Horizon: Zero Dawn teszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. március 12.
Tizenhét év sok idő, de soha sem késő váltani. A Guerrilla Games fejében is ez járt, amikor a Killzone-sorozat után egy teljesen új IP-vel jelentkezett, a Horizon: Zero Dawn ráadásul a nyitott világú akciójátékok új viszonyítási alapja lett.

Bármennyire is szórakoztató FPS-eket készíteni, egy idő után még a legkitartóbb fejlesztő is beleun. Az amszterdami Guerrilla Games 2000 óta csak Killzone-okat készített különböző PlayStation-platformokra, amivel nem is volt gond, elvégre a lövöldözős széria simán a rivális sorozatok mellé állítható. Az átütő siker valahogy mégis elmaradt, a játékok rendre az aktuális Call of Duty és a Halo után kullogtak, még akkor is, ha stabil rajongóbázist sikerült köréjük felépíteni.

A csapat viszont pár éve úgy döntött, ideje valami mással is előrukkolni, ami sokkal nyitottabb és kötetlenebb élményt kínál, mint a korábbi csőjátékaik. A kreatív csapat végre elengedhette fantáziáját, és egy olyan posztapokaliptikus világot hozott létre, ahol a megmaradt túlélők újra primitív törzsekbe rendeződtek, a vadont pedig különféle robotlények uralják. A külső nézet határozottan jól áll a Horizon: Zero Dawnnak – a kérdés csupán az, hogy ha ennyire jól sikerült a műfajváltás a Guerrillának, akkor miért vártak rá másfél évtizedet?

Kockázati tényező, hogy a nyitott világú címekből manapság valódi dömping van, egy PS4-exkluzív címnek pedig még jobban kell bizonyítania. A hollandok biztosra mentek: csak azokat a fontosabb elemeket építették a Horizonba, amik máshol már bizonyítottak, és hosszú játékórák után sem válnak unalmassá. Pont az ismétlődő mellékküldetéseken és a játékidő kitolására szolgáló gyűjtögetnivalón szoktak elcsúszni a sandbox címek, így aztán kellemesen csalódtam, mert itt nem így volt. Még a legutolsó opcionális feladatot is sikerült kellően érdekesre csinálni, és a mászkálást sem untam meg soha, lévén a kézzel alkotott, változatos környezet egyszerűen káprázatosan fest. Mindig találtam valami érdekességet a letűnt korról, és az ellenséggel való találkozás sem fullad darálásba, minden harc megfontolt és taktikus megközelítést követel meg.

A történet sem teljesen szokványos: a távoli jövőben a ma ismert civilizáció elpusztult, a természet átvette az uralmat az ember alkotta épületek felett, mindent újra bevont a növényzet, és csupán a barlangok mélyén rejtőző laboratóriumok és gyárak emlékeztetnek elődeink fejlett technológiájára. De valamikor beütött a baj: a Földön átvették az uralmat a különféle állatokra emlékeztető robotok, a megmaradt túlélők törzsekbe tömörültek és kerülik a feltűnést, de azért néhányuk egymással még hadban áll. Hősnőnk, Aloy, a játék kezdetén még gyerek, de szerencsétlen csillagzat alatt született, lévén nem láthatta anyját, törzse pedig kirekesztette és sorsára hagyta. Szerencsére megmentőre akadt Rost személyében. A tapasztalt vadász szintén kívülálló, lányaként neveli fel Aloyt, megtanítja mindenre, ami a túléléshez szükséges.

Fiatal nőként hősnőnknek lehetősége nyílik rá, hogy újra a Nora törzs tagja legyen, ehhez mindössze egy próbát kell kiállnia más fiatal vadászokkal együtt. A lány kapva kap az alkalmon, így ha sikerrel jár, végre emberszámba veszik az emberek, és többet is megtudhat a múltjáról. A játék nem nagyon hagy időt gondolkodásra, gyorsan pörögnek az események, az egyik pillanatban még az íj használatát tanultuk, a másikban már nálunk sokkal nagyobb robotot próbálunk meg kizsigerelni. Miután elnyerjük a törzsünk bizalmát, egy szerencsétlen közjáték után máris fontos szerepet szánnak nekünk a bölcsek. Egy gátlástalan, rivális csoport körmére kell nézünk, ehhez persze jó messzire utazunk, oda, ahol még soha nem jártunk. A világ kinyílik előttünk, mi pedig az állunkat keresgéljük.

