Ha valaki ismeri az amerikai képregények ezüstkorát, annak a Cosmic Chaos alaphelyzete ismerős lesz: hőseink Happy Harbor városkájában pihennek, amikor egy interdimenzionális manó, Mxyzptlk bukkan fel, és alaposan felforgatja a helyet: mindenféle halszörnyeket teremt, számos gonosztevőt hoz a városba, és kinevezi saját magát polgármesternek – mindezt azért, hogy felbosszantsa Supermant. Starro is felbukkan, aki rögtön hatalmába is keríti Green Lanternt, Aquamant és Flash-t. Innentől adott is a feladat: felszabadítani a várost Mxyzptlk uralma alól, megmenteni három társunkat, és megoldani minden egyéb ügyet, amivel a történet során találkozunk. Ez a küldetés pedig három hősünkre vár: Supermanre, Batmanre és Wonder Womanre.
A történet persze nem csak ennyi. A játék kicsit all-star hangulatban mindenféle gonosztevőt és egyéb karaktert hoz a városkába, akik vagy a főszálat fogják erősíteni, vagy pedig mellékküldetéseket biztosítanak a számunkra. Az olyan, kevésbé ismert gonosztevők, mint Clayface vagy Blue Snowman is tiszteletét teszik a játékban, jobban megismerhetjük a motivációikat és az eredetüket is.
Az alapfelállás maga is egy nagy tisztelgés a múlt felé: az 1960-ban megjelent The Brave and the Bold 28. számában állt először össze az Igazság Ligája, és az első szupergonosz, aki összehozta a csapatot, pont Starro volt. Erre a konkrét lapszámra, és sok más dologra is annyi kikacsintást és utalást fogunk találni, hogy a képregényrajongók tutira mennybe mennek majd. Szerencsére a játék kőkemény képregényes előtudás nélkül is élvezhető (mondjuk egy alapműveltség a témában azért nem árt).
A történet nem veszi magát túl komolyan, a Snider-féle sötét tónusnak nyoma sincs, és későbbi korok képregényeinek komorsága hírből sem ismert. Hőseink viccelődnek egymással, harc közben is állandóan egysorosakat durrogtatnak, csakúgy, mint a képregényekben. Ha viszont valaki allergiás a szóviccekre és a meta-poénokra, annak nehéz lesz elviselnie a Cosmic Chaos-t, mivel a játék csak úgy hemzseg tőlük, sőt, még a töltőképernyő is.
És hogy mit lehet csinálni Happy Harborban? A mellékküldetéseken túl részt vehetünk Mxyzptlk vetélkedőjében, ahol a megszerzett pénzből legendás szuperhős tárgyakat vehetünk. Gyűjthetünk képregény oldalakat, amelyekkel új kosztümöket nyithatunk ki hőseinknek. Külön tetszett, hogy mindegyik jelmeznél láthatjuk, hogy melyik szériából származnak. Ha valami „véresebbre” vágyunk, akkor harcolhatunk Árész arénájában is, a nyereményből itt is felszerelést vehetünk magunknak. Ha nyomozni támad kedvünk, akkor Superman hasonmásának nyomába is eredhetünk, vagy kiszabadíthatjuk a Blue Snowman által elrabolt vidámparki dolgozókat.
A harcrendszer és a hozzá kapcsolódó fejlődési rendszer egyszerű, de jól áll a játéknak. Mindhárom hősünknek van egy közelharci támadása, egy fókuszált támadása (ilyenkor hosszan kell lenyomni a támadás gombot), egy speciális képessége, egy távolsági támadása, és egy ultimate képessége. A sima támadásunkat kivéve mindegyik fejleszthető, illetve újabbak oldhatók ki szintlépésenként, szintet pedig a harcokkal fogunk nyerni. Harcolni bárhol lehet majd Happy Harborban, ha ki is takarítunk egy városrészt, az ellenségek újratermelődnek. Az összecsapások során hőseink között bármikor válthatunk, és szükségünk is lesz rá, ugyanis mindhárman más-más elemű támadásokat tudnak bevetni, és ezáltal más-más pajzstípusok ellen hatásosak. A harcok a játék során fokozatosan nehezednek, és a végén már igen intenzívek tudnak lenni, ha nagyon nem figyelünk oda és nem használjuk ki hőseink képességeit – kérdés, hogy ki tennie ilyet. Lokálisan van lehetőség co-op-ra is, csakhogy nem a történet során, hanem az úgynevezett Instant Action menüpontban.
Azonban a játék nem tökéletes. Valamiért a már megvásárolt ruhák továbbra is elérhetőek a boltban, és ha újra megvásároljuk, bizony a képregénylapokat elveszítjük, de semmi újat nem kapunk. Bár a kalandozásom még a megjelenés előtt történt, úgyhogy elképzelhető, hogy javítani fogják ezt a hibát. A másik idegesítő jelenség, hogy ugyan a játékban van gyors utazás az általunk felszabadított földalatti bázisok között, én sehol sem találtam meg ezt (lehet, hogy ez nem bug, hanem az én szegénységi bizonyítványom, azonban több helyen is megnéztem, és nem találtam olyan felületet, amivel interakcióba léphettem volna). Ezt mondjuk nem éreztem ezt zavarónak, mert Happy Harbor városkája azért nem akkora, hogy rá legyünk szorulva erre a megoldásra, egyébként pedig mindhárom hősnek menő közlekedési opciói vannak, mint az igazság lasszója vagy a repülés. És igen, van Batmobil is.
A másik hiányosság a zene. Természetesen van aláfestő a játékban, de egy-két óra játék után már úgy éreztem, hogy nem is hallom. Azt viszont nem lehet elvenni tőle, hogy legalább nem zavaró, és illik a játék hangulatához. A harcok nem véresebbek, mint a klasszikus képregényekben, minden ütés hangja felugró feliraton is olvasható, igazán hangulatos lett a játéknak ezen része. A karakterek már-már cuki karikatúrái saját maguknak, és az egész történetet belengő könnyed, laza, enyhén önreflexív humor miatt abszolút ideális választás családi játéknak, sőt, akár kapudrog is lehet a komolyabb nyílt világú címek, vagy épp a képregények felé. Az öt nehézségi fokozat között bármikor válthatunk, így a kisebbek is élvezhetik, hogy bármilyen lényt legyőzhetnek, a legnehezebb fokozaton pedig kellő kihívást biztosít az erre fogékonyaknak. A rajzfilmes, képregényes körítés pedig gondoskodik róla, hogy a látvány szépen öregedjen, és ne unjuk meg egyhamar Happy Harbor felszabadítását.
A DC's Justice League: Cosmic Chaos március 10-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re és Nintendo Switch-re. Mi a PlayStation 5 verziót próbáltuk ki.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.