Pariah

  • Írta: zoenn
  • 2005. május 11.
Link másolása
„Nem a legerősebb faj lesz a túlélő, nem is a legintelligensebb, hanem az, aki leginkább képes az alkalmazkodásra.”

Az idézet a közismert biológustól, Darwintól származik, ami egyúttal a Digital Extremes legújabb játékának mottója is. A kanadai fejlesztőcsapat egy időre félretette az Unreal-széria pátyolgatását és egy teljesen új univerzumban játszódó akciójátékot készített, amely – hasonlóan a nagy múltú sorozathoz – elsősorban történetközpontúságáért szeretne babérokat aratni. A készítők maradtak a sci-fi FPS műfajnál, amit jól tettek, elvégre leginkább ehhez értenek, ám a Pariah sikerreceptjében különböző játékok legjobb elemeinek ötvözete szerepel: kapunk egy adag Halo-t, egy csipetnyi Deus Ex-et, megszórva némi HL2-vel, nyakonöntve némi ÚT 2004 aromával. Kérdés, hogy amit máshol láttunk, jó lesz-e ömlesztve és nem válik élvezhetetlen maszlaggá. Az első infókról a tavalyi E3-on értesültünk és csaknem egy évet kellett kibírnunk a gyöngyszem megszületésére. A vemhesség - szó, ami szó elég hosszúra nyúlt, addig sok nagy név tört be a köztudatba FPS fronton, és nem volt titok, hogy a Pariah is közéjük kívánkozik, de hogy erre méltó-e, az hamarosan kiderül. A 18 fős csapat mindennemű kiadói korlátozás nélkül vetette bele magát a saját projectébe, így nyugodtan elvárhatunk tőlük egy egészen kiemelkedő alkotást is és már az is az ő malmukra hajtotta a vizet, hogy tudjuk, még soha nem szúrták még el egyetlen alkotásukat sem. Az Unreal minden kétséget kizáróan hatalmas klasszikus és ha már a Pariah kicsit is megközelíti a nagy elődöt, nyert ügyünk van. Tény, hogy a Doom 3 és a HL 2 elvonta figyelmünket a készülő játékról, emiatt a játék némileg hátrányból indul a Gamer szívek megdobogtatásáért vívott nehéz úton.

A körítések erősen emlékeztettek az utolsó UT darabok által bevezetett eljárásokra, nevezetesen a telepítőprogramra, a céges logokra, a különböző ismertetőkre, miegymásra. Egytől-egyig a Digital Extremes bejáratott szisztémái, amelyek arra mindenképpen jók, hogy sejtetni engedjék egy kiváló program látszatát, ahogy már megszokhattuk. A 3 CD-s terjedelmet én elsőre kevésnek találtam, főleg annak tudatában, hogy nemkevés videofájlt is felpakol a játék, ám ezen félelmek szerencsére alaptalannak bizonyultak, mind a játékidő, mind a kínált pályák száma megfelel a mai elvárásoknak. A menü kialakítása nem csupán szép, hanem praktikus is, könnyen eligazodunk benne és egy-két kattintás után ott találjuk magunkat, ahol kívánjuk. A háttérben felvillanó, a vér áramlását szimbolizáló videobejátszás esztétikailag rendben van és kicsit a misztikusság érzetét kelti. A hangulatom már kellően felcsigázott volt ahhoz, hogy rögvest a New Game kínálta nyalánkságra bökjek.