Próbáljuk befogadni a látványt, az új lényeket, folyamatosan frissítjük tudásunkat és felszerelésünket, még egy hátasjószágra is szert teszünk. A narratíva jól átgondolt és végig élvezetes, erős és emlékezetes karaktereket vonultat fel, szövetségesekre lelünk, és persze olyanok is akadnak, akik nem fogadják el, hogy egy jött-ment kívülálló ilyen fontos szerephez jut. Mindegyik átvezető izgalmas, és még a párbeszédek során is lehetőségünk lesz más és más mondatokat adni Aloy szájába. Odaszólhatunk a pökhendi partnerünknek, hallgathatunk az eszünkre vagy a szívünkre is – ezzel alakítva a beszélgetés menetét.

A világ pedig lassan felfedi titkait, a sztori szerencsére nem az unalomig ismert toposzokat erőlteti. Néha már egészen sötét témákat boncolgat a játék, és szerencsére elődeink technológiája sem tűnt el nyomtalanul; fegyvereinkbe high-tech módosításokat pakolhatunk, de ami ennél is fontosabb, hogy az új felfedezések jelentik az emberiség fennmaradásának kulcsát. Komoly sci-fi regényeket megszégyenítő, szokatlanul érett témákat boncolgat a produktum, a dialógusokat remekül megírták, és teljesen váratlan húzások is tarkítják a sztorit. És persze van egy hősnőnk, aki kellően rátermett, és nem a mai szépségideált testesíti meg. Aloy kerek arcú, és alkatra kicsit tömzsi, igazi természetes nő, akivel sokkal könnyebb azonosulni. Ő is meghalhat egy rossz mozdulat következtében, a túlerő hamar végez vele, ha önfejűen megy a csatába. Nagyokat mosolyogtam, amikor a lány még az unalmas gyaloglás közben is képes élces megjegyzéseket tenni a környezetére vagy az előtte álló feladatra. Ezek az apróságok még tovább tudják árnyalni a karaktert.

Pont ez adja a Horizon: Zero Dawn egyediségét. Ahelyett, hogy szépen végig robognánk az amúgy hatalmas terepen, és minden szembejövő ellenféllel végeznénk, itt leginkább lopakodnunk kell. A magas fűben lapítva, a terepet alaposan felmérve, lassan cserkésszük be az ellenfelünket, és úgy kell végeznünk vele, hogy lehetőleg ne hívjuk fel magunkra a többi egyed figyelmét. Bizony, a játékban a legtöbb robot hordában közlekedik, a nagyobb példányok pedig önmagukban is megizzasztják az emberfiát. Szerencsére egy olyan kütyüt (Focus) viselünk, amivel láthatóvá válnak a robotok gyenge pontjai. Ha ezeket időlassítással és pontos célzással likvidáljuk, a küzdelmet lerövidíthetjük, elvégre az esztelen lövöldözés nem mindig vezet sikerre. Minden robot ellen más taktika vezet sikerre: egy kardfogú tigrisre emlékeztető géppel hiába is állnánk ki közvetlenül, ha viszont kötélvetőnkkel belecsaljuk az elektromos kábel csapdájába, egy időre kiüthetjük. Ilyenkor aztán lebonthatjuk a páncélját.

A "fókusz" lényegében ugyanúgy működik, mint más címekben a detektív mód. A robotok és emberek nyomai láthatóvá válnak, ahogyan a pályán lévő más érdekes dolgok is. Alapszabály, hogy ha új gépállatba botlunk, szépen nyugodtan megvizsgáljuk vele, hogy idejében tudjunk válaszolni a támadásaira. Nyílvesszőkből is többféle van: a tüzesek főként az emberek ellen hatásosak, de ugyanígy íjból is háromféle van – az egyik például nagyon messzire elvisz, cserébe lassabban tölthetjük újra. Csapdákat is hajigálhatunk, amivel elkábíthatjuk a robotokat. Aloy idővel elég patinás fegyverarzenálra teszt szert: a közelharcban lándzsával sújt le, kapunk még egy csúzlit is, amibe különféle bombákat pakolhatunk, amivel lefagyaszthatjuk, vagy megégethetjük a delikvenseket, továbbá egy golyószóróra emlékeztető alkalmatosságot is használhatunk, amikor már meguntuk a sunnyogást. Az már kissé fájó, hogy a célpontokat nem tudjuk kijelölni, így előfordulhat, hogy Aloy nem oda suhint le, ahová szeretnénk.

