, mindenféle démonokkal amik a még relatíve gyerekbarátnak mondhatóak (nyilván nem a legkisebbek számára), amik a komolyabb játékosok szemében sem bárgyú grafikai stílusban jelennek meg az erőd körül. A nagybetűs Erőd, amit mi vagyunk hivatottak akár az életünk árán is megvédeni. No de, miből is áll az erőd?

Miután a játékosok összerakták az egyébként fantasztikusan jó minőségű, vastag kartonpapírból készült erődfal keretet, véletlenszerűen elhelyezik benne a 9db erőd lapkát. Ezeken a lapkákon különféle tematikus épületek találhatóak amelyeket a játékosok meglátogatva kihasználhatnak a közös siker érdekében - úgy mint az erődbe lassan begyűrőző Gonosz Befolyás (ha úgy tetszik, terjedő fertőzés mechanika) takarítása a templom segítéségével, vagy egy társunk gyógyítása a tábori orvosnál, felszerelés gyűjtése a helyi kovácsnál. Az Erőd keretére kirakós-szerűen csatlakozik a 4 front, ahová a szörny pakliból felhúzott ellenlábasaink érkeznek majd meg, színüknek megfelelő frontokra, melyekhez végül illeszkedik a játékosok választott karakterének táblája, és így teljessé válik az asztalkép. Karakterekből 8 különféle archetípus elérhető, akiket egytől egyig kimagaslóan jó minőségű, részletgazdag fröccsöntött minik reprezentálnak majd. Amíg az ember civilizáltan bánik a játékával, itt nem kell attól tartanunk hogy egy rosszul megfogott miniről letörünk valamit, nyugodt szívvel merem kijelenteni hogy kifejezetten masszív darabokról beszélünk.

Kössétek fel a nadrágszíjat

Az Utolsó Erőd egyik első és legfontosabb tulajdonsága amiről tudni ildomos vásárlás előtt, hogy ez a játék nehéz. De bitang nehéz. Ezt kompenzálja hogy a tanulási görbe kifejezetten baráti, nem fogunk félszáz oldalas játékszabályt ide-oda lapozgatni apró szabályok keresgéséért még a sokadik játék után is (ami a hasonló árkategóriában vetélytárs Robinson Crusoe-val összevetve elég markáns különbség), azt kutatva hogy "ilyenkor mi van?" vagy "melyik apró szabállyal felejtettünk el számolni?". A szabályfüzet a maga 10-12 oldalával hamar és könnyen alkalmazhatóan be fog épülni a játékosok memóriájába olyannyira hogy lehet hogy többet elő sem kerül 2-3 játék után, ami egyben azt is jelenti hogy egy kis tanítói vénával megáldott játékos könnyedén be tudja vezetni barátait az emberiség utolsó menedékének kétségbeesett védelmezésébe.

A játékosok minden körben két akciót hajthatnak végre, amit szabadon eloszthatnak a szomszédos mező(k) támadása, egy erődlapkányi mozgás, és erődlapka használata között, ám mielőtt bármit is tennénk hőseinkkel, minden játékos a saját köre elején húz egyet a szörny pakliból, és a megfelelő színű frontvonalra helyezi le azt. Az adott szörnynek 4 fő tulajdonsága van - életerő, belépő hatás, állandó vagy ismétlődő hatás, és kilépő hatás (időnként valamelyik(ek) hiányával). Belépő hatása a játékba kerülésekor azonnal érvényesül, nem ritkán az erődlapkákat használhatatlanná tévő Gonosz Befolyást útjára indítva, durvább esetben az adott játékos képességét blokkolva, vagy fájdalmasan gyönyörű balszerencsés dominó effektet indítva hogy még egy másik szörnyeteget hoz be az adott körben, és megvan az esélye, hogy az is pont ugyanezt fogja csinálni. Az állandó hatás minden játékos körében érvényes (pl. az adott szörny immunis valamire), míg az ismétlődő hatás minden alkalommal amikor az adott frontvonalhoz tartozó játékos jön, ismétlődni fog, amíg "barátunkat" át nem küldjük az örök vadászmezőkre. A kilépő effekt ekkor lép érvénybe: megesik hogy az adott szörnyeteg legyőzésével valami hasznos üti a markunkat, ám ennél sokkal valószínűbb hogy utolsó lehelletével még magával rántja a sírba egy életerőpontunkat vagy felszerelésünket.

