Neotechtr

Neotechtr

Nintendo Wii U

Master Race Konzol Edition


A Nintendo (N) tuti szénné keresi magát az elmúlt egy-két évben. Kitalálták a Switch-et, ami először a magamfajta PC fejűnek gyenge volt meg rossz, de semmiképp sem valami olyan, amit minden áron meg akarunk venni. Úgyhogy eladtak belőle kettővel többet megjelenés napján, mint ahány ember a földön van és az óta is növekszik az eladás. Nem tagadom, hogy nekem is tetszik a Switch és rég óta fáj rá a fogam, de ismerhetitek már a sztorit a kommentszekciókból. Valakinek van olyan elve, hogy mondjuk az Epic Games Store-t nem támogatja, nekem meg olyan elvem van, hogy olyan konzolt szeretnék, amit 10 év múlva is be tudok kapcsolni. Így a Switch kiesett a képből és maradt a Wii U emulátor, mert a Switch-es még nincs kész.


Így jöttem rá, hogy a Switch-re mostanában és általában kiadott játékok elég nagy része Wii U-n már nagyon régen megjelent és azok jönnek most ki újra. Nem egy új szokás ez a N-nál, de elmondható, hogy az efféle remastered dolgokkal azért foglalkoznak is és nem csak a nagyobb felbontás látszik meg rajtuk. Minden esetre az original verziók megmaradtak és ezzel a lehetőség is, hogy ezeket a játékokat eredeti hardveren játsszuk, ráadásul tök elérhető áron. Jó dolog az emulátor, sőt van is cím, amit talán azon a legjobb játszani... De amikor már azt éreztem, hogy „csak egy gyors próba” után rákattanok a többedik cuccra is órákra, eldöntöttem, hogy veszek egy használt Wii U-t. Lehet, hogy én vagyok a kőkorszaki felfogású, de engem végül nagyon meggyőzött ez a konzol. Vagyis úgy mondanám, hogy a konzol és a játékok is meggyőztek arról, hogy ezt a gépet most szépen benyeltem, törölgetem róla a port és nem eladó. Pedig annak idején utáltam a létezését is, mert máshogy gondolkodtam. Ma pedig azt mondom, hogy hiába véges a Wii U-ra kiadott játékok száma, nem csak amiatt jó a gép. De erről később.


Maga a konzol egy Commodore 1581 lemezmeghajtó és egy nagy joystick, amin színes TV van. Van hozzá a Knight Rider kocsi elejéről az a szenzor, amit ha odalógatsz a TV elé, akkor a Wii Nunchuck kontrollerek is működnek. Plusz lábak, hogy állítva is el lehessen helyezni a gépet, valamint egy sima állvány a kontrollernek és hozzá külön egy olyan állvány is, amibe be lehet dugni (és ki is lehet húzni) a töltőjét és a használata esetén az történik, amire számítani lehet. Miért kellett akkor kettő? Nem tudom. (Amúgy azért, mert két tárgyat egyszerre már két helyre is le lehet rakni és azt is mi dönthetjük el, hogy melyiket hova.) Ezen dolgok halmaza pedig működik bármilyen hdmi kijelzőről, vagy bármilyen kijelző nélkül is, ilyenkor a kontroller kis képernyőjén használhatjuk a konzol funkcióinak kvázi 100%-át, de még hangszóró, mikrofon és kamera is van rajta. Lehet, hogy csak nekem volt ez új, de ebből a szempontból olyan a gép, mint a Switch, csak itt a játékok mindig az asztali konzolon futnak és ha túl messzire megyünk, akkor megszakad a kapcsolat. Lakás másik vége az már messze lesz, de kis szerencsével a klotyón simán megy.


