Heroes of Might and Magic: Olden Era Early Access teszt

Nem fogom feleslegesen húzni senki agyát, úgyis a legtöbb kedves olvasóban az a kérdés motoszkál, hogy sikerül-e újrázni az egekig magasztalt harmadik epizód zsenialitását, avagy sem. Erre már minél előbb szeretnék is választ adni: nem, sajnos nem, de az igaz, hogy az elmúlt 20 év próbálkozásaiból a legközelebb vagyunk. Mivel early access verzióról beszélünk, még rengeteget fejlődhet a projekt, a remek dolgok mellett ugyanakkor megosztó, megkérdőjelezhető, aggasztó döntésekkel és erős nosztalgia baittel is találkozni fogunk. Bármennyire is próbálja a marketingcsapat közben kommunikálni, hogy önálló lábakon álló projektről van szó, meg ez az ő egyedi víziójuk, gyakorlatban az egész valójában csak attól működik, hogy erősen hajaz a második és harmadik epizódra, és szégyentelenül próbál felültetni a hype vonatra minden lehetséges eszközzel. Az Olden Era ezért nehezített terepen menetel, mert a stúdió szavaival ellentétben a játéknak nincs igazán saját identitása, nehéz is önálló alkotásként értékelni.

Kísértetiesen emlékeztet arra, amit Gorien kolléga a stúdió első játékáról, az Iratus: Lord of the Dead-ről írt egyik utolsó bekezdésében. Az Iratus képében anno egy igen korrekt Darkest Dungeon hasonmást kaptunk, innen-onnan elcsent játékelemekkel, kissé fura vizuális stílussal, de határozottan friss nézőponttal, egy elsőjátékos stúdió szárnybontogatását, annak minden erényével és problémájával együtt, mégis letettek valami sajátot az asztalra. Az új Heroes-játék kapcsán igen hasonló megfigyelés tehető: a példakép jóval kiforrottabb, koherensebb, mélyebb, részletesebb, mint az újdonsült trónkövetelő, aki csak „rendben van”. Ez persze nagy teljesítmény, de a trónfosztáshoz kevés, pláne úgy, hogy ezt a bizonyos frissességet és egyediséget ebben az esetben nehéz tetten érni.

Mi Heroes-rajongók ugyanis eléggé sokszínűek, de kritikusak is vagyunk, amellett, hogy mindannyiunk más aspektusába szeretett bele először a szériának. Nyilván nem egyszerű és nem is kell mindannyiunk kedvére tenni. Ennek ellenére szeretnék mindenkit megnyugtatni: az Olden Era már early accessben is egy összességében szilárd alapokon nyugvó körökreosztott stratégia, határozottan illeszkedik a sorozatba, és tartalmazza a kötelező quality of life elemeket, amiket elvárnánk 2026-ban. A harmadik rész gameplaye mellé a legtöbb hozzátoldás a Heroes of Might and Magic V-ből érkezik: a hősünk bevihet egy-egy támadást, és szintlépéskor a választott skillen belül letaglózó mennyiségű kapcsolódó kunszt és passzív bónusz közül cseresznyézhetünk, továbbá az alap lényeinket két fejlesztési irányba is vihetjük. Emellett minden lénynek és fejlesztésének van 2-3 passzív és 1-2 aktív képessége, de valahogy ez is vegyesre sikerült. Számos egységhez passzoló és frankó képességek dukálnak, máskor meg azt érezni, inkább mennyiségre mentek rá a designerek, mint valódi hozzáadott értékre vagy taktikai mélységre.

A Heroes III és V átemelt rendszerei jól működnek, csiszoltak, ismerősek lesznek, kipróbált recept alapján készültek, amiket remekül készítettek el az Unfrozen szakácsai, de karavánt meg úri huncutságokat felejtsünk el. Az Olden Era a nap végén azért új fűszert is ad az ételhez: csatában a fókuszpontokat, birodalmunkban a törvényeket és rendeleteket, valamint az Alchemical Dust nyersanyagot, utóbbit a sulfur helyére. Fókuszpontokat támadással szerezhetünk, vagy ha éppen megütik a lényeinket, és ebből költhetünk egységeink különleges képességeire, vagy éppen a hős akciójára.

