Blockbuster Inc. teszt

Link másolása
Annak idején imádtam a Peter Molyneux nevével fémjelzett The Moviest, ami szórakoztatóan vegyítette össze a tycoon játékokra jellemző menedzsment elemeket a filmkészítés kreatívabb munkálataival.

A 2005-ben megjelent, majd egy évre rá kiegészült játékkal éjszakákba nyúlóan forgattam újra a kedvenc filmjeim fontosabb jeleneteit, hogy aztán másnap áthívva a haverokat büszkén mutogassuk egymásnak, ki mit alkotott az előző találkozásunk óta. Emlékezetes pillanatok tömkelege maradt meg ebből az időszakból, amikre mind a mai napig mosolyogva gondolok vissza, ugyanakkor legbelül tudom, hogy a nosztalgia múltszépítő hatásait lehámozva mára már korántsem lenne ugyanaz az élmény, mint egykoron volt. Talán pont emiatt nem indítottam el azóta sem a játékot, nehogy véletlenül leromboljam ezeket a szép emlékeket, ily módon gyalázva tovább a gyermekkorom amúgy is többször megtépázott hiedelmeit. Ennek hála viszont az elmúlt években nem volt sok lehetőségem kiélni a bennem rejlő Steven Spielberget, hiszen a filmes vonal eléggé alul reprezentált a virtuális feldolgozások terén, ha pedig mégis érkezett valami a témában, akkor az minőségben meg sem közelítette a Lionhead Studios klasszikusát.

Egészen mostanáig, hiszen egy háromfős fejlesztőcsapat, a Super Sly Fox gondolt egyet és a Blockbuster Inc. képében megalkották a The Movies modernizált újragondolását. Nos, el kell ismernem, ebből a szempontból remek munkát végeztek, mert maga a játékmenet szinte egy az egyben ugyanaz és legalább annyira szórakoztató is, mint az ihletforrásként szolgáló elődben, csak az a baj, hogy az első pár óra önfeledt pillanatai után egyszerűen kifullad az egész. Ez összességében két komolyabb problémára vezethető vissza, amik valamennyire azért összefüggenek, a tartalomra és a kihívásra. Bár első pillantásra úgy tűnhet, rengeteg lehetőségünk nyílik a stúdiónk felépítésére, valamint a filmjeink leforgatására, valójában azonban egyik szegmens sincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy érdemben választhassunk közülük. Szinte minden helyzetben alaposan meglesz kötve a kezünk, sőt, gyakran előfordul majd olyan, ahol írd és mond, egyetlen felkínált opció közül „dönthetünk”. A variációs lehetőségek ily módon történő minimalizálása ráadásul nemcsak azt vonja magával, hogy rövid időn belül egymástól alig különböző filmeket fogunk forgatni, hanem azt is – és itt térünk át a másik fajsúlyos problémához –, hogy a kihívás, mint olyan megszűnik létezni.

Persze kísérletezni lehet, ugyanis számtalan filmes műfajt kutathatunk ki és keverhetünk össze különféle témákban, de mindez teljesen felesleges, mert léteznek bevált és még beváltabb kombinációk, amiket a végtelenségig nyúzhatunk, hiszen senki sem fog miattuk csömört kapni. Az egyetlen korlát ezen a téren az a játék kezdésekor kiválasztott időszak, mivel teszem azt 1930-ban teljesen más volt a menő, mint mondjuk 1980-ban. Az mondjuk tetszett, hogy ezek a korszakok látványban, lehetőségekben és kifejleszthető kiegészítőkben egyaránt eltérnek egymástól, az már viszont kevésbé, hogy idővel mindegyik ugyanolyan kreativitást nélkülöző szalagmunkává silányul. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy teljesen mindegy, milyen nehézségen indulunk útnak a díjesőig, mivel kizárólag a kezdőpénzünk mennyisége változik, így, ha nem költekezünk felelőtlenül, akkor legyen szó akár könnyű, közepes, vagy nehéz szintről, legkésőbb pár éven belül garantáltan hazaviszünk majd pár aranyszobrocskát a Filmwood Awardsról.