A játékok már más kérdés és a bár a Nintendo címei jól játszhatók csak a kontrolleren, nagyon sok cím tud valami extra gimmick-et a TV+gamepad felállás mellé. Személy szerint a Bayonetta 2-t és a Deus Ex Human Revolution-t nem találtam optimálisnak handheld módban. Előbbinél már túl kicsi minden, utóbbinál meg ezek mellett ráadásul elbukjuk az állandó térképet és az arra való firkálás és nyilazás lehetőségét is. Mindez persze eddig sem hiányzott a játékból (a kis képernyő többi funkcióját is beleértve), de egyébként nagyon cool. Természetesen a N játékok is jobbak TV-n, vagy monitoron, minden esetre a nagy (pl 140 cm) kijelzőkön már nem annyira lenyűgöző a felbontás és ezen most gondolom mindenki irgalmatlanul meglepődött. Viszont amilyen képjavító lehetőségek és eljárások vannak az új TV-kben, vagy pl ami a noname régi 102 centis modellemben van, simán ugyan olyan élvezhető marad a játék és nem tűnik mai szemmel sem oltári nagy fosnak.



Ami a pár napos, TV nélküli próbálgatásom alatt feltűnt, hogy mindig előbb zsibbadtam el, vagy léptem le, mint hogy lemerült volna a kontroller. Nem befolyásolja az akku időt, hogy kizárólag a kis kijelzőn játszunk, vagy a TV-n, ugyanis mindig világít az LCD és ha más nem, akkor tükrözi a TV-t, csak hogy ezzel is belevilágíthasson a szemünkbe. Minden esetre neten 3 és fél órát írnak a gyári sima akkupakkal, illetve lehet, vagy lehetett hozzá kapni ugyancsak gyári erősebb akksikat is, amik így kb 8 órát bírják egy feltöltéssel. A kontroller töltőjének átgondoltan vékony kábelét be lehet dugni játék közben is és akkor tudunk játszani ÖRÖKRE. Egyébként nem mondom, hogy folyjon ki a szeme annak, aki napi 8 óránál többet akar egy töltő szünet beiktatása nélkül a kis kijelzőn játszani, de az biztos, hogy le kell hozzá rendesen ülni és nem ártanak hozzá olyan szemek sem, mint a Deus Exben meg a Cyberpunkban. Ettől függetlenül nekem ez az egész kis kijelzős dolog nagyon pozitívan jött le, mert egyszerűen tök jól működik. Mario, Zelda, Donkey Kong, mint top rajta.



Ami az irányítóval észrevételem volt, hogy van benne rezgő funkció, de majdnem azt lehet rá mondani, hogy bárcsak ne lenne. Szóval aki Xbox, vagy PS kontrollerekhez szokott annak ez a rezgés csak bánatot, fájdalmat és keserűséget (meg sanyarúságot) fog hozni az életébe. Egyszerűen fogalmazva olyan, mint amikor csörög a telefon a kezedben – de olyan a hangja is, valamint ezt az egy fajta produkciót tudja csak. Ettől függetlenül, ha egy játék jól használja a rezgést, (mondjuk amikor kapod a frászt), akkor nem rossz, de ha valami folyamatosan, hosszú ideig tolja (pl BotW intró), akkor az előnyből is hátrányt tud kovácsolni a dolog. Másik, ami szerintem megint csak nekem volt új, az a kontrollerbe épített mozgásérzékelő. Ez megint egy olyan, hogy a BotW-ban vannak erre épülő feladványok és akkor nagyon cukorfalat, de ugyan abban a játékban (és mellette ezer másikban is) mindenféle íjjal, vagy mesterlövész puskával való célzásnál is előjön és akkor szerintem nem olyan jó, mint ha nem lenne. Élethű? Biztos. Gyorsabb, vagy pontosabb célzást tesz lehetővé, mint ahogy a bevált kontrollereinken toljuk 100 éve? Semmiképp sem.