A sztori egy előlre renderelt introval indul, amely során fény derül arra, hogy kit is alakítunk küzdelmeink során. Nevezetesen Dr. Jack Mason-t, hivatását tekintve orvos, aki legnagyobb meglepetésünkre remekül ért a fegyverek nyelvén. Éppen egy megbízás közepén vagyunk, amely úgy szól, hogy egy Karina nevű idegen vírussal fertőzött formás nőszemélyt kell leszállítanunk a címzetthez, csakhogy űrhajónk balesetet szenved egy börtönblokk kellős közepén. A zuhanást túléljük egy kollégánkkal és a fertőzött lánnyal egyetemben, csakhogy időközben neki nyoma vész és első feladatunk az lesz, hogy megtaláljuk a veszélyes egyedet. Pechünkre egy csapat állig felfegyverkezett zsoldos tör életünkre, így az út nem békés szimatolással telik, hanem élet-halál harccal. Sajnos megmaradt társunkat időközben kilövik mellőlünk, így egyes-egyedül kell nekiállnunk a veszélyes útnak. A környezet pedig igazán szemet gyönyörködtető: sziklákkal tarkított őszi erdő, barnán lehulló falevelekkel, meredek emelkedőkkel, fák ágai között előbújó napfénnyel. A 18 fejezetet felölelő kampány során megfordulunk sok változatos helyszínen is: barlangokban, űrállomásokon, de akár az UT Assault játékmódjához hasonlóan száguldó monstrumok fedélzetén. Többnyire a külső terek dominálnak, de azért nem fogjuk hanyagolni az épületbelsőket sem. Nem szeretnék különösebb tudnivalókat elárulni a történetről, hiszen ez a program egyik legnagyobb erőssége, így vétek lenne csepegtetni belőle akármit is, mindenki fedezze fel saját maga. Elvégre miért béreltek fel a készítők két forgatókönyvírót? Mivel leginkább egyedül fogjuk teljesíteni feladatainkat, ezért mindennél fontosabbak a hatékony tömegoszlató fegyverek használata. Összesen hétféle mordály áll rendelkezésünkre, elismerem, ez így első hallásra kicsit gyér a kínálat, mi több, alig találunk köztük újdonságokat. Aki legalább egyszer betöltött egy FPS-t, azt egyáltalán nem fog meglepetés érni, csupán nevükben és kinézetükben térnek el más játékokban található testvérkéiktől. A Bulldog voltaképpen egy normál géppuskát takar és az alapfegyverünk szerepét tölti be. A második fegyver, amit felvehetünk a Grenade Launcher – feladata lényegében egyértelmű: távolról képes nagy ellenséges csoportosulások és járművek feloszlatására. Nagyon pöpec látvány, amint a robbanást kísérő lökéshullám távolra repíti a halott katonákat. A Plasma Gun-t se kell senkinek bemutatnunk, nagyot sebző energianyalábokat lövell ki magából, meglehetősen szapora tűzgyorsasággal. A Frag Gun egy szimpla shotgun-t takar, megtartva annak minden előnyét, közelre még mindig ez a leghatásosabb. A Sniper Rifle használati utasítását sem kell elolvasnunk, segít, hogy távoli haragosainkat küldjük az örök vadászmezőkre. A Rocket Launcher csak annyiban tér el a megszokottól, aknavető módjára, rakétának ívet adva küldhetjük rá a szeretetcsomagot a rosszfiúkra, alapvetően azonban a járművek semlegesítésére fogjuk használni. Az igazi unikum pedig a Titan’s Fist, amely nevéhez hasonlóan igazi „nagy dobás”, de hogy mennyire hatékony, az döntse el mindenki saját maga, mert én bizony egyetlen konkrétumot se fogok róla elárulni ;-). Ezeken felül van egy hi-tech késünk és egy életerő-adagoló szerkentyűnk is, aminek tölteteit csuklónkba fecskendezve újra pirospozsgás állapotba kerülhetünk, ha korábban bekaptunk egypár kellemetlen sérülést. Ahogy olvashatjátok a Digital Extremes nem mert kockázatot vállalni új ránctalanítók kikísérletezésére, ám legalább már gondolkodás nélkül vágjuk, hogy melyik mire való. A játék maga ment állást, ám szerencsére igen sűrűn, így nem éreztem szükségét a quicksave-nek.

Mostanra már egyetlen nagynevű FPS-ből sem maradhatnak ki a vezethető járművek. A Pariah pedig szinte megköveteli a különböző guruló alkalmatosságok használatba vételét, mivel jónéhány terep eszerint van kialakítva. Ha úgy tartja kedvünk beülhetünk gyors Buggy-k volánja, vagy géppuskája mögé, esetleg a nagyobb védelmet nyújtó dzsippekbe. Megemlítem még a háromkerekű felderítőket és a több tonnás, nehézpáncélzatú, futurisztikus tankokat és az űrhajókat is. Persze nemcsak irányíthatjuk ezeket, hanem sok esetben egy lecövekelt plazmaágyú mögül oszthatjuk az áldást, miközben békésen furikáznak minket. Külön érdekesség, hogy minden járművön meglátszik a sérülés is, tehát burkolatdarabok szakadnak le róluk, majd végül egészen az alvázig lecsupaszíthatjuk mindegyiket. Ami pedig igazi újdonság, az az ún. Weapon Energy Core (WEC) pontok, melyeket megszerezve fejleszthetjük a már meglévő fegyvereinket olyan hasznos speckókkal, mint új alternatív tüzelési módok, megnövelt sebzés, különféle lövedéktípusok stb. A WEC pontokat implantátumként is felhasználhatjuk, azaz magunkba ültetve kitolhatjuk maximális életerőnket, esetleg más tulajdonságainkat is felturbózhatjuk, ezáltal gyorsabban futunk, vagy pontosabban célzunk. Ennek tudatában alakíthatjuk ki saját stratégiánkat, harcmodorunkat, figyelembe véve, hogy mi a legmegfelelőbb számunkra. A WEC pontok használata új ízt ad a multiplayer hadakozásainknak is, ha ésszerűen használjuk fel őket, könnyen előnyre tehetünk szert. További újdonság, hogy mivel orvos a foglalkozásunk, így bármikor tudjuk magunkat gyógyítani egy apró műszer segítségével, természetesen csak akkor, ha rendelkezünk elegendő antibiotikummal.

