Könyvajánló ~ Hyeonseo Lee - David John: A lány hét névvel (Szökésem Észak-Koreából)

Senki se gondolná, hogy egy menekült éppen ott telepszik le, ahol a razziákat megszervezik. A legsötétebb pont mindig a gyertya alatt van.

Fülszöveg

Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.
Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.

Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.


A magyar borító

Cselekmény

Nos, a tartalom leírásból úgy tűnhet, hogy sok mindent elárultak, és ezért már nem is érdemes elolvasni a könyvet. Bár nem az egész történetet olvashatjuk fentebb, mert hosszabb lesz annál, ugyanakkor ez éppen egy olyan fajta regény, aminél valóban igaz az az elcsépelt mondás, hogy nem a cél, hanem az utazás a lényeg.

Egészen pontosan arra gondolok, hogy bár tudjuk, hogy eljut Kínába, majd Dél-Koreába, mégis, a hogyan a fontos. Elképesztő dolgok történnek meg a hölggyel, miközben betekintést nyerünk egy átlagos iskolás, egyáltalán nem átlagos Észak-koreai hétköznapjaiba. Néhol szívszaggató, néhol húsbavágóan kegyetlen, néha…sőt, talán a legtöbbször, abszurd, nonszensz. Természetesen itt nem a történetre, hanem a diktatúrára, és az ott történő dolgokra gondolok. Hadd szemléltessem egy apró példával. Amennyiben tűz üt ki valakinek a lakásában, nem az értékeit, nem a háziállatait – amihez egyébként külön engedély kell -, és nem is a családját kell kimenteni elsődlegesen. Hanem az ország két korábbi vezetőjének portréját. Ha az nem menekül meg, az gyanús. És aki gyanús, az a rendszer ellensége. Az pedig senki ne akarjon lenni Észak-Koreában.


Forgalomirányító rendőrnő Pjongjang-ban(Phenjan)...ahol alig vannak járművek, a legtöbb ember biciklivel vagy gyalog jár

Karakterek

Mivel ez nem egy fiktív történet, hanem a valóságról szól, azért annak szereplőit olyan értelemben nem ítélhetem meg, hogy mennyire lettek jól megírva, mennyit fejlődtek az események során, és egyebek.

Igazából egyetlen főszereplőnk lesz, a könyv írója, bár, a könyv folyamán különböző neveken fog felbukkanni – konkrétan hét darab lesz összesen, lásd a címet.

Rajta kívül természetesen többen is feltűnnek majd, ám egyikük sem jelenik meg hangsúlyosan, inkább amolyan rövid epizódok elején. Olyasmit képzeljetek el, mint például mikor hazatelefonál, x helyre költözik egy időre, y emberrel fut össze ezen az állomáson. Ennek ellenére nekem egy valami nagyon tetszett benne. Voltak köztük jók, és rosszak, változatos volt a felhozatal, semmi sem volt fekete vagy fehér. Illetőleg nem volt egy sem, aki az agyamra ment volna.


Éjszakai látkép az űrből. A "világ legnagyszerűbb országában" folyamatos az áram hiánya..és sok minden másé is

Benyomás

Azért kezdtem bele ennek az olvasásába, mert érdekel, milyen lehet a világ Észak-Koreában. Milyenek a hétköznapok és miért nem szökik meg onnan mindenki. Mi tartja vissza őket? Milyenek ott az emberek? Nos, ezekre mind választ kapunk, aki viszont arra kíváncsi, mi történik azzal, akit elkapnak, csalódni fog. Bár emlékeim szerint ez megtörténik a könyvben, az akkor átélt dolgokat átugorja a sztori. Mégis, elképesztő! Ahogy olvastam, néha magam is meg tudtam érteni, miért gondolják azt az emberek, hogy az egy nagyszerű állam.

Az még ezenfelül is tetszett – már ha ez lehetséges -, hogy mennyire nehéz beilleszkednie egy északinak, délre. Persze, a kultúra ezalatt a hatvan év alatt máshogyan alakult a két államban, de ez olyan mértékű, hogy még a nyelvezetük is sok esetben más. Jellemzőnek tartottam emberi szempontból, hogy egy átlagos déli, koloncként tekint egy oda menekült északira, és úgy is bánik vele. Ez annyira gyakran fordul elő, hogy a megszökött koreaiak egy bizonyos része visszamenekül Észak-Koreába. A gyakori kiközösítésen kívül igazából képtelen beilleszkedni a felgyorsult, 21. századi Dél-Koreába – igazából a szökevényeknek több hónapos képzést kapnak, mielőtt „kiengedik őket a társadalomba”.

Maga a könyv, keménykötéses, nagyon szép, az elején térképpel, a szökés/szökések útvonalairól, a hátulján pedig úgy egy tucatnyi kép, amelyeknél magyarázó képaláírások vannak, mind az íróról, mind a családjáról, mind az adott Észak-koreai épületről/eseményről.

Ami nagyon praktikus volt, és az igazat megvallva, még sosem találkoztam ilyennel, az a „beépített” könyvjelző. Ez a könyv gerincéből kiinduló vékony szalag, mely ezen okból kifolyólag nem eshet ki. Hasznos kis dolognak találtam.

 

Akit érdekel a világ legzártabb társadalma, és egy onnan való menekülés története, megfűszerezve egy kis nemzetközi politikával – a két Korea, Kína, Laosz stb – feltétlenül olvassa el a könyvet. Kihagyhatatlan!

Free Hit Counter
Free Hit Counter

Ui: A Moly felhasználómon, akit érdekel, nyomonkövetheti, hogy miket olvastam már - olvasmánylista fül, jobb oldalon -, mikbe kezdtem bele, és ennek következtében mik kerülnek terítékre a jövőben, itt a blogon.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...