Maga a masina karcsú, kicsi darab és egyben nagyon halk is. Nyilván, ha lemezes játék van benne, akkor annak a pörgését lehet hallani, egyéb megoldás esetén viszont szinte hangtalanul üzemel és nem melegszik. Maga a minőség inkább a régi N minőséget tükrözni, tehát ezúttal nincsenek tönkremenésre hajlamos gombok sem a konzol, sem a kontroller egyik pontján sem. Még a gamepad csúszkálós hangerőszabályzója sem hajlamos megmurdelni, az pedig nem kifejezetten rossz teljesítmény. Érdekes, hogy a játékok függvényében TV használat esetén nem csak különböző hangok (is) jönnek a gamepad-ből, hanem a N féle dinamikus zenéből egyes hangszerek is ott szólnak néha külön. Ettől befostam, ez nagyon karaj. A zongoralakk borításról meg tudjuk, hogy milyen praktikus tud lenni. Mondjuk a gépet úgysem taperjuk, de pl paprikás csirkecomb nokedlivel és uborkával esetén nem pont ezzel érdemes játszani közben, vagy legalább illik alkalmanként legalább a kutyába törölni a kezünket. Van tehát ez a Wii U, amit a N magához képest elég kevés példányban tudott forgalmazni és van rá azon játékok többsége, amik ma is jók és eladhatók. De még emellett és a Wii teljes körű visszkomp mellett is van még egy valódi master race tulajdonsága a cuccnak.



Az, hogy én mennyire szeretem az emulátorokat másik blog témája is lehetne, de nem kérdéses. A következő sorokat nem a kalózkodás hirdetésének a jegyében írom, hanem a Wii U konzolról általában és arról, hogy mire jó még. Az egy lefutott kör, hogy lehet rá kalózkodni, de ha egy USB-s SSD-t, vagy pendrive-ot rádugunk a saját lemezről legálisan rámásolt játékainkkal, akkor azok is gyorsabban töltenek. De nem csak erre van lehetőség, mert a gépet nagyon egyszerű saját jellegű szoftver futtatására alkalmassá tenni. Ha megy Windowsban a másolás/beillesztés/kicsomagolás, akkor fél óra megcsinálni. Nem írom le hogyan, de Youtube olyan szinten tele van erről magyarázó videókkal és linkekkel, hogy nem értem, hogy a N miért nem balhézik miatta. A lényeg az, hogy ezeket a lehetőségeket saját döntésünk alapján használhatjuk legálisan és illegálisan. De kérdés, hogy mennyire illegális, ha Youtube videók alapján másolgatunk, utána pedig benyomjuk rajta a Playstation 1-hez való eredeti játékunkat és játszunk vele?



A gépben benne van az előd Wii összes jellemző alkatrésze pluszban, ezért hardveresen kompatibilis a GameCube-al is. A N viszont úgy döntött megjelenés előtt, hogy a rendszerszoftver miatt most már nem kompatibilis vele, de ugyan olyan egyszerű aktiválni a dolgot, mint mást és még csak a lehetőségek kezdete, mert az összes régi 8 és 16 de a korai 32 és 64 bites konzolok többségéhez, plusz még a régi arcade gépekhez is van már otthon főzött emulátor. Megismétlem, ez nem warez promóció, hanem egy leírás arról, hogy az ezzel foglalkozó scéna nagyon keményen beállt a Wii U mögé és eszméletlen jó munkát végeztek. És ez alatt nem csak az otthonról szabadidőben dolgozó programozókat értem, hanem egyes hardver gyártókat is, magát a Nintendot is beleértve. Mindenféle átalakítók GC kontrollerhez 4-es dugóval, sőt eredeti új (fekete) GC kontroller is van, (de ez amúgy még Switch-hez is van külön és sokak szerint a valaha volt egyik legjobb kontroller). Nem pont olcsón adják az eredetit, de ugyan úgy működik a régi lila is. A Mario Kart, vagy az FPS multi meg akkor is buli, ha 10-20 fps-en fut, de egyébként mindenféle emuláció megy minden irányítóval, amit támogat a Wii U, mint pl a saját pro kontrollere, Wii cucc, stb, stb.