Sőt, ez akár már elsőre is sikerülhet, hiszen bár a stúdiónkat a nulláról kell felépíteni és dolgozókkal megtölteni, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kezdeti szárnypróbálgatásaink halálra lesznek ítélve, ugyanis alacsony képességű rendezővel, írókkal, színészekkel és olcsón berendezett díszletekkel is lehet sikercímeket gyártani. Természetesen ettől függetlenül fejlődhetünk és bővülhetünk szinte minden téren, sőt, akár nagyobb telket is vásárolhatunk a stúdiónk és egyéb szolgáltatást végző épületeink számára, ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy ezáltal nem a kritikusok által leadható maximális pontszámot, hanem annak gyakoriságát növelhetjük meg. Ebből fakad tehát az a probléma, hogyha az első filmünkkel betalálunk, akkor onnantól kezdve a pénzgyűjtés értelmét veszti, hiszen bármit megvehetünk, legyen szó akár kaszkadőrképzőről, magánkórházról, esetleg egy rivális filmstúdió részvényeiről. Utóbbiból hat darab van rajtunk kívül, de sok vizet nem zavarnak, néha egy-egy véletlenszerűen bekövetkező eseményben megpróbálhatják elcsábítani a színészeinket, ezt leszámítva azonban olyanok, mintha nem is léteznének.

Ezt egyébként azért tudják megtenni, mert minden egyes stábtagunk egyedi előnyökkel, hátrányokkal, illetve kívánalmakkal rendelkezik. Előbbi kettő nyilván megszabja, hogy miben és hol tudnak a legjobban teljesíteni, utóbbi pedig főként a moráljukra lesz hatással, hiszen példának okáért egy boldogtalan sztárocska sokkal hamarabb lép le a konkurenciához, vagy rendez jelenetet a díjátadón, mint mondjuk egy elégedett munkatársa. Emiatt aztán a hosszútávú siker érdekében ajánlott minél hamarabb teljesíteni a felmerülő sztárallűröket, amik többnyire a minőségibb szolgáltatások, a kényelmesebb időbeosztás, a különleges ajándékok és a kastély méretű házak tengelyén mozognak. A játék menedzsment része tehát elég részletes, szerencsére azonban a kellően alapos tutorialnak, valamint a kézreálló UI-nak köszönhetően sosem fogjuk elveszve érezni magunkat. Ezen a téren érezhetően jóval több lehetőséget kapunk, mint a filmforgatások alatt, ahol egyelőre még a Steam Workshop támogatás ellenére is szegényes a felhozatal, ugyanakkor az, miszerint a blockbusternek szánt alkotásokat nemcsak legeneráltathatjuk a géppel, hanem akár mi magunk is elkészíthetjük őket, hatalmasat dob az élvezeti faktoron.

Ahogy fentebb már többször említettem, opciók terén nem minden filmműfaj, illetve téma esetében dúskálunk (romantikus filmekhez kapcsolódó animáció például egyáltalán nincs a játékban), viszont az, hogy a díszlet és a jelmezek kiválasztásától, a jelenetek felvételén át egészen az utómunkáig minden egyes alkotói folyamatba beleszólhatunk, az elképesztően szórakoztató. Nem tetszik egy kamerabeállítás? Részletekbe menően módosíthatjuk az aktuális snittet. Egy színész képtelen volt megcsinálni azt, amit kértünk tőle? Választhatunk neki testhezállóbb feladatot és újra forgathatjuk a félresikerült jelenetet. Hiányzik a filmből pár extra háttérzaj és egy csipetnyi VFX? Akkor irány a vágóasztal, ahol szinte bármit módosíthatunk. A véges opcióink ellenére tehát addig bőven elszöszölhetünk a filmek megrendezésével (amiket akár ki is exportálhatunk a számítógépünkre), amíg a nem létező kihívás miatt rá nem ununk az egészre. Sajnos, akármennyire is szórakoztató mindez, ez legkésőbb pár óra után elkerülhetetlenül bekövetkezik és kampány híján nem marad más lehetőségünk, mint újrakezdeni a filmvilág meghódítását, vagy kilépni a játékból és megvárni, amíg a fejlesztők kipofozzák annyira, hogy megérje visszatérni hozzá.

Ezt pedig nemcsak a tartalmi bővítésekre értem, hanem a kisebb hibák kijavítására is, amikből egyelőre akad bőven, ráadásul nem ritka köztük az olyan, ami konkrétan örökre megakasztja az előrehaladásunkat. Indokolatlan frame dropok, beakadó, esetleg ételt megtagadó, fényevő karakterek, valamiért soha el nem kezdődő forgatások, valamint örökre a tervezői pokolban ragadt projektek, hogy csak párat említsek, szerencsére azonban a fejlesztők kitartóak és folyamatosan gyártják az újabb és újabb frissítések. Többet között ezek miatt is mondom azt, hogy bár a Blockbuster Inc. jelenleg nem több, mint egy szórakoztató, de félkész játék, bőven megvan benne a potenciál ahhoz, hogy évek múltán happy enddel záruljon a történet és felkerüljön ugyanarra a polcra, ahol eddig kizárólag a The Movies díjai porosodtak, csak aztán tartson ki addig a popcornunk.

A Blockbuster Inc. június 6-án jelent meg, kizárólag PC-re.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...