ThomasGreat

ThomasGreat

GamesKombájn #1 – Elvesztettem a fonalat, avagy Unravel two a górcső alatt

A GamesKombájn sorozat arra vállalkozik, hogy olyan tesztekben mutassa be a videojátékokat, amelyek nem ragaszkodnak görcsösen a totális objektivitás hamis illúziójához...

A GamesKombájn sorozat arra vállalkozik, hogy olyan tesztekben mutassa be a videojátékokat, amelyek nem ragaszkodnak görcsösen a totális objektivitás hamis illúziójához, hanem sokkal inkább objektív eszközök és ismérvek mellett, de szubjektíven prezentálják a játékok előnyeit és hátrányait. Első alkalommal a svéd Coldwood Interactive fonallényes platform-kalandjátéka kerül szétcincálásra. Cakk-cakk…

2016-ban jelent meg az EA gondozásában, az EA Originals előfutárának tartott támogatói program keretében az Unravel első része. A platformer játék főhőse, Yarny, hamar a videojátékos társadalom kedvence lett, így borítékolható volt, hogy pár év múlva, szintén az EA égisze alatt megjelenhet a folytatás is. Erre az idei E3-ig, illetve EA Play-ig kellett várni, ahol bejelentették, hogy az expóval egy időben, 2018. június 9-én elérhetővé vált a folytatás, hivatalos nevén az: Unravel two.

Yarny, vagy nem járni, ez itt a kérdés

Kétség kívül a játék nagy részében kis túlzással több időt töltünk a levegőben, mint a földön. Mindezt pedig már nem egyedül tesszük, – meglovagolva a mostanában ismét felvirágzó co-op hullámot –  hanem kapunk egy bájos segítőtársat is. A segítségre pedig szükségünk is lesz, hiszen a fonalgombolyagok szemszögéből leküzdhetetlennek tűnő vízáradatot, futótüzet, hatalmas szakadékokat és elektromos vezetékeket (most komolyan, hogyan tud áramütést szenvedni egy fonalgombolyag? Lehet, hogy műszálas?  Fizikusok jelentkezését várjuk!) is át kell ugranunk. Az akadályok áthidalásához nem csak csomókat köthetünk, amelyekről lelógva fonalkötelünkön átlendülhetünk a túlpartra, de két csomó segítségével akár egyszerű hidakat vagy trambulinokat is létrehozhatunk. Ebben nagy segítségünkre lesznek a többnyire sárgás színben felcsillanó pontok, amelyek mindig valami ehhez hasonló interakciós lehetőséget jelölnek. Pár óra után azonban már magunktól is tudni fogjuk, milyen módon kell átjutni egy adott pályaszakaszon.

3-2
AtTheRapidest
co-op_d8a6
Copy-of-FlashFire
E3-2018-EA-Unravel-2-03
image

A játék szép fokozatosan tanítja meg a különböző képességek gyakorlati használatát, így szinte észre sem vesszük és már automatikusan szúrjuk ki a környezetben megbúvó kapaszkodópontokat, függeszkedő elemeket, és elsőre tudjuk, hogy a kis dobozkákat merre kell tologatnunk ahhoz, hogy továbbjuthassunk. Ez a kiszámíthatóság azonban semmiképpen sem írható a negatívumok közé, ugyanis a játék végéig ügyesen kerülnek kombinálásra a kihívások. A fonallal is meglehetősen csínján kell bánnunk, különösen a játék utolsó pályáin, ugyanis a nem megfelelő sorrendben vagy mennyiségben kötött csomók miatt könnyen kifuthatunk fonalmennyiségből. Ekkor érdemes szépen feloldani a csomókat, visszafejteni a fonalat és újból átgondolni a megoldás menetét.
Hasonlóan az első részhez gyönyörű hátterek előtt – melyek között akadnak tajgán játszódó, de ipartelepen, gyárépületben lévő helyszínek is – kiválóan megtervezett platformer pályarészeken vezet végig az utunk. Összességében elmondható, hogy a látványvilág szemkápráztató és nagyon könnyű belefeledkezni a táj szépségeibe, elfeledve például, hogy egy siketfajd vagy erdőtűz van a nyomunkban.

maxresdefault (1)
maxresdefault (2)
maxresdefault
RoofRunner
Screen_Shot_2018_06_09_at_2.50.34_PM

Néha elvesztem a fonalat

Az irányítás könnyedsége tökéletesen passzol a játék ugyancsak könnyed stílusához, aminek fő sztorija alatt komolyabb kihívással csak elvétve találkozunk majd, így aki Cuphead élményre vágyik, az valószínűleg csalódni fog. A játék nehézsége alapvetően nem a furfangos pályadizájnban vagy a nagy mennyiségű platformer feladványokban, sokkal inkább a játékosok közötti kooperációban rejlik. Az Unravel ugyanis egy bizonyos idő után megköveteli, hogy mindkét játékos azonos szinten legyen az irányítás birtokában, így a végjáték felé közeledve egyre többször fordulhat elő az, hogy az egyik, vagy másik fél ügyetlensége miatt mindketten elhaláloznak. Ilyenkor tényleg megeshet az, hogy már minden fonal cérna szakad és rosszabb esetben szentségelésbe, szerencsésebb esetben hatalmas nevetésbe fullad a játék, csak hogy azután még egyszer és még egyszer újra próbálkozva sikeresen teljesítsük az adott fejezetet. Ettől függetlenül komolyabb nehézséget a játék 7 fő pályája során csak a bónuszpontok megszerzése jelenthet, de ezek is inkább a játék utolsó harmadában. Az irányítás néhány apró bugtól eltekintve szintén szépen teljesít, nem nagyon lehet rábukkanni olyan részekre, ahol már frusztrálóvá válna a gombnyomkodás.