A törvényekkel specializálhatjuk a birodalmunk működését, hatalmas bónuszokat begyűjtve, az Alchemical Dust pedig a magasabb szintű épületek és lények kinyitásához lesz elengedhetetlen, és randomsága révén egyfajta mesterséges gátat szab a korai féktelen fejlődésnek, a jobb játéktempó érdekében. Ezekre az újításokra az early access ezen szakaszában balanszolás nélkül még nehéz egyértelműen azt mondani, hogy szuper sikeres addíciók, de számomra mindenképp örvendetes, hogy legalább ennyivel próbálják kavarni az állóvizet. A törvényekkel, képességekkel, spellekkel (amikre azért van cooldown) jelenlegi formájukban egyébként észbontó overpowered kombinációkat lehet összerakni, például végtelen lépésszámot egy körben - ezek egyértelműen felborítják a játékegyensúlyt, bár ez szerintem csak a multiplayerben okoz igazi zavarokat és biztosan változni fog.

Az tehát igaz, hogy a játékmenet a ’99-es harmadik részből merít elsősorban sok tekintetben. Madártávlatból, a kalandtérképen nagyjából ráadásul még sikerül is úgy kinéznie, a városképernyők pedig egyenesen gyönyörűek (a legjobban sikerült vizuális elemek). Érdekes kérdés a művészeti irány, ha már itt tartunk, ami sokaknál joggal kicsapta a biztosítékot, másokat meg ugye egyáltalán nem érdekel. A csapat úgy érezte ennek ellenére, hogy szükséges egy hosszú dolgozatban értekezniük a témáról. Ebből rengeteg minden kiderül, például, hogy az egységeknél inkább Heroes II mesés irányzata volt az inspiráció, és hogy miért egyedi, jövőálló szerintük a stilizált grafika, meg, hogy amúgy is könnyű lesz majd cserélgetni az egységeket, hogyha a fanok visszajelzése alapján erre szükség van.

Számos lénymodellt kicseréltek már a fejlesztők, hallgatva a visszajelzésekre, és valószínűleg még fognak is. A csapat nyitottsága remek, és el lehet mindezt adni úgy, hogy a rajongók az elsők, de ez azt is jelenti sajnos, hogy sosem volt egy magabiztos, egységes irány, amit a játék vagy a készítők képviselni akartak volna. Ugyanitt: a hősök portréja valakinek vagy tetszik, vagy nem, de az biztos, hogy megint egy totál másik stílusban készültek el, mint a játék többi része, a vizuális tudathasadás zavaróan látványos. Szerencsére a modtámogatás mellett teljes mellszéllességgel kiállnak, úgyhogy megnyílik az esély a tartalmi és vizuális modoknak is majd a jövőben. Én leszek a legboldogabb, ha valaki húz egy Sonic-ot!

Érdemes pár gondolatot szentelni a történetnek és körítésnek is. Egy új, gonosz csillag jelenik meg az égen, és elolthatatlan tűz perzseli fel a vidéket, mi Gunnar, a minotaurusz hős bőrében igyekszünk kideríteni mi történik. Keresztül-kasul beutazzuk Jadame kontinensét és szövetségeket kötünk, no meg ellenségekre teszünk szert a többi frakció képében: van hogy a nekróknak segítünk a lovagok ellenében, vagy éppen a lovagok oldalán pusztítjuk a tündérek erdejét. Ahol a kampány ad (érdekes sztori, jó tempó, jó kihívás), ott el is vesz: gyermeteg párbeszédek, olcsó, unalomig járatott narratív eszközök, korlátozások, gyenge/felesleges szinkron. 