Intelligencia kérdésében sokan a méltán híres Halo-hoz hasonlították a Pariah-ot, nos elsőre engem is elkápráztatott: ellenfeleink igen taktikusan harcolnak, szinte mindig fedezék mögül osztják az áldást, figyelik cselekedeteinket, néha még be is kerítenek bennünket. A terep adottságait igyekeznek a legmaximálisabban kihasználni, nem restek gránátokkal dobálózni. Mindazonáltal egy idő után kiismerhetővé válnak, néha ostoba döntéseket hoznak, jópárszor egy helyben álldogálnak és akkor sem mozdulnak egy tapodtat sem, ha éppenséggel gránátot hajítunk közéjük, mindezek tetejébe sokszor scriptelt jelenetekbe botlunk és látszólag a semmiből bukkannak elő ellenfeleink. Tudom, történetközpontú játékok esetében nagyon fontosak az előre letárolt események, de újrajátszhatósági szempontból nem tesz jót a programnak. Az MI-re jóllehet egy szavunk sem lehet, mérföldekkel leköröz néhány mostanság megjelenő gammát is.

ÚT 2004 örökségnek foghatjuk fel a Pariah multiplayer módját, amely a megszokott küzdelmek mellett (DM, TDM, CTF) két új játékmódot is felvonultat. A Frontline Assault voltaképpen az ÚT Onslaught módjára hajaz, azaz itt is a járművek dominálnak, valamint meghatározott sorban kell elfoglalnunk a különböző ellenőrző pontokat. A Siege módban támadni vagy védeni kell a saját, illetve a másik csapat bázisát. Igazából egyik sem egyedi darab, ám a WEC pontok használatával mindenképpen finom étel kerül a tányérunkra és akár az addig szeretve űzött multis gammánkat is félretesszük a Pariah kedvéért, legalábbis egy időre. Tulajdonképpen nem nyújt többet az ÚT-ben látottaktól, annál is inkább, hiszen az egyes módokhoz tartozó pályák száma jobb esetben 4-5. Ennek a kompenzálására hivatott a játékhoz mellékelt pályaszerkesztő. Na nem a dögnehéz UnrealED-re kell gondolni, hanem egy jóval egyszerűbb Map-editor-ra, amellyel mindenféle előgyakorlat nélkül lehet ütős pályákat kreálni. Úgy kell elképzelni a kezelőfelületet, mint egy stratégiai játékban, pár gombnyomás után kialakíthatjuk a domborzatot, beállíthatjuk a nekünk tetsző textúrákat, lerakhatjuk a növényzetet és más objektumokat stb. Akár negyedóra alatt össze lehet hozni egy egyszerűbb map-ot, aki pedig bonyolultabb térképekre vágyik, annak még mindig ott van UnrealED.

Már első látásra tudjuk, hogy a második generációs Unreal motor dolgozik a Pariah alatt. Megmondom őszintén én eddig soha nem láttam ennyire optimalizáltnak a motort, mint most, gördülékenyen fut korábbi VGA-k tulajdonosainak gépén is. Bár a legújabb shadereket nem jeleníti meg a program (bump-mapping azért akad mutatóba), ennek ellenére álleejtős látványban lesz részünk, noha nem az alkalmazott fícsörök miatt, hanem a hangulati elemek alkalmazása miatt. A lehulló falevelek és a remek fényhatások még ma is nagyon ott vannak. Talán némileg fejlettebb motorral, sokkal nagyszerűbb turmix is kisülhetett volna belőle. Ha azt mondom, hogy a terep itt-ott még rombolható is, igazán nem lehet egy rossz szavatok sem. Teszem azt, ha lőni kezdünk egy betonoszlopot, arról csakhamar darabok kezdenek leszakadni, mígnem az egész összedől. Bár ezek a jelenetek általában scriptelve vannak, nem úgy mint a Red Faction-ban, mégis sokat dobnak a játékélményen. A beépített fizikai motor a Havok névre hallgat, ugye nem kell bemutatnom senkinek sem. Ellenfeleink a megszokott módon esnek össze, sőt néhány objektum is Pl. hordók, a fizika törvényének megfelelően reagálnak. Azért minden egyes tárgyra nem terjed ki, azért telhetetlenek ne legyünk. A Pariah hangzásvilága nem mutat semmi kiemelkedőt, egyszerűen minden a helyén van: a zene, a fegyverek hangjai, esetleg a szinkronszínészek beszélhettek volna nagyobb beleéléssel. A játékidő 8-9 óra, ami miatt felesleges panaszkodnom, hiszen ideje megszokni, manapság a hasonló játékok többsége rövid. Az átvezető videók továbblendítik a történetet, csak kár, hogy nem a játék motorját használták fel erre a célra.

A teszt végén ideje döntést hoznom: a Pariah sajnos nem került fel a nagyágyúk közé, ám az élmezőnyben mindenképpen megállja a helyét. Az ok egyszerű: igaz, hogy közkedvelt játékelemeket kovácsolt össze, ám így hiányzik belőle az egyediség varázsa! A lineáris pályák és a non-stop lövöldözés is egy idő után unalmassá válik, de mentségére legyen szólva, a korrekt történet és nagyszerű játékmenet odaszegezett a monitor elé. Lévén, hogy Digital Extremes fejlesztésről van szó, a minőség kárpótol mindenért, kipróbálásra erősen ajánlott.

1.
1.
pockhome
csá

nem tudja vki hogy hogy lehet megejteni a finomabb beállításokat??
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...