Fülszöveg

„Ha nem vagy hajlandó hinni nekem, akkor többé nem vagy a fiam…"
Daniel abban a hitben élt, hogy a szülei békés nyugdíjas életüket élik egy távoli tanyán Svédországban, anyja szülőhazájában. Ám egyetlen telefonhívással minden megváltozik. Az anyád… Nincs jól, mondja neki az apja. Képzelődik – borzasztó, iszonyatos dolgokat. Olyannyira, hogy elmegyógyintézetbe utalták. Mielőtt Daniel felszállhatna egy Svédországba tartó gépre, az anyja hívja fel: Minden, amit az az ember mondott, hazugság. Nem vagyok őrült… Nem orvosra van szükségem. Hanem a rendőrségre… Találkozzunk a Heathrow-n. Daniel egyszeriben két tűz közé szorul – kinek higgyen, kiben bízzon? Akaratlanul is az édesanyja bírája és esküdtszéke lesz. Egy borzalmas bűnténnyel, az édesapját is kompromittáló összeesküvéssel szembesülve Daniel kénytelen maga megvizsgálni a bizonyítékokat, és azok alapján eldönteni: ki mond igazat? Ráadásul neki is megvannak a maga titkai, amelyeket már túl régóta rejteget…

A borító

„Az emberek szeméből mindig észre lehet venni, ha rólad beszélnek.”

Cselekmény

Az írónak eddig egy könyve jelent meg magyarul, mégpedig A 44. gyermek. Ez sokaknak ismerős lehet, ha máshonnan nem, hát a pocsék filmadaptációból. Műfaját tekintve ez nagyon hasonló, thriller, családi drámával, miközben egy érdekes életképet kapunk egy zárt közösségről, Svédország még kevésbé érintett, konzervatív vidékéről.Mindeközben egyfajta pszichológia dráma is kibontakozik, hiszen, ahogyan a fülszöveg is írja, főszereplőnknek el kell döntenie kinek higgyen. Nem könnyű, ahogyan viszont halad a történet, egyre több részletet ismerhetünk meg, melyek ahelyett, hogy segítenék, inkább csak bonyolítják a szálakat.

„– Negyvenévnyi együttélés nem eshet darabjaira pár hónap alatt.
– Annál jóval kevesebb idő is elég lehet hozzá. Te biztonságra vágysz, Daniel. Mindig is arra vágytál. Hát akkor hadd mondjam el. Olyan nem létezik. Egy nagyszerű barátság is sutba dobható egyetlen éjszaka alatt, és egy szeretőből is ellenség válhat egyetlen beismerő vallomás nyomán.”

Karakterek

Jó pár szereplő jelenik meg a könyvben, ám pusztán jellemük tömör leírásával is spoiler közelébe kerülnék, ezért csak azokról írok, akik a fülszövegen is felbukkantak.
Daniel a főszereplő, aki akaratán kívül keveredik bele ebbe a krimi drámába, ahol nem lehet pártatlan többé. Egy olyan gyereknek, aki előtt a szülei sosem veszekedtek, és a lehető legtöbbet megadták neki, ez nem könnyű. Főleg, hogy mindeközben ő is titkokat rajteget…
Tilde, az anyja, aki a gyújtószikra a cselekményben, hiszen ő indítja el a dolgokat. Azt elárulom, hogy a könyv túlnyomó többségében az ő beszámolóját olvashatjuk majd a történtekről, hiszen ne feledjük, meg kell győznie Danielt az igazáról. De hogyan vihető ezt végbe, ha a férje közben azt állítja, hogy megőrült? Kinek van igaza?
Végül Chris, az apa, aki jóval kevésbé beszédes, mint Tilde, de mellette állnak az orvosok és a helybéliek.
Egy közös van bennük azon túl, hogy egy család. Mindannyian titkolnak valamit…

„Menj csak el akármelyik iskolába, bárhol a világon, és biztosan találni fogsz egy boldogtalan gyermeket. És arról a boldogtalan gyerekről rosszindulatú pletykák fognak keringeni. Amelyek nagyrészt hazugságokból fognak állni. De hiába hazugságok, nem számít, mert ha olyan emberek között élsz, akik elhiszik ezeket a hazugságokat, szájról szájra adják őket, akkor ezek a hazugságok valósággá válnak – valósággá a te számodra, és valósággá a többiek számára is. Nem menekülhetsz előlük, mert ez nem bizonyíték kérdése, ez aljasság, az aljasságnak pedig nincs szüksége bizonyítékra. Az egyetlen kiút, ha eltűnsz a saját fejedben, ha a gondolataid és a képzelődéseid között élsz, de ez is csak ideig-óráig működik. A világot nem lehet örökre kizárni. Amikor elkezd betörni, akkor ténylegesen is el kell menekülnöd – bepakolod a holmidat, és elfutsz.”

Benyomás

A könyv alaptörténete nem valami eredeti, valljuk be. Kisváros, rejtélyes emberek, titkok. Számtalanszor találkozhattunk már ilyennel. Azonban egy valamitől állati jó ez a regény. Attól, ahogyan megírta az író. Egyszerűen elképesztő, hogy egy kevésbé izgalmas alapötletet is milyen zseniálisan el lehet mesélni! Piszkosul jól sikerült, és maga az élethelyzet, ami a családon belül kialakul, szintén lehengerlő. Gondoljunk csak bele, közülünk hányan titkolnak valamit a családjuk elől? Nem kell nagy dolognak lennie, hiszen ritkán vádolnak meg a családtagok másokat azzal, hogy megőrültek, de maga az alaphelyzet – szerintem – rettentő gyakori. De nem csak a gyerek(ek), hanem a szülők is. Hányan tudnának dönteni, hogy kinek higgyenek egy ilyen helyzetben? Alapvetően mindegyik szülőt egyformán szereti a gyermek, hogyan dönthetne mégis pártatlanul? Nehéz ügy, igaz? Ez a könyv erről szól.

Mindeközben a thriller hangulat is mesteri lett, mikor a tanyáról mesél Tilde. Egészen konkrétan volt egy rész, ahol annyira belemerültem a könyvbe, hogy jobban féltem, mint egy horrornál – az elásott naplóra gondolok.

Akinek tetszett A 44. gyermek, vagy szereti a thrillert és a kiválóan megírt történeteket, az feltétlenül kezdje el egyszer. Nem fog csalódni.
További idézetek a könyvből.

 
Web Counter

Ui: A Moly felhasználómon, akit érdekel, nyomonkövetheti, hogy miket olvastam már - olvasmánylista fül, jobb oldalon -, mikbe kezdtem bele, és ennek következtében mik kerülnek terítékre a jövőben, itt a blogon.