Sőt, ha egy frontvonal 3 szörny mezője betelik, akkor az adott tematikus fronttól függően tovább nehezedik az életünk: a kék színű, lápos vidékhez tartozó játékos például lebénul, és nem mozoghat amíg "levegőhöz nem jut" azáltal hogy valaki lyukat üt az ellenség sorfalán, míg például a piros, pokoli tematikájú frontért felelő játékos ugyanilyen helyzetben körönként egy életerőt veszít, ha csak nincs olyan önfeláldozó játékos aki vállalja ezeket a hatásokat, akár a halál torkából visszarántva bajtársát, cserébe pedig maga is hamar ott találhatja magát...

Számtalan nehézséggel néznek tehát szembe a játékosok, így aki egy megfontolt, stratégiai döntésekről és csapatmunkáról szóló játékot keres ahol ugyanúgy közös a kudarc és a kitörő öröm is egy izgalmas pillanatban, az Utolsó Erődben megtalálja a számítását.


Így néz ki a játék két főre előkészítve, némi képre zsúfolt játékszabály füzettel.

Minden frontra egy lóhere levél

Fontos tudni azonban, hogy a játék nem kizárólag stratégia és döntés alapú - szerencse is kell hozzá. A minket ostromló rémségek életét ugyanis kockadobással kell elvennünk. Aki itt szemét forgatva csalódottan állna tovább, ne tegye: a játék ugyanis rengeteg menedzsment eszközt biztosít arra hogy a szerencsefaktort redukáljuk, és ez az egyik fő eleme a taktikai megbeszéléseknek és csapat koordinációnak. Minden támadáskor az adott játékos 3 kockával dob (ill. a törp berzerker egy extra negyedikkel is), a dobott színek száma pedig meg kell egyezzen vagy többnek kell lennie a megtámadott rém életerejének színeinél és számánál: például egy 2 piros életerővel bíró démont két piros kockával lehet ártalmatlanítani: óriási szerencsefaktor és igénytelenség lenne, ha a harc csak ennyiből állna, azonban a gyűjthető extra szín felszerelés tokenek, az egész csapatot bátorító kitűzhető színes százló, és karaktereink egyedi képességei és az erődlapkák használata, a kocka fehér (választható színű) oldala bőven meg tudják támogatni a dobott kockák értékét, sőt a játékosok egymást is tudják támogatni felszereléssel, ha ugyanazon a mezőn állnak. Kis előre tervezéssel, rizikó minimalizálásra törekedéssel a szerencsefaktor nagyban csökkenthető, időnként teljesen ki is iktatható, és ennek visszaszorítása legalább annyira közös feladatunk mint az Erőd védelme.

Veszítünk ha minden hős megsebesül - a sebesült játékos kiesik, de egyszer felgyógyítható, és képessége nélkül tovább harcolhat.

Veszítünk, ha az erődlapkákra sikerül három Gonosz Befolyást bejuttatnia az ellenségnek.

Ami a legérdekesebb: veszítünk, ha az ellenfelek paklija elfogy.

A játékosok számától függően ugyanis adott méretű paklival kell játszanunk (kevesebb játékos, kisebb pakli), és az egyébként számos választható nehézségi szinttől függően hátulról X-edik lapként 1db tábornok szörnyeteg lapkát is el kell helyeznünk. A játékosok célja az ostromlók szellemének megtörése a tábornokuk kiiktatásával, az ő legyőzése az egyetlen győzelmi lehetőségünk. Egyrészt nyilván nem mindegy, hogy mennyire rúgjuk épp az utolsókat amikor a szokásosnál is szívósabb és szivatósabb tábornok játékba kerül, másrészt nem mindegy hogy hány szörnyeteg lap következik még utána a pakliban: ha ugyanis a tábornokot nem sikerül legyőznünk mielőtt a szörny húzópakli elfogy, veszítünk. Ez tesz egyfajta (körökben mérendő) időkorlátot és extra nyomást a játékosokra, akiknek valahol a 30. perc környékén már erősen készülniük kell a végjátékra, különösen ha a zöld, erdős mező sokáig volt betelve rémségekkel. Itt ugyanis a 3 ellenség (azaz teli mező) eldobat velünk egy szörny lapot a pakli aljáról, ami nagyon bulinak hangzik eleinte, míg nem rá nem jövünk, hogy pl. 6 ilyen lap kidobása után 8 helyett csak két környi alkalmunk lesz megpróbálni elintézni a tábornokot, akiről felhúzása előtt nem tudjuk melyik frontra érkezik, milyen színű (akár vegyes!) és mennyi életereje lesz, egyebek között. Szemfülesebbek kiszúrhattak már egy lehetőséget: nem, ha a tábornok lapját is el kéne dobnunk a tele erdei frontvonal miatt, nem szabadulunk meg tőle - hanem azonnal veszítünk.

