Destroy All Humans! 2 - Reprobed teszt

Szép eladásokat produkált a Destroy All Humans! remake-je, így végül a folytatás is megkapta a maga újrakevert változatát. A fejlesztőcsapat és a grafikus motor maradt, és a recepten sem kellett nagyon változtatni.

Nagyjából két évvel ezelőtt jelent meg a semmiből a Destroy All Humans! remake-je, melyet igazából senki sem kért vagy várt, végül azonban bejöttek a kiadó számításai. Több mint egymillió példányban fogyott a cím, ami a nem túl erős marketingre és a cím kultuszstátuszára tekintettel megsüvegelendő teljesítmény volt, így természetesen zöld utat kapott a folytatás újragondolása is. Fejlesztőcsapatnak ezúttal is a Black Forest Gamest nevezték ki, és az Unreal Engine 4-et sem dobták a kukába, a csomag ára azonban 10 euróval feljebb kúszott. Az eredeti Destroy All Humans! 2 egyébként alig egy évvel az első rész után jelent meg, 2006-ban, az akkortájt már elég öregnek számító PlayStation 2-re és Xboxra. A Pandemic Studios anno mindent megtett, hogy felülmúlják a sikeres első részt: több helyszínt, nagyobb bejárható területet, jobban megírt történetet szuszakoltak rá a lemezre, sajnos azonban a folytatás eladásai megközelíteni sem tudták az elődét.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész végén abbahagytuk: az Egyesült Államokat sikerült leigáznia idegen főhősünknek, és az elnök bőrébe bújva élvezi a gondtalan mindennapokat. A szovjetek azonban megneszelnek valamit, így a KGB emberei rászállnak Cryptóra és állandóan üvöltöző főnökére, ráadásul valamilyen vegyi fegyverrel is kísérletezni kezdenek a gonosz kommunisták. A cselekmény ezúttal sem szépirodalmi szinteken mozog, viszont határozottan fordulatosabbra sikerült, mint az elődben. Több karaktert és helyszínt mozgat meg, és mintha a poénok is jobban ütnének, bár ezúttal is akad köztük pár agyzsibbasztó egyesek örömére, mások bánatára.

A folytatásban a több kisebb pálya helyett öt nagyobb helyszínt kapunk, cserébe ezek jobban eltérnek egymástól, így bejárhatjuk többek között a szexuális forradalomtól és a hippi kultúrától túlfűtött San Francisco játékbeli mását, de ellátogathatunk majd a Brit-szigetekre, Japánba, Szibériába, sőt a Holdra is. A második rész a rövid fejlesztési idő ellenére egyébként egy teljesen korrekt csomag, ami határozottan jobban sikerült, mint az első Destroy All Humans! A nehézkes irányítás itt is adott, a változatosabb kalandnak, valamint az elborult történetnek hála azonban könnyebben behúzza a játékost egy kis ökörködésre. A küldetések ugyan nem lettek változatosabbak, és új fegyverből sincs sok, a nagyobb területeknek hála azonban el lehet veszni picit a felfedezésben is. Úgy érezheti magát a játékos, mintha egy open world címbe csöppent volna, és bár a gyűjthető cuccok, valamint a pályaszerte aktiválható űrhajó-leszállópályák erre határozottan rá is erősítenek, azonban a küldetéseket továbbra is töltőképernyők választják el. Ezen például érdemes lett volna a remake esetében finomítani, de ahogy az előző rész esetében, az alapvető játékelemeken ezúttal sem igazán akartak változtatni a fejlesztők.

Így az irányítás, a küldetések struktúrája és a játékelemek ezúttal is a jó öreg PS2-es korszakot idézik, annak minden bájával és hibájával együtt. Az oktatómód továbbra is fapados, annak ellenére, hogy sok egyedi funkciót használ a játék, és a kezelés is nehezen szokható. Az elődöt emiatt rendesen megrugdostam két évvel ezelőtt, aztán az eladások jól rám cáfoltak, így megeshet, hogy a rajongók éppen ezt keresik ezeknek a tizenpár éves játékoknak a remake-jeiben. Ettől függetlenül azért én továbbra is azt mondom, hogy itt-ott lehetett volna kalapálni a három generációval ezelőtti típushibákon, hiszen a rövidebb küldetések miatt akár öt-tíz percenként felbukkanó töltőképernyők bőven beáldozhatóak a kényelem oltárán. És ha már áldozatok: míg az előző rész esetében a fejlesztők régen kivágott küldetésekkel kényeztették a rajongókat, ezúttal kikerült a játékból egy mellékes misszió, mellyel bizonyára azt próbálták megelőzni, hogy transzfóbiával vádolják meg őket. Kár azonban emiatt bosszankodni, hiszen ezen kívül az összes szexista, bunkó vagy éppen gusztustalan és abszurd poén, beszólás a játékban maradt, sőt a szóviccektől sem kímélték meg a közönséget. Szintén megtartották az osztott képernyős módot, így egy haverunkat magunk mellé ültetve is nekiugorhatunk a sztorinak, sőt egy duel mód is elérhető – online együttműködésre azonban nincs lehetőség.

Amire viszont ezúttal sem lehet panasz, az a technikai megvalósítás, hiszen a két évvel ezelőtti remake-hez hasonlóan a második epizód is klassz új köntöst kapott az Unreal Engine 4 közreműködésével. A Destroy All Humans! 2 teljes mértékben megállja a helyét a mai játékok között is, igaz, itt-ott picit van egy kis Fortnite-os beütése a cuccnak, de ezt tudjuk be a motor előéletének. Az effektek és a helyszínek részletességét mintha feljebb csavarták volna a fejlesztők az elődhöz képest, bizonyára ez köszönhető annak is, hogy az előző generációs változatok ezúttal nem készültek el. Sajnos azonban mintha a technikai problémák is megszaporodtak volna. PC-n gyakran lefagy a játék, és bugokból is akad bőven, konzolon pedig elég hullámzó teljesítményt nyújt. Xbox Series X-en az első indítás után nagyon csúnya szaggatásokat tapasztaltam, és bár ezek az első két küldetés után elmúltak, a nagyobb eseményeknél még mindig tapasztalni lassulásokat. Az utóbbi javítások segítettek a teljesítményen valamelyest, de továbbra sem tökéletes.

Mit lehetne még elmondani? A Destroy All Humans 2! Reprobed esetében a fejlesztők egy az egyben lemásolták az első játék újragondolásának receptjét. Fogták az eredeti 2006-os címet, és becsomagolták egy szép új köntösbe. Erre a megoldásra azt is mondhatnánk akár, hogy csak a minimumot teljesítették, de ugye néha még ez sem sikerül egy-egy újrakevert kiadás esetében (lásd GTA Trilogy: The Definitive Edition), és tényleg bitang jól néz ki ez a változat. Ha az első rész vagy éppen az eredeti játék bejött, igazán ezzel sem tudsz mellélőni, hiszen a második epizód minden szempontból szórakoztatóbb és változatosabb pakkot alkot. A 40 eurós ár miatt azért nem mondanám, hogy érdemes miatta azonnal a boltba rohanni, de az első résszel egybecsomagolva, vagy éppen egy akciót kifogva remek választás lehet, ha valamilyen egyedi, nosztalgiával túlfűtött élményre vágysz.

A Destroy All Humans! 2 - Reprobed PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük.

1.
1.
crytek
Borítékolható volt, hogy ha van egy jó alap azt fogják használni. Sőt majd ha jön egy új rész az se igen lesz másabb. Amíg a nép nem unja addig lehet ezt csinálni
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...