Ő lenne a játék címében is szereplő Koa, aki miután letudta a kötelező tutorial szekciót, egy központi hubként funkcionáló szigeten találja magát. Qalis partjaira érve azonban szörnyülködve látja, hogy az egykoron virágzó turistaparadicsom vonzereje mára már igencsak megkopott, az utcák kihaltak, a helyiek pedig rettegnek. Némi kagyló fejében kap egy tippet, miszerint különféle térképek összegyűjtésével szétoszlatható a környéket borító ködfal, ami mögött talán ott rejlik a megoldás. Több se kell hősnőnknek, vitorlát bont és cuki társával a hátizsákjában beleveti magát az ismeretlen habokba.
Ez tehát a Koa and the Five Pirates of Mara alapfelütése, amiben a fő feladatunk a játék helyszínéül szolgáló szigetvilág teljes feltérképezése lesz. Kezdetben ez nem túl nagy, de ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy növekszik a bejárható terület, ami telis-tele lesz szigetcsoportokkal, amiket a hajónkkal tudunk meghódítani. Ezekből akadnak kisebbek, amik csak egy-egy pályát tartalmaznak, de minden régióban találhatunk majd nagyobbakat is, ahol több szintet teljesítve juthatunk el a végső megmérettetésig. Szerencsére ezek meglehetősen változatosak, ráadásul egyre összetettebbek is, bár valódi kihívást nem igazán jelentenek, ami leginkább a gyakori mentésnek, valamint a kifejezetten megbocsátó játékmenetnek köszönhető.
Le sem tagadhatnák a fejlesztők, hogy a munkálatok során a fiatalabb korosztály volt a célcsoport, amit leginkább talán a játék kezdésekor felvillanó könnyű és még könnyebb nehézségi fok jelképez. Egyedüli fennakadást csak a szintek végső értékelésében megjelenő időhöz kötött érmek megszerzése jelent (kapunk ranglistákat is), de ez kizárólag opcionális, azaz nem fogunk megtorpanni a történet során, ha teszem azt mindenhol csak bronzra voltunk képesek. A halál ugyancsak ismeretlen fogalom, amikor ugyanis elfogy az életünk, akkor csak simán visszarak minket a játék egy korábbi checkpointhoz, még az összegyűjtött kagylóinkat sem veszítjük el. Ez utóbbiak egyébként fizetőeszközként szolgálnak a központi helyen található boltokban, ahol skineket nyithatunk meg, de később, ahogy helyrehozzuk Qalis épületeit lehetőségeink bővülni fognak.
Szintúgy furcsa lehet elsőre, hogy a pályákon semmilyen ellenféllel sem fogunk találkozni, megoldandó problémát csak a különféle csapdák, illetve az ugrabugrálás jelent majd. Ugyan kifejezetten nehéz dolgunk sosem lesz, később azért, ha csak a maga szintjén is, de bekeményít a játék és mindenféle mozgó, valamint eltűnő platformokkal igyekszik feldobni az összképet. Ahogy korábban már mondtam, nem nagyon fogunk megizzadni, igaz, a fixen működő kamerarendszer azért igyekezni fog, hogy itt-ott lepottyanjunk és ezen az sem fog segíteni, hogy az alattunk látható árnyék mindig jelezni fogja, éppen hová fogunk érkezni. Sajnos ez a kötött megoldás a hajózás szempontjából sem túl kellemes, mivel sokszor kell majd a kamerával szembe mennünk és bár nem tudjuk elpusztítani a ladikot, igencsak idegesítő, ha egy kilométeres sziklafalba csapódunk vissza újra és újra.
Hiába nem találkozunk tehát szörnyekkel, a kamera személyében kapunk egy valódi ellenséget, ami mellé majdnem felzárkózik az irányítás is, sajnos ennél szintén nincs minden rendben. Szerencsére azért Koa terelgetése többnyire reszponzív, némi késést azért érezni, de ez egyáltalán nem zavaró, sőt, pár pálya után megszokható, amivel viszont végig nem sikerült megbarátkoznom, az a futás és gurulás mikéntje. Sajnos ezen cselekvésekhez ugyanaz a gomb lett hozzárendelve, aminek következtében a játékkal együtt mi is gyakran meg fogunk kavarodni. Alapból például csak rohanni lehet, gurulni egyáltalán nem, ehhez ugyanis ugrás közben kell lenyomva tartanunk a dedikált gombot, amit gyakran fel sem dolgoz a rendszer. Ez főleg a kalózok elleni versenyfutás esetében lesz bosszantó, ahol muszáj lesz sietni, de a játék minduntalan hátráltat majd minket, máskor meg egy szakadék mellett hagyja, hogy a vesztünkbe guruljunk (ezeknél a pályáknál checkpoint sincs).
Ezekkel a hibákkal viszont könnyedén együtt lehet élni, főleg, ha hagyjuk, hogy a játék elvarázsoljon minket. A Koa and the Five Pirates of Mara ugyanis elképesztően gyönyörű, egy igazi mesebeli látványvilággal megáldott gyöngyszem, aminek minden egyes pillanatára öröm ránézni. Ugyanezt a hatást erősítik a kedves és szerethető szereplők, valamint a meglehetősen változatos helyszínek, hiszen minden egyes terület valami teljesen más téma köré épül, amit a fejlesztők ki is használtak rendesen. Míg kezdetben az unalomig ismert zöldellő fenyvesek között szaladgálunk, addig később már erődöket és vulkánokat fedezünk fel, ráadásul ezek mindegyike teljesen egyedi dallamvilággal lett megáldva. Sajnos azonban ezt leszámítva a hangszekció meglehetősen szegényes, szinkron egyáltalán nincs, és a zenéket leszámítva alig fogunk hallani valamit a kalandunk során.
A Koa and the Five Pirates of Mara egy igazi cukiságbomba, ami inkább a fiatalabb korosztály számára fog örömet okozni, ugyanakkor, ha valaki vevő az effajta önfeledt hangulatra, az akár idősebben is megtalálhatja benne a számításait. Persze, ahogy korábban már többször említettem, a kihívás iránti vágyunkat teljesen el kell engedni, de ha ez sikerül, akkor egy remek kis kalandban lehet részünk, ami garantáltan megmelengeti majd a szívünket.
A Koa and the Five Pirates of Mara július 27-én jelenik meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, Nintendo Switch-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.