Az összesen 7 fejezetet – ami a játék fő gerincét alkotja – egymáshoz kapcsolódó, számomra meglehetősen nehezen értelmezhető történet köti össze, amelyben a készítők szerint saját fantáziánkat is felhasználva összerakhatjuk a gombolyagok történetét.  Minden fejezet lezárásakor apró emlékek kerülnek fel a vásznakra, amelyek szép lassan kirajzolják a teljes cselekményt. Nekem ez a rész az értelmezhetetlensége mellett elég értelmetlennek is tűnt, itt kicsit úgy éreztem, hogy több akar lenni a játék annál, mint ami valójában. Szerencsére sikerült egy tökéletesen idióta és vicces sztorit kreálnunk hozzá az egyik barátommal, így máris feloldottuk azt a feszítő béklyót, amit az eredetileg komolynak szánt narratíva erőltetett ránk.

Lehet, hogy hosszú a fonal, de egyszer meglátom a végét

Igazából annyira nem is hosszú az a fonal, sőt, meglehetősen rövid. A játék összes fejezetének végigjátszása még a bénázásunkkal együtt sem volt több, mint 9-10 óra, amit elég soványnak éreztünk, főleg, miután végre kezdtünk belejönni az ugrabugrába. Szerencsére a fejlesztők gondoskodtak arról, hogy a játék befejezése után is legyen mivel foglalkoznunk, így több mint 20 tematikus, az egyes képességeinkre építő rövidke ügyességi pályát építettek a játékba, melyeket abszolválva kiszabadíthatjuk rabságban sínylődő társainkat is, ezzel újabb alakokat és színeket feloldva a játékban. Ezek a pályák már jóval nagyobb koncentrációt, türelmet, párban pedig sokkal nagyobb összhangot igényelnek, mint a fő sodorvonal pályái. Véleményem szerint itt mutatkozik meg leginkább az Unravel two igazi arca: a mindenféle felesleges sztorisallangtól mentes kooperatív platformer játék.
A játék audióélménye is egészen lenyűgöző. Ez igaz, mind a hangok, mind pedig a zenékre is, amelyek harmóniája a legtöbb esetben tökéletesen illeszkedik az adott pályarészekhez: ha kell, csendes és halk, mint egy kis hegyi patak, ha kell erős és lüktető, mint egy mindent elsöprő vihar.

unravel_e3_screen1
unravel2_2500413b
unravel-2-co-op-gameplay-demo-e3-2018_5743
Unravel-11
Unravel TWO_20180705204607
Unravel TWO_20180612192548

Ahogy én láttam

Az Unravel two pont megszegi azt az általam meghatározott alapszabályt, hogy igyekszem eltölteni 24 órát minden egyes tesztalannyal és csak utána levonni a konklúziót. Azonban az, hogy a fenti játékkal mindössze 14-15 órát töltöttem el, semmit sem von le az értékéből, sőt megerősít abban, hogy lehet egy rövidebb játék is tartalmas és szórakoztató.  Családi/baráti mókázásra tökéletesen alkalmas és a single player módban is egész szórakoztató. Akik viszont komolyabb logikai vagy ügyességi kihívásokat várnak, esetleg egy sejtelmes és izgalmas háttértörténetet, lehet, hogy csalatkozni fognak.
A játék rövidségén és a történet értelmezhetetlenségén kívül komolyabb negatívuma nincs a játéknak, minden más csak ízlés kérdése. Bátran ajánlom tehát az Unravel two-t nem csak azoknak, akik játszottak az első résszel, de azoknak is, akik csak szeretnének kipróbálni egy mindenféle erőszaktól mentes, családbarát, kooperatív játékot.

Pontszámok

Történet: 40% – Van, de minek…

Szereplők: 80% – Mindkét alap karakter igazán szerethető, cuki, testre szabható figura, akik a játék végére igazán a szívemhez nőttek.

Grafika: 90% – A platformer játékokkal összevetve igazán tetszetős grafikailag a játék. Könnyű belefeledkezni a gyönyörű tájakba két logikai feladvány között.

Zene és hangok: 80% – Néha észrevehetetlen és néha lehetetlen nem észrevenni.

Egyéb: 70% – Olykor-olykor irányítási problémák, a co-op tökéletes élmény, egyedül kissé unalmasabb, meglehetősen könnyű story mód, de annál  nehezebb kihívások

Impact-faktor: 70% – A játék időről időre elővehető, de elsősorban haverok, barátok és családok számára. A single player mód közel sem olyan élvezetes.

Átlag: 72%

yoshibadge

Ha van kedvetek, nézzetek szét a blogon és osszátok meg gondolataitokat a többiekkel! További hasonló bejegyzésért kattintsatok a GamesKombájn menüpontra!

TudatosanTomival

A JÁTÉKOT PS4 PRO-N JÁTSZOTTAM.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...