Csak hogy világos legyen mennyire késleltettem ezt a blogomat: ezt a könyvet pont akkor volt szerencsém olvasni, amikor Kendrick Lamar: To Pimp A Butterfly című albuma megnyerte Grammy-díját, ezáltal eljutott hozzám is, és e kettő nagyon kellemesen passzolt egymáshoz azt kell hogy mondjam.

Carlo Párizsban

Bódis Kriszta harmadik, viszonylag nagy sikerű regénye az egyre csak mainstreamebbé váló "vajon van-e kiút a nyomorból" témát ezúttal egy hazai roma telep közösségére vetíti át. A művésznő már több mint húsz éve, hogy otthagyta sikeres filmipari állását, és azóta foglalkozik hátrányos helyzetű kisebbségi gyermekekkel, többek közt egyes ózdi lakótelepeken, ahol aztán 2014-ben megalapította a Van Helyed alapítványt, ami ezen gyerekek sikeres iskoláztatását hivatott szolgálni. Így mondhatni egyáltalán nem járatlan a témában, és ezen telepek berendezkedését nem csak hallásból ismeri.

A sztori középpontjában Carlo, a 15 éves cigány srác áll, aki a név nélküli nagyváros, a jellegzetes villanyoszlopa után Párizsnak csúfolt gettójában él két unokatestvérével, idős keresztanyja által egyedül nevelve, a hihetetlen nyomorban. Carlo, intelligens srác révén tudja, hogy az elviselhetetlen körülményeket nyújtó lakónegyedből ki kell törnie, ha valamit el akar érni az életében. Eszközök hiányában azt az utat választja, ami számára a legtöbb potenciállal kecsegtet: a labdarúgást. Legjobb barátjával Franky-vel ugyanis kivételes focitehetség birtokában vannak, ami nem meglepő, hisz ha lehet a telepen naphosszakat rúgják a bőrt. Ezt a tehetséget tornatanáruk is észreveszi, és edzés mellett sportszerekkel is támogatja a fiúk kibontakozni készülő karrierjét, valamint benevezi őket a városi bajnokságra, a telepi csapattal. De ez mind csak egy amolyan gerince a sztorinak, rengeteg kisebb szösszenet nő ki még a fő cselekményszálból; roma-lagzi, maffiózók és egy halovány szerelmi történet is.

Nem mennék bele a karakterek részletes elemzésébe, mivel a legtöbb mellékszereplő nincs rendesen kidolgozva, általában csak egy tulajdonsággal vannak jellemezve és nem is nagyon jutnak szóhoz. De egyik segítő karaktert ki kell, hogy emeljem, mert nála Bódis Kriszta húzása nagyon megtetszett nekem. Ez a szereplő, nem más, mint a pap, Seregi atya, aki a történések idején költözik be a Párizs melletti kúriába. A legkorrektebb és erkölcsösebb személyiséggel bír a könyv szereplői közül, ami engem nagyon megfogott, főként amiatt, hogy egyáltalán nem felel meg a manapság elhíresülő keresztény sztereotípiáknak. Másodjára, mint említettem, ő a legszimpatikusabb személyiség a történetben, annak ellenére, hogy "fehér"... Ez is érdekes döntés volt a szerzőtől, mert ha egyértelműen azt szeretné kijelenteni, hogy a roma népcsoport el van nyomva itthon a többség által, (ahogy ezt a polkorrektség megköveteli) nem állítana ilyen erős emberalakot utóbbiak oldalára. Kriszta felfogása véleményem szerint arra alapszik, hogy a kisebbségbe született gyerekeknek erős példát kell mutatni, amit sajnos legtöbbjük nem tapasztal meg otthon. Ezt mutatja be a történet során is, ugyanis nem egy tündérmesét mutat be, ahol a cigány közösség önerőből, és külső segítség nélkül képes kitörni keretei közül. Azért azt is leszögezném, hogy elég sok benne a mesebeli elem; a rossz elnyeri végső büntetését stb., de mégiscsak egy ifjúsági regényről lenne szó.

De mi teszi az egyszeri olvasó számára -  aki többre vágyik egy egyszerű Gettómilliomos hasonmásnál - elég érdekessé, hogy kinyissa? A válasz az én meglátásom szerint: az, hogy magyar. Itthon játszódik, hazai terepen és egy hazai problémát dolgoz fel, ráadásul véleményem szerint mindezt abszolút objektívan. Remekül érzékelteti az olvasóval, milyen sokat vállal Carlo, azzal hogy tisztességes úton akar feljutni, holott a környezetében a sikeres emberek általában piszkos kézzel jutottak vagyonukhoz (ha volt rá lehetőségük). És sajnálatos módon Carlo története - akárcsak a valóságban - kivételes, és nem mindennapi.

A borítón egyébként 16+ jelzés van, bár ezt egy kicsit sokallom én is, tény, hogy kell hozzá egy bizonyos empátia a másik kultúrája iránt, ráadásul tele van szlenggel, és káromkodással, de az utolsó oldalakon található szleng-szótárral minden egyértelműsíthető.

fin