Pozitív is lehetne, hogy előszedték a régi Heroes-univerzumot, Enroth világát, ahol a Heroes I-II-III és a kapcsolódó Might & Magic RPG széria egy része is játszódik, viszont időben jóval ezek előtt járunk, gyökeresen eltérő hangulattal, vizuális stílussal, történettel, így sok, igazán látványos hozadéka sajnos nem volt ennek a döntésnek, hátránya pedig fájdalmas: az Inferno vár hiányzik, hiszen az ördögi Kreeganek még nem érkeztek meg a világba. Sajnos akármennyire is meghatározó számomra ez a setting, ebben a formában nem ad sokat. Nem hiszem, hogy a teljes verzióban nagy megfejtés lesz, de bármi lehet: a kampány folytatása még meg sem jelent. Sokkal kevesebb dolog kötötte volna mindenesetre a fejlesztőket nem csak a történeti részen, hanem gameplay és frakciók terén is, ha nem bolygatják meg Enroth sírját, vagy közelebb helyezik a fősodorhoz a cselekményt.

A korai hozzáférés indulásakor a következő hat frakció elérhető: a Temple sorai közt a klasszikus embersereget találjuk, griffekkel és angyalokkal kiegészülve, ellenpárként a Necropolis kötelező élőholtjai is megjelennek, őket rögtön két sötételf csoportosulás is követi: az egyik gyakorlatilag egy Heroes III-Dungeon csak elfekre cseréli a hárpiát és az evil eye-t, a másik egy csáposmutáns-lovecrafti hegyesfűlűeket takar (Schism). A Rampart, később Sylvan néven futó természeti frakciót Grove néven találjuk, de elfek nélkül, és sokkal inkább egy tündérkés-szatíros-kőgorillás-elementálos fantasy banda. Inferno ugyan most nincs, de kommerszebb, Hive néven futó, fantáziátlan, többszöri redesignon átesett démonbogarak (skorpió, darázs, talán pók is volt még a korábbi képeken stb.) viszont igen. A lineup lehetett volna ütősebb, ahogy a felsorakoztatott lények is.

A várlista kezdésnek elég, és bár fájóan hiányzik róla néhány frakció, mint a wizardok, ezek persze még befuthatnak az 1.0 verzióig, DLC formában meg a végtelenségig bővíthető a rendszer. Az átmeneti hiányt enyhítendő temérdek pályát és játékmódot (köztük kompetitíveket, tutorialt és mechanikaoktatást) kapunk, random map generátort és szerkesztőt, ezeken látszik, hogy nagy műgonddal készítették elő, több évtizednyi Heroes-térkép tapasztalatot beépítve. Igazán profi munkát végzett a csapat. Az is fix, hogy a kompetitív játék (akár CPU, akár hús-vér ellenfelek esetében) erősebb fókuszt kapott, és ez egy nagyon erős oldala a címnek. A matek alapvetően jó, az alapok stabilak, még ha a korai hozzáférés időszakában akad is balance probléma, ezeket bizonyosan javítani fogják, és ugyan a vízi ütközeteket és a térkép többszintű felfedezését egyelőre mellőznünk kell, de megjelenésre ezek is szerepelni fognak a játékban.

Evezzünk egy kicsit más vizekre: a hangokra és a zenékre. Remek hír, hogy visszatér Paul Anthony Romero (egy kedves, imádnivaló figura, volt lehetőségem beszélgetni vele, amikor Budapesten járt), kiegészül Cris Velascoval (God of War, Starcraft II, Borderlands, Bloodborne, Mass Effect) és a lengyel Heroes Orchestra is munkát kapott a soundtracken akik összességében szuper munkát végeztek, bár mégsem üt akkorát a soundtrack új része, mint bármelyik korábbi epizódé. A biztonság kedvéért tudunk azért néhány kedvenc zenei témára hagyatkozni (csak a főcím zenében vagy öt dallam megjelenik, ami egy kicsit átverős, ha éppen vibeolni kezdenél), és néhány újrakevert hangeffekt is akad a korábbi részekből, amelyek próbálnak felcsalni a nosztalgiavonatra.