De miért is harcolnánk folyton, amikor lehetőségünk lesz megszelídíteni a gépeket? Lándzsánkba egy olyan fejlesztést rakhatunk, amivel felülírhatjuk a robotok kódját, ehhez csupán közel kell férkőznünk hozzájuk. Ha szerencsénk van, a meghackelt masina a harcból is kiveszi a részét, immár a mi oldalunkon. Idővel már az erősebb mechanikus lényeket is az uralmunk alá hajthatjuk, ha előtte megtaláljuk és átkutatjuk azokat a gyártósorokat, ahol az adott típusok születtek. Ezeket komplett mellékküldetésként is felfoghatjuk, nem kevés platformelemmel megspékelve.

Az emberi ellenfelek ellen már homlokegyenest más módszer szükséges. Szinte mindig túlerőben vannak, bár ilyenkor rendszerint nekünk is van pár társunk. Ami nem tetszett, hogy egyetlen kurafi csak négy-öt bekapott találat után fog padlót, a fejlövést pedig egyáltalán nem könnyű kivitelezni. Továbbá egy ellenséges tábor megtisztítása közben a lopakodást a legtöbbször el is felejthetjük, egy távolban lófráló őr szinte mindig kiszúr. Szerencsére a terep a hasznunkra válhat, a zöld trutyival teli robbanó hordók itt is jó szolgálatot tesznek. A rivális törzsek tagjai előszeretettel kerítik be Aloyt, pofátlanul pontosan céloznak, és háziállatként néhány robotot is a soraikban tudnak. A Horizon: Zero Dawnban részt vehetünk szinte átláthatatlan, sok résztvevős csatákban is, ahol ugyanúgy büntet a játék, mint máshol – garantált a szapora pulzus.

Ami a legszebb az egészben, hogy az adott fegyvertípusból idővel egyre jobbakat szerezhetünk. A Diablóhoz hasonlóan többféle színnel jelölik az eszközöket – a lilák a legritkábbak. Persze azt ne várjuk, hogy a legutolsó robot is fegyvert dob, ezeket az új öltözeteket is a kereskedőknél vehetjük meg borsos áron. A játékban nincs pénz, helyette a robotok fémalkatrészei szolgálnak kreditként, igen ám, de ezekből készülnek a lőszerek és a bombák is, így alaposan meggondoljuk, mire költjük el a nehezen összejött mennyiséget. Minden fegyver más és más módosítókkal rendelkezik, pluszban akár elektromos és tűzsebzéssel, vagy fagyasztással bír. A jobb eszközökben ráadásul olyan slot is van, amibe egyéb módosítókat is pakolhatunk kedvünkre – tisztára, mint egy szerepjátékban. A rendszer kellően addiktív, elvégre mindig jobb és hatékonyabb fegyverre vágyunk, és emiatt az utolsó követ is megmozgatjuk.

A terepen tehát mindig nyitott szemmel járunk, elvégre erőforrásaink szűkösek. A piros gyógynövényekből mindig legyen nálunk valamennyi, mivel csak ezekkel tölthetjük újra az életerőnket, akár csata közben is, ami sokszor életet menthet. A különféle lőszerekhez is más és más nyersanyag szükséges, még az aljnövényzetben rohangáló nyulak, rókák és vaddisznók húsát és zsírját is felhasználhatjuk. Idővel egyre kiterjedtebb csaták várnak ránk, a muníció pedig gyorsan fogy, ráadásul mindegyikhez másmilyen hordtáska kell. A nagyobb kapacitású darabokat Aloy kézzel kraftolja, hasonlóan Larához, a legutóbbi Tomb Raiderekben. Csakhogy itt nem fogunk dúskálni semmiben, egy-egy komolyabb összecsapás során többször is újra kell töltenünk a vesszőinket, szerencsére ez egyáltalán nem egy idegőrlő folyamat, csupán pár másodperc türelemre van szükség. Persze, könnyű ezt mondani, amikor a nyakunkban van egy fél tucat watcher, akik még a látásunkat is megbénítják közben!