Szóval mindenre van megoldás, amit akarsz, de ha nem akarod, akkor is megúszod egy raklap jó játékkal. Csupán a Wii teljes játék és összes létező kormány, deszka meg bármi eredeti kontroller támogatásával és az N saját maga által árult emulátoraival, illetve játékaival sem rossz a dolog. A lényeg, hogy ez a gép helyből ki tuja neked rakni képernyőre, vagy handheld-be sok platform valaha volt legjobb játékait. Hivatalosan használva pedig ugyan úgy van internet, multiplayer és N üzlet rajta és a lemezes játékhoz veheted ugyan úgy a DLC-t, mint egyszer. Hiába lett tehát a Wii U orbitális bukás a Nintendo-nál és mondták ki, hogy hiba és csalódás volt részükről, azért nem olyan rossz kis gép az. Helyesbítek: akkoriban valóban rossz volt, mint next-gen konzol, amennyiben azt nézzük, hogy akkor és annyi pénzért jelent meg, mint a PS4, de valójában olyan gyenge benne a CPU, hogy már PS2 játékokat sem tud emulálni. 8 évvel később viszont már kiforrt és felértékelődött a szerepe az elképesztő kompatibilitás és az alacsony ár miatt.


A PC-sek egy része között jó kis hobbi, hogy épít magának valaki egy emulátor gépet. Lehet ez pl egy kompakt Raspberry Pi, vagy kifogástalanul működő klasszikus Xbox konzol alapú allrounder. Az erre alkalmas platformok táborát erősíti ma már a Wii U is, ami mindezt handheld móddal is meg tudja toldani. Szuper konzol a Wii U, ami a lehetőségeinél fogva 2021-ben is megfelel egy jó kis klasszikus játékra, de ha rádobjuk az egész szoftveres és hardveres történelmet, akkor is kevés helyet foglal, tehát könnyű hosszú távon is tárolni. A mostani használt Wii U-k 40-50 ezer forintos árban kaphatók és ár függvényében sokhoz adnak ilyesmit pluszban, mint eredeti Wii kontrollerek és táncolós játékok. Ebben az árkategóriában lehet találni a magyar piacon már feltört és szűz példányokat is. Vásárlásnál leginkább a DVD meghajtót és az állapotot érdemes nézni, illetve azt, hogy van 8 és a 32 gigás változat is belőle.

2.
Neotechtr
#1: Ezt is meg tudom érteni. Mondjuk nálad talán kicsit más is a szitu így, hogy van egy PC-d, meg egy csomó konzolod hozzá és még egy pár gaming előfizetés is, azt dől a game. Ebben az esetben csak játék szempontjából nekem sem tudná senki olyan olcsón adni a Wii U-t, hogy mindenképpen szükségét érezzem. Csak nálam annyiban más, hogy már jó rég óta a PC mellé csak egy laptop volt, tehát nem egy PS, vagy Xbox tetejére akartam rárakni, illetve ez az emulátor lehetőség volt a fő érdekesség számomra. Ennek ellenére kábé 20-22 órát játszottam vele egy hét alatt a rá való játékokkal, szóval egyelőre tetszik enélkül is.
1.
godach
Nekem a WiiU volt még, amit nagyon szeretem volna de az első Nintendo konzol, amit már nem vettem meg. Hasonlóan a Switch-el, piszok túlárazottnak éreztem és érzem mai napig.
Persze, mivel tudom hogy a Nintendo milyen piszok jó játékokat ad ki, folyamatosan figyelemmel követem őket de inkább csak pillanatnyi vágyat keltenek bennem, mintsem vásárlássi szándékot.
Emlékszem a ZombiU miatt egyébként tervben volt éa képes lettem volna egy játék miatt is megvenni a konzolt, de ugye később megjelent másra is.
Jelenleg egy Wii fekszik a tv mellett, 4 kontrollerrel és kiegészítővel, ami viszi a GC játékokat is és amivel tök jól elvagyunk még. Később lesz talán U vagy Switch de az sem biztos. Tényleg az első két olyan konzol, amire sajnálom a pénzt.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...