A Modus csapatának legújabb játéka ugyanis minden, csak nem szórakoztató, ráadásul az egészben az a legszomorúbb, hogy a folyamatosan felmerülő problémák mögött nem bugok, vagy könnyen javítható, a fejlesztés során hátra maradt kisebb hibák húzódnak meg, hanem olyan tudatos tervezői döntések, amiknek hála a játékmenet szinte élvezhetetlen. Hiába tűnik elsőre jópofa koncepciónak a verekedős-, illetve a ritmusjátékok házasítása, egy érdekes ötlet még korántsem elég az üdvösséghez, főleg, ha ez ellen te magad teszed a legtöbbet.
A fejlesztők pedig igyekeztek is rendesen ezen a téren, aminek első jelei már az indítást követően felsejlenek előttünk a rövidke tutorial közben. Ekkor szembesülünk először azzal, hogy miként is képzelték el a két, meglehetősen távol álló műfaj összemosását. Konkrétan húztak a képernyő közepére egy vízszintes vonalat, felül zajlanak a verekedések, míg alul láthatjuk a négy felé osztott sávokat, ahol a jó ütemben kell nyomkodnunk a megfelelő gombokat. Ha eltaláljuk a ritmust, akkor a karakterünk támad, ellenkező esetben viszont az ellenfél kerülhet lépéselőnybe, feltéve, hogy nem hibázott bele a saját kottájába.
Ez mind szép és jó, csakhogy a felső részen történő összecsapások teljességgel feleslegesek, mivel ha akár csak egy pillantást is vetünk rájuk, garantáltan belehibázunk, aminek ugyebár rögtön pofon lesz a vége. Külön poén, hogy az életerősávok a HUD legtetejére kerültek, szóval sok sikert annak, aki szeretne tisztában lenni az aktuális állással. A legnagyobb gond azonban nem ez, hiszen legfeljebb nem nézünk fel az alsó harmadból (minek is tennénk ilyet egy 30 eurós játék esetében), hanem az, hogy a játék kezelése minden egyes periférián katasztrofális.
Kezdjük ott, hogy a négyfelé osztott dallamsáv nem vertikálisan, hanem horizontálisan lett elhelyezve, ami több száz órányi Guitar Heroval a hátam mögött eléggé zavaró, de ez még talán leküzdhető. Az már viszont kevésbé, hogy akármivel is kezdünk neki a gombok püffölésének, sosem kapunk hibátlan megoldást. A folyamatos input lag miatt nagyjából csak a vakszerencse dönti el, éppen elfogadja-e a program azt, amit megnyomtunk, de ha valami oknál fogva véletlenül így is tesz, a vezérlés majd gondoskodik arról, hogy egyetlen ép hajszálunk se maradjon.
Elsőre azt gondolnánk, hogy ide billentyűzet kell, hiszen a sávok elrendezése szinte adja magát négy, egymás alatt elhelyezkedő gomb használatára, csak sajnos a speciális képességeket ebben az esetben elég nehézkes lesz beadni, mivel azok alapból az iránygombokat használják. Itt jön képbe a kontroller, aminek az analóg karját, illetve a ravaszait befogva játszi könnyedséggel aktiválhatjuk ezeket a meglehetősen fontos, akár összecsapásokat eldöntő extrákat, csakhogy ezen kívül sok hasznát nem vesszük, mert minden másban hátrányban leszünk. Hát igen, a sarokra állított négyzetes gombelrendezést nem arra találták ki, hogy négy vonalon, balról jobbra érkező alakzatokat találjunk vele telibe.
Itt emelném ki azt is, hogy a fentebb említett speciális támadások gyakran 4-5 gombkombinációból állnak és természetesen ezalatt sem áll meg az élet, sőt, ha belehibázunk, vagy sokat várunk két bevitel között, rögtön törlődik az egész, vesztünk egy kicsit az Ultra sávunkból és kezdhetjük újra. Azonban ezeket kötelező lesz begyakorolnunk, mivel használatukkal nagyobbakat sebezhetünk, gyógyíthatjuk magunkat, vagy akár megszívathatjuk az ellenfelet is, bár utóbbinak leginkább többjátékos módban lesz jelentősége. Erre nemcsak online lesz lehetőségünk, hanem helyileg is, így ha valakit nem igazán kedvelünk, bármikor kihívhatjuk egy összecsapásra, utána garantáltan szóba sem áll majd velünk.
Ha már ismerősök nélkül maradtunk, akkor irány az Arcade névre keresztelt sztori, ami tulajdonképpen az egyetlen komolyabb játékmód a sima meccsek, valamint a gyakorlás mellett. Ebben a 12 játszható karakter történetét vehetjük végig, ami tulajdonképpen bunyók összessége, pár képregényes átvezetővel megszakítva. A szereplők érdekesek és ötletesek, az már más kérdés, hogy a speciális trükkjeiket, valamint a külsőségeiket leszámítva semmiben sem térnek el egymástól. A gépi összecsapások kapcsán egyébként kapunk nehézségi beállítást is, de érdemes észben tartani, hogy ez itt csak az ellenfelek ügyességét fogja befolyásolni, az éppen játszott zeneszámok összetettségét nem.
A dalokkal pedig végre elérkeztünk a játék talán egyetlen értékelhető pontjához, mert bár licenszelt számokat nem kapunk, a zenei lista így is meglehetősen impozáns. Nagyrészt kemény rock, valamint a kicsit technósabb vonulat képviselteti magát a felhozatalban, melyek mindegyike fülbemászó, sőt, párat még a God of Rock letörlése után is hallgattam. Az egyetlen szívfájdalmam ezen a téren a csalódást keltő pályaszerkesztő, ami kapcsán én naivan azt hittem, hogy berakhatjuk kedvenc együtteseink alkotásait, de valójában csak a meglévő felhozatal pályáit gondolhatjuk újra.
A hangok tehát a helyükön vannak, ezzel szemben a látvánnyal már akadtak gondjaim. Az összkép egész elfogadható, a kissé rajzfilmes megvalósítás kifejezetten jól áll a karaktereknek (cserébe nincs is nagy gépigénye), viszont a harc közbeni effektek eléggé túl lettek tolva. Ebből a szempontból talán nem is akkora baj, hogy ritkán tekintünk fel az alsó sávok közül, mivel az összecsapások látványa bárkiből kihozhatja a hányingert, rosszabb esetben pedig az epilepsziát, még akkor is, ha erre egyáltalán nem hajlamos.
A God of Rock egy szinte hibátlan zenei album, ami mellé sajnos csatoltak egy, már alapjaiban sem működő játékot, melynek minden egyes porcikája azért küzd, hogy megutáljuk, méghozzá sikerrel. Elképesztőnek tartom, hogy a bereklámozott két műfajból az egyiket puszta látványelemmé silányították, amit lehetetlen követni, míg a másik egy frusztráló szenvedés lett, ami pillanatok alatt elveszi a kedvünket a folytatástól. Úgy tűnik, hogy a Modus csapata két szék közt a pad alá esett, mivel a God of Rock ritmusjátéknak piszkosul gyenge, verekedős címnek pedig meg még annál is gyatrább.
A God of Rock április 16-án jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, Nintendo Switchre, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.