Az Utolsó Erődben tehát vért fogunk izzadni a sikerért, ám az annál erőteljesebb, kitörő örömként manifesztálódik az asztalnál, köszönhetően a jól managelhető de attól még minimálisan jelenlévő eleinte kicsit szájhúzós, később adrenalinpumpáló szerencsefaktornak ami euro hívők számára bőven tolerálható szintre csökkenthető. A lassan felépülő de óriásira növekvő nyomás alatti sikeres csapatmunkának és a hatékony kommunikáció jelenetette sikerélménynek pedig nem lesz párja!

Pár rosszakarónk, akikkel szembe kell majd néznünk csapatként.

Az ötös lottó havi főnyereménye...

Mennyi? A nagy kérdés, amit még nem jártunk körül, de az egyik legfontosabb. Elnézve a játék fizikai tartalmát, én döbbenten vettem tudomásul hogy az Utolsó Erőd a maga tekintélyes kártypaklijával, gigantikus karton elemeivel - melyek egyébként gyönyörűen rendezett asztalképet biztosítanak, magas kontrasztú, vibráló színvilágával pedig sokadszorra is szemkápráztatóan szép élményt jelent - és az általában felső, felső-közép árkategóriában jellemző karakter minikkel és még több jelölőnek használt minivel az Utolsó Erőd egyáltalán nem abban a 20-25.000Ft-os sávban versenyez ahová a szellemi és fizikai tartalma sorolni engedné, hanem a nagyságrendekkel kisebb, szinte "féláras" 12-15.000Ft-os súlycsoportban méretteti meg magát, ami óriási érv a beszerzése mellett azok számára, akiket foglalkoztat a "vállvetve a társaimmal hajszál híján túlélni" kooperatív témakör.

Sok, elsősorban játékszoftver formájában létező kooperatív élmény megrontója, hogy az adott játék 4 főre van tervezve, ha pedig a társaság néha ennél kisebb, esetleg csak párunkkal tudunk rendszeresen játszani, akkor a játékélmény durván sérül a hiányzió 2 fő miatt, mert a játék egyszerűen nem arra a létszámra lett optimalizálva. Az Utolsó Erőd szabályai azonban nevetségesen egyszerűen, elegánsan, hatékonyan és játékegyensúlyt tökéletesen egyszerre átalakítva és még is megőrizve ezt is megoldotta, így nem kell kötelezően 2-2 hőst irányítanunk ha csak ketten vagyunk (bár lehetőség nyilván van rá), a játék egyensúlyozása tökéletesen működik két, három, és négy fővel is, ez a fajta flexibilitás és játékélmény megőrzés pedig tanítandó iskolapélda kéne legyen.


A játékhoz pofás insert is jár alapból, amibe kellemesen elférnek az alkatrészek, akár kártyavédőzve is, se nem túl nagy, se nem túl kicsi méretezéssel.

A fentiek alapján azt hiszem nem titok hogy óriási rajongója lettem az Utolsó Erődnek, és állítom hogy jó okkal: gyakorlatilag minden szempontból megközelítve (úgy mint anyagminőség, fizikai tartalom, szellemi tartalom és játékegyensúly, asztalkép, árazás, játékélmény, játékidő) nem hogy nem tudok belekötni, nem tudom nem dicsérni a felsorolt szempontok alapján egyenként, és ezek olajozottan működő fantasztikus összhangjáért. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, két csoportnak pedig különösen: akik szeretik a kihívást és szeretnek veszíteni (hisz a győzelem annál édesebb), és akik nem szeretnek veszíteni, mert úgy érzik hogy a velük szemben ülő nyomást gyakorol rájuk: ennek a kooperatív jellege miatt nyoma sincs, s bár a játék nem annyira bonyolult hogy az irányítást mindenki fölött átvenni hajlamos alfa játékos betegségre immunis lenne, de egy kis önuralommal és helyzetfelismeréssel, figyelmességgel, hatékony kommunikációval ez is kivédhető. Micsoda szerencse hogy pont ezekre lesz szükségünk az Erőd védelméhez is!  

A játékot könnyű taníthatósága miatt bátran ajánlom kezdő komolyabb társasjátéknak is - náluk, és a családban is bevált! 

 

(A cikk eredetileg a tarsasjatekok.com -on jelent volna meg, de mivel a helyi staff 2 hónapja malmozik hatékony kommunikáció helyett, így úgy döntöttem inkább itt jelentetem meg: szabadúszó hobbista vagyok, nekem az számít hogy eljussak az olvasókhoz :))

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...