The Bunker teszt

  • Írta: zoenn
  • 2016. október 4.
Link másolása
A kilencvenes években nagy divatja volt az FMV-játékoknak, melyben igazi hús-vér szereplők domborítottak. A The Bunker mindezt modern keretek közt tálalja - részben a nosztalgiára gyúr, miközben egy hátborzongató történetet mesél el.

Phantasmagoria, Mad Dog McCree, Wing Commander III, a Red Alert idevágó átvezetői, vagy épp a magyar Jumurdzsák gyűrűje – mi a közös bennük? Az, hogy itt nem pixeleket vagy poligonokat mozgattunk a képernyőn, hanem előre felvett, élőszereplős videókat. Egyfajta interaktív filmet kaptunk, a műfaj a ’90-es években volt a toppon, de máig megpróbálkoznak vele néhányan.

Egy független brit csapat, a Splendy Games gondolt egy merészet, és elkészítette a The Bunkert, egy QTE-szegmensekkel teletömött point & click kalandjátékot, amely leginkább a Telltale-féle alkotásokkal mutat hasonlóságot. Csakhogy itt nem egy digitális 3D-s világban irányíthatjuk a hősünket, hanem – kis túlzással – a valóságban, hiszen hús-vér szereplők sziporkáznak előttünk valódi helyszíneken. Pont, mint a hősidőkben.

Szívszorító történetünk főhőse, John, aki már egy bunkerban született, miután Nagy-Britanniát a kilencvenes években egy nukleáris háború elpusztította. A fejlesztők nyilvánvalóan a Falloutból és más posztapokaliptikus alkotásokból merítették az ihletet, amivel nincs is semmi gond – a bezártságból remek kamaradrámák és horrorok születhetnek. John hátborzongató kalandja azután veszi kezdetét, hogy édesanyja meghal, így ő marad az egyedüli túlélő. Hősünket az a lapátfülű Adam Brown alakítja, akit a Hobbit-filmekből ismerhetünk Oriként. Alakításával itt sincs gond, és bár látszik a játékon/filmen, hogy relatíve kis pénzből készült, esetünkben a B-filmes feeling remekül áll az anyagnak.

John eleinte belefeledkezik a napi teendőibe, nem igazán görcsöl azon, hogy nincs más ember a környezetében. Vétek lenne egyetlen poént is lelőni, elvégre a The Bunker igazi erősségét a sztori adja, így csak annyit árulok el, hogy egyszer csak megszólal a riasztó, a dolgok hamar rosszra fordulnak, így hősünknek fel kell adnia az egyetlen ismert biztonságos helyet. Ahogy John szép lassan felfedezi a bunker eleddig soha nem látott részeit, a fejtörők fokozatosan nehezednek. Elsőként még csak szimpla kulcsok után kutakodunk, ám idővel messzebbre is el kell kalandoznunk, nem árt, ha olyan öltözetünk van, amely véd a sugárzástól. Noha a tárgykeresés elég sok időnket lekötné, egyetlen szükséges cucc sincs eldugva, így pedig nem sok kihívás van a programban.

Nem valami szívderítő, hogy a narratíva lineárisabb már nem is lehetne. Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a játék egy fix sztorit mesél el, amibe nem igen szólhatunk bele. Gyakorlatilag szobáról szobára haladunk, ott egy ideig kimerevedik a képernyő, a kurzorral kutatunk használható tárgyak, dokumentumok után, kattintás után pedig jön az új átvezető. Ennyi a képlet. Oké, Johnra minduntalan rátörnek az emlékek, és megismerhetjük a múltat is, amikor még egy csomóan lakták a bunkert, és ha teljes képet szeretnénk az igazságról, akkor ezek a részek nagyon sok titkot elárulnak. John édesanyja ilyenkor élt és virult, rendíthetetlen személyiség volt, de ebbe ő is hamar belefáradt. Az igazi ellenség kiléte nem mindig egyértelmű.

A játékban nincsenek döntéseink nyomán szerteágazó szálak, hiszen egy fix történetet mesélnek el a készítők. Az akciódúsabb jeleneteknél kapunk egy kis kötelező QTE-t, vagy ha éppen kalapáccsal verjük be a falat, elég egyetlen gombot nyomkodni. Pont, mint a Heavy Rainben vagy a Beyond: Two Soulsban - a Quantic Dream csapata eddig elég szépen megélt ebből, miért ne kaphatna egy szeletet a Splendy is? Ha kényelmes tempóban játszunk, akkor sem tart tovább a játék 2-3 óránál, újrajátszani pedig nincs értelme, nem kapunk új befejezést. A bunkerben megkereshetjük John régi játékait is, aminek nincs különösebb jelentősége. A számítógépek adatainak átvizsgálásával már sokkal átfogóbb képet kaphatunk a történetről, de ilyen terminálokból nagyon kevés van. Az igazi titokra csak a finálé csattanójában derül fény.

Egy videojáték esetében kicsit fura a színészi teljesítményről írni, holott egyik szereplővel sincs gond, pedig nem éppen élvonalbeli sztárokról van szó. Az atmoszféra mindenesetre mindvégig feszült, a szemcsés látvány, a gyér fények és a hátborzongató hangok alaposan próbára teszik az idegeinket. Persze a keményebb horrorokon edzettek számára nem tud újat mutatni az anyag, ám ettől még kiszámíthatatlan tud lenni. Ha nem figyelsz eléggé és elmélázol, tutira magad alá csinálsz.

Habár a koncepció nem új, és mindvégig eléggé kötve van a kezünk a The Bunkerben, a Splendy Gamesnek mégis sikerült újra meghonosítani a műfajt. Döntsd el te, hogy 18 eurót megér-e egy egész estés thriller! A hangulat már alapból lehengerlő, és remélem, a folytatásban már kicsivel több beleszólásunk lesz az eseményekbe.

A The Bunker PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg, de még idén befut a mobilos verzió is. Mi a számítógépes változatot teszteltük.


5.
5.
medson
AZ utolsó FMV amivel "játszottam" az a Her Story volt, imádtam :D. Nah majd erre is ránézek, tetszik hogy egyesek be mernek vállalni merészebb műfajokat.
4.
4.
ilovenancythompson
18 euró egy ilyenért? ... Lehet tök jó meg minden, de maximum 8 ezért a műfajért, ilyen terjedelemmel.
3.
3.
RangerFox
Érdekesnek tűnik, teszek vele egy próbát
2.
2.
kopic
Trailer nagyon adta, szóval beszerzős !
1.
1.
BrockSamson
Errol eszembe jutott, hogy az X-aktakbol is keszult egy ilyen FMV game, ocsemmel regen nagyon oda voltunk erte, bar egy szot sem ertettunk belole. :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...