Horizon: Zero Dawn teszt (PC)

A Quantic Dream játékainak és a Death Stranding PC-re költözése után üdítő volt látni, hogy a Sony nem csak a külsős fejlesztésű exkluzív címeit engedi új platformokra áttelepedni, de a saját stúdiója, a Guerrilla Games 2007-ben bemutatott és nagyon nagy sikert aratott nyitott világú akció-kalandjátékát, a Horizon: Zero Dawnt is megfuttatja egy új közegben. Ez nyilván a Sony részéről egy jól időzített marketinglépés volt, hiszen nemrég jelentették be, hogy Aloy robotdinós kalandja folytatást kap. A Horizon: Forbidden West megjelenése ugyan még odébb van, de a PC-re szánt Zero Dawn és a mellé csomagolt kiegészítő, a The Frozen Wilds arra pont tökéletes, hogy meghozza majd azoknak is a vásárlási kedvét az új konzolhoz - és így majd a 2021-re ígért folytatáshoz -, akik egyébként ritkán mozdulnak ki a komfortzónájukból és tökéletesen elégedettek a PC-vel, mint platformmal.

A Sonynak ott volt pozitív mintaként a Heavy Rain, a Beyond: Two Souls és a Detroit: Become Human, valamint friss élményként a Hideo Kojima nevével fémjelzett Death Stranding. Mindegyik játék átirata remek PC-s port lett, utóbbit annyira jól sikerült optimalizálni, hogy egyértelmű hivatkozási alapnak tekinthettük a Horizon: Zero Dawn PC-re érkezése előtt, és joggal hihettük, hogy Aloy rejtélyekkel övezett kalandja számítógépeken is legalább annyira gördülékeny és polírozott élmény lesz, mint Sam Porter Bridges futárkodása. 

Ehhez képest a PC-s Horizon: Zero Dawn minden lett, csak tökéletesre csiszolt gyémánt nem. Közismert, hogy az első indítás alkalmával kapunk egy nagyjából 15-20 perces finomhangoló képernyőt. Én ugyan ezt a folyamatot megúsztam kifagyások nélkül, de nagyon sok visszajelzés szerint a játék hajlamos rá, hogy az optimalizáció alatt összeomlik és kilép, ilyenkor pedig mindent kezdhetünk elölről. Ami viszont ennél is frusztrálóbb, hogy a gépünk feltérképezését követően olyan előre beállított értékeket kapunk, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a PC-nk valódi képességeivel. Nekem mindenből a High beállításokat választotta a játék, hogy aztán pillanatok alatt kiderüljön, a csúszkákat bátran húzhatom még feljebb, mert bizony az Ultra beállításokkal is meg tud birkózni a gépem. Nem véletlen, hogy sokan panaszkodnak arra, hogy a játék egész egyszerűen nem aknázza ki a GPU-k és CPU-k teljesítményét.

A másik probléma, hogy nem igazán sikerült jól skálázni a beállításokat, nem fedezhető fel markáns különbség a High és az Ultra között, és ez a framerate-en sem érhető annyira látványosan tetten. Ha mindent maximumra húztam, és a felbontást 1440p-re lőttem be, akkor még a nagyobb harcok alatt is csak ritkán csúsztam be 60 fps alá - általában 65-70 között ugráltam -, ha pedig a csúszkát alacsonyabbra állítottam, akkor ugyanilyen felbontás mellett 75 és 90 között ugrált a számláló. A konklúzió tehát az, hogy én a teszt során nem tapasztaltam a drasztikus fps-zuhanásokat, viszont az összképen sem érzékeltem kiugró különbséget. Azt is meg merem kockáztatni, hogy ha egymás mellé tennénk a PC-s kiadást és a PlayStation 4 Prón 2017-ben végigjátszott változatot, akkor sem igazán tudnánk érdemi különbségeket kiszúrni - természetesen az fps-számot leszámítva, hiszen az konzolon fixen 30 volt.

A játék természetesen ettől még gyönyörű, de nekem végig olyan érzésem volt, hogy különösen sok energiát nem öltek abba a készítők, hogy néhány extra beállítási lehetőség beleszuszakolása mellett azért a skálázhatóságot is jobban belőjék, ne adj isten, a textúrákon is dolgozzanak picit. Ami viszont óriási pozitívum, hogy végre állítható a FOV, ami egészen új dimenzióba emeli Aloy kalandját. A nagyobb látószög sokkal dinamikusabbá, élvezhetőbbé teszi a harcokat, ami a billentyűzet és egér kombinációjával kiegészülve igazi gyilkológéppé teszi főhősünket. Gyorsabban, magabiztosabban tudunk reagálni az egyszerre, hordákban támadó robotokkal szemben, arról nem is beszélve, hogy íjunkkal kíméletlen pontossággal tudjuk majd kiiktatni a dinók fontos "testrészeit".

Az irányítás kapcsán viszont hiába állíthatunk szabadon át mindent, a harcokat leszámítva minden más menedzselése borzasztóan kényelmetlennek bizonyult, így elég gyorsan előkerült egy Xbox One-kontroller, amivel szintén fluid élmény barangolni, kraftolni, harcolni, vagy a platformrészeken ugrabugrálni.

Hiába telt már el két hét a premier óta és hiába kaptak a rajongók javítást, a problémák - köztük a súlyosabbak - még mindig nem oldódtak meg. Rendszeres kifagyások, fps-zuhanások jellemzik a játékot, de akadnak egészen extrém esetek is. Ennek ellenére a PC-s Horizon: Zero Dawn egy jó, élvezhető átirat, de ha teheted, akkor még várj vele egy kicsit, mert nagyon messze áll attól a tökéletes optimalizációtól, amit a Death Stranding kínált.

A Horizon: Zero Dawn - Complete Edition PC-s változatát egy NVIDIA GeForce GTX 1080 Ti, 16 GB RAM és egy i7-8700 társaságában teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

• Horizon: Zero Dawn - The Frozen Wilds teszt
• Horizon: Zero Dawn teszt
• Horizon: Zero Dawn előzetes
• Húsz cím, amivel játszanod kell 2017-ben