Minden elpusztított ellenség és teljesített küldetés után tapasztalati pont jár, ebből pedig az következik, hogy Aloy a szintlépések során új képességeket sajátíthat el. Háromféle terebélyes skillfa áll a rendelkezésünkre: az egyik ágon a harctudásunkat  fejleszthetjük, a másikon a lopakodást, a harmadikon a tárgykészítést. Az elején még gyorsan megy minden – naná, hiszen ezek az az alapvető kunsztok -, később aztán már be kell osztanunk a nehezen jött skillpontokat, de remélhetőleg addigra már mindenki rálel a kedvenc játékstílusára, és abba az irányba megy el. A vörös leányzó később már a levegőből csap le áldozatára, harci reflexeit valódi gyilkológéppé változtatják – oké, cserébe nem a legmodernebb zsákba pakolja a cuccait, de valamit valamiért.

A Guerrilla saját fejlesztésű Decima engine-je remekül domborított. Minden túlzás nélkül a látvány abszolút lehengerlő, jelenleg ez a konzolos grafika csúcsa. Zöldellő völgyek, fagyos tundrák, zöldbe burkolózott városok romjai, futurisztikus belső létesítmények és sziklás kanyonok elevenednek meg a képernyőkön. Mindezek mellé változatos napszak és időjárás párosul, homlokegyenest másmilyen hangulattal vértezve fel a már ismerős tájat. Esztétikailag is kifogástalan a Horizon: Zero Dawn, az éjszaka fényei tükröződnek a vizes köveken, káprázatos, amint a magas füvet lágy szellő fújja, vagy ahogy a köd szép lassan felszáll egy kiadós zivatar után. A karakterek kidolgozottsága is részletgazdag, minden csontdísz és csecsebecse jól kivehető, a szinkron rendben van, egyedül az arcmimika lehetne jobb is. Ami tényleg elismerésre méltó, hogy mindezt stabil 30 fps mellett tálalták a fejlesztők, minimális bug mellett – így kell programozni manapság!

A Horizon: Zero Dawnnal töltött minimum 30 óra egészen különleges élményt nyújt, nem nagyon fordul unalomba, simán fenntartja az érdeklődésünket. Ha mindenképpen kötözködni szeretnék, akkor a gyengécske platformrészeket említeném meg. A sziklamászás nem tartozik Aloy kedvenc elfoglaltságai közé, nagyon behatároltak a lehetőségeink. Egyedül zsiráfra emlékeztető mozgó tornyok tetejére való felkapaszkodást élvezhetjük, de ez fontos is, lévén a láthatóvá válnak a környék fontosabb pontjai.

A Guerrilla Games egy bámulatos, kézzel alkotott posztapokaliptikus világot tárt elénk, annak ellenére, hogy semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna korábban. De mitől ennyire jó? A srácok remekül eljátszottak az arányokkal, semmit nem vittek túlzásba, és mindezt fogyasztható történettel, taktikus harcokkal és szerethető főhősnővel öntöttek nyakon. Ennél többre nincs is szükség, a Horizon: Zero Dawn mégis a tavasz legfontosabb és legélvezetesebb címe lett.

A Horizon: Zero Dawn PlayStation 4-re jelent meg. Mi a sztenderd modellen teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

101.
guba800
Na végeztem vele másodjára is.ki van platinázva.minden melléküldetés kész.az öszzes gyüjthető dolog összeszedve.alig használtam a gyorsutazást mert annyira szép a táj hogy nem akartam lemaradni semmirröl.ez volt a második végigjátszásom de most hard-on.ajánlom mindenkinek sokkal jobb mint normalon.hát mit is mondjak.ilyen nagyszerű és gyönyörű játékkal még nem találkoztam.szoval számomra egy igazi élmény volt.
100.
ssgssSH4D0W
"Aloy kerek arcú, és alkatra kicsit tömzsi..." - Szerintem pont nem. :D Vedd csak fel a Carja Blazon armort. ;) Másba viszont totál nem tudok belekötni. Olyan 30 óránál járok, de lassan haladok, csinálgatom a mellékküldetéseket, bejárom a területet, nem használom a gyorsutazást, szóval próbálom maximálisan kiélvezni a játékot, és úgy érzem még messze a vége. Múlt hónapban vettem konzolt, úgyhogy első játékaim egyike a H:ZD, és örülök, hogy ezt választottam, fantasztikus cucc. :)
99.
crashpipi
#98: Én pont a 64. órában toltam ki hard-on, pedig úgy húztam az időt, ahogy csak tudtam. :) Már az utolsó 3 főszál küldetése előtt elértem a max 50-es szintet és minden gyűjtenivalót összeszedtem.
Sajnos a datalog-okban van hiány. És ahhoz térkép sincs. Így csak 84% a teljesítés.
Kár, hogy csak a GAIA Prime-os küldiben lett meg az utolsó power cell a páncélhoz.
Sok éve nem tetszett ennyire gém. Veri az Uncharted-et és a Gears of War-t is nálam, pedig azok is nagy kedvencek.
Király, hogy úgy van vége, ahogy, úgyhogy lehet szépen folytatni! ;)
98.
KopyAti
Bizony bizony! Már a 64.-órámat teszem bele, s rettegek, hogy vége lesz!
97.
Yetikee
Elég sok a szóismétlés, és van pár kevésbé értelmes mondat is. De azért keep up! A játék marha jó lett!
96.
James Logan
A játék nagy sikert aratott, és el tudom képzelni, hogy film is készűl belőle
95.
exonic
#94: Nagyszerű dolog ha egy játékról beszélgetés folyik amíg az kultúrált körülmények között, egymás álláspontját elfogadva, átgondolva, esetleg kijavítva vagy hozzátéve történik. A gond akkor kezdődik mikor ezek olyan mértékű vitákhoz vezetnek, hogy a 90 kommentből 25 kimoderált,a maradék fele meg egymást provokálja. Mindezen felül mindig ugyan azok a vitatémák jönnek elő szinte minden nap bizonyos cikkeknél. Az okosabb enged ahogy mondják, nem szükséges mindenre válaszolni hisz sose jut a dolog egyről a kettőre.
Az okosabb meg beletörődik hogy mindenkinek más az ízlése és nem kommentál egy pl. "FIFA 4ever" játékos a HZD cikk alá. Vagy aki megteszi azzal nem kell törődni hisz 1-2 kommentből le lehet szűrni hogy az illető kultúrált vagy bunkó vitát kezdeményez.
Az utóbbinak nem kell válaszolni!
94.
StevenSan
#90: Tévedés. Ez a dolog csak a Playstation-ös és a Nintendo-s cikkek alatt van, mert ott vannak hozzá azok az emberek.

Most a fanatikus Nintendo-sok halálos fenyegetéseket küldözgetnek egy írónak, amiért 7/10-et adott a Zeldára és ezzel lement a Metacritic átlag 97-re... Szóval megvannak ezekben a közösségekben ezek az emberek.

De ha mondjuk pl a ME:A cikk alatt is ez lesz, ugyan ezeket az embereket fogod ott is látni kötekedni. Szerintem ez a probléma és nem az, ha valakik egy arra való fórumon játékokról beszélnek.
93.
StevenSan
#92: Nyugtatgathatod magadat ezzel és gondolhatod azt, hogy te ismersz mindenkit. Nincs is ezzel probléma, amíg rá nem jössz, hogy egy értelmes és nem személyeskedő hozzászólásod nem volt még amióta én itt vagyok.

Te sem a játékról beszélsz és soha sem a játékokról beszéltél. Most gondolj bele, hogy én mennyire sajnállak téged. Örülök, hogy nem ilyennek születtem.
92.
Duken
#90: Valahol nagyon sajnálom ezeket az embereket, rettentõ magányosak lehetnek ha mást sem tudnak csinálni csak beb.szni meg oldalas szerelmesleveleket firkálni egy játékokkal foglalkozó fórumra, munkaidõn kívül.
91.
StevenSan
#89: A munka nem szégyen, barátom. Az, amit meg itt keresek vele, az meg pláne nem.

Amúgy kellett hozzá ész, gondolom, hogy arra a hsz - re egy ilyen választ írjál. :)
90.
exonic
#85: Ez sajnos kb. minden cikknél ilyen. Az első 20/30 komment ilyen, a többit nem érdemes olvasni...
89.
qwaeszrdxt
#88: Pityuka mostmár menj vissza targoncázni. Senki sem kiváncsi a vergődésedre. ;)
86.
StevenSan
#85: Ugyan már, csak dumáltunk valamiről. Viszont amíg például te, csak egysoros személyeskedéseket, kötekedéseket és PS reklámokat tudsz írni, addig
1: nem szerencsés még ezt bizonygatni is,
2: A fórumok arról szólnak, hogy az emberek dumálnak.

Úgyhogy jó lesz, ha hozzászoksz, mert ez lesz.
85.
Duken
Örülök hogy a kommentelõk többsége pozitív visszajelzést adott a játékról, kár hogy az a pár emberke szokás szerint teleszemeteli az oldalas offjaival a fórumot.
71.
KopyAti
Én inkább a játékkal kapcsolatban olvasgatnék itt kommenteket! ;)
68.
Darksiders84
Szóba került a Ninja Gaiden ami nekem is igazán jó fajta izzasztó nagy élmény volt. Hasonló talán még a Devil May Cry 4 volt számomra nehézségben régebbről ha emlékeim nem csalnak. Ezek a mai DS Bloodbourne nekem már idegölök nincs türelmem az ilyenekhez öregszem már valószínűleg. Kiváncsi leszek a Zelda alatt mi lesz a téma.
64.
StevenSan
#63: Még mindig nem találok magamra ebből a sötétségből, amit rám eresztettél. Egy multiplatform játék harcrendszeréről beszélek egy értelmes emberrel. Hogy jön már ide a személyeskedésed? Nevetséges.
57.
guba800
Na végeztem vele normál fokozaton. Az összes mellékküldetés megcsináltam a páncélt megszereztem mind az öt vadászatok megcsinltam hát mit mondjak ez a játék egy élmény volt.
56.
Arsenal4ever
Kérdés: a ruhák között mi a különbség? Azt értem hogy van zöld, kék, lila. És alapvetően a leírásokból az egyik a lopakodást segíti, a másik a harcot. Ennyi? A rajtam lévőt nem tudom hasonlítani egy újhoz. Nincs olyan értéke hogy mennyi a DEF, meg mittom én. Pld. a Diablo vagy más ilyen game esetében. Itt akkor ha jól értem a szituációhoz veszek ruhát? Ha lopakodni akarok akkor a lopakodós ruhát veszem fel? De két lopakodós közül melyik a jobb? Ilyenkor meg a szín számít? Normálisan leírná nekem ezt vki?
52.
KopyAti
Így már oks, köszönöm a válaszokat. Én a tüzes nyilakat eddig hanyagoltam, mert sztem gagyik az íjjak hozzá. Gyengék. Nna akkor ráedzem magam ezekre a rohadványokra! :)
51.
Macifasz
#42: Az időlassítás és a nyilazd amíg bírod taktika működik náluk, amit sok-sok elvetődéssel kombinálsz. :-D Pl. a páncél pusztító nyilakkal érdemes megküldeni őket, valamint ha eltalálod a hasukon lévő kis energia páncélt, akkor szépen lezuhannak, és a földön fekve az R1-et használva eléggé legyengítheted őket. Persze benne van a pakliban, hogy a többi ilyenkor megsebez. Plusz nálam az is bevált taktika volt, hogyha lejjebb ereszkedtek, akkor elővettem a "földhöz szegező" huzal fegyvert, amivel két három lövéssel odacövekeltem őket a talajhoz, leestek és paff...jött az újabb R1-es megoldás. :-)
50.
crashpipi
#42
Én a láthatatlan Stalkert utálom, ha több van, m lát a fűben.
Meg, ha egy akármilyen csorda Longlegekkel van megerősítve, m azok előtt se nagyon lehet sunnyogni. :)
49.
Zuzda18
Szerintem ez kb mindent elmond.(no spoiler)
https://www.youtube.com/watch?v=0h4c8pvzJps
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...