Ezen a ponton kénytelen vagyok beszúrni, hogy a HoMM III is köszöni jól van, hozzáférhetőbb, mint valaha, akár a képernyőn, akár azon kívül: társas, kártyajáték, szerepjáték formában... továbbá a Heroes 5.5 és 7.5 modok pedig szintén kerek egésszé tették azokat a játékokat, amelyek már anno is elég hasonlóságot mutattak a H3-hoz, mégis mertek több újdonságot bevállalni és kísérletezni. Tény, hogy ezt a kísérletezést kevésbé szereti a rajongótábor, és árgus szemekkel figyel (és ez rám is vonatkozik, lásd jelen írás, sorry), ugyanakkor a fejlődés csírája is csak ez lehet - ha egyáltalán van rá igény. Ha nincs igény, a zsáner igazából elkészült nagyjából 27 éve és csak csinosítgatjuk apróságokkal. Na, én ebben nem hiszek. Igenis azt gondolom kell lennie iránynak és megújulásnak, vagy üzenetnek. Ezt még ebben a fázisban nem látom az Olden Era kapcsán, így adódik a kérdés, hogy tulajdonképpen mi újat tud adni, vagy milyen hiányt pótol pontosan az Olden Era, amit nem kaptunk meg eddig? A válasz mindig „attól függ”, és itt jön képbe a rajongótábor sokszínűsége.

Vannak köztünk, akik apuval játszottak suli után kisiskolásként, vagy akiknek első önálló videójátékaik egyike volt a Heroes II és a III varázslatos, elragadó világa. Akadnak olyanok sorainkban, akikre erős benyomást tett az a fantasy és mitológiai „gyűjtemény” és könyvtár, amit a Heroes-széria felvonultatott, és inspirált minket világokat és történeteket teremteni. A csapat részei azok is, akiket a grafika és zene sosem érdekelt igazán, de a matek és a stratégia igen. Testvéreink, akik végignyomták a hadjáratokat, beleszerettek Enroth világába vagy épp a single player mestereivé váltak számos scenario által ádáz küzdelmet folytatva a CPU ellen.

A hot seat módról nem is beszélve, ami a haveri összeülések meghatározó élményévé vált. Velünk bandáznak a türelmes nagymesterek is, akik a tökéletes stratégiát alkalmazva törnek multiplayer babérokra - mindannyiunkat megfogott valami, és mindegyik erős kapcsolódási pont. Az Olden Era készítői letagadhatatlanul rajongók, és végtelenül tisztelem őket, hogy belefogtak ebbe a projektbe, kitűzött céljuk nemes. És nyilvánvaló az is, hogy nem ugyanazok a dolgok lelkesítenek mindannyiunkat. Rengeteget merítettek abból, amit szerettünk és szeretünk a szériában, és emiatt lehet, hogy az Olden Erában pont te is megtalálod azt, amit keresel, ugyanakkor legalább akkora csalódás, vagy inkább érdektelenség is érhet, mint engem, ha nem tetszenek ezek az arányok.

Példának okáért, ha valaki csak most csöppen bele a körökre osztott stratégiákba, és nincsenek prekoncepciói, szerintem őszintén remekül jár: elég jó bevezetőt kap a műfajba, emészthető csomagban, mozgalmas, „modern”, „csillogós” stilizált fantasy art stílussal, amelyet pont úgy számoltak ki, hogy befogadható legyen széles tömegeknek, és (megjelenéskor 29,99 eurós áron, majd május 14-től 39,99 eurós áron) a majdani teljes verzió áránál feltehetően olcsóbban megvásárolható.

No persze csak azért, mert nincs benne igazi, világmegváltó újdonság, attól még a régi motorosoknak is tartogathat új, kellemes élményeket, történeteket, és egy kicsi változatosságot, ha valakinél betalál valamelyik játékelem, vagy a stílus. Szerintem az Olden Era az első perctől megosztó volt, amint napvilágot láttak az első képek: elég volt csak a baráti társaságunkban előforduló változatos véleményeket begyűjteni. Az Unfrozennek maximális respekt, mert totál őszinték voltak azzal, amit eddig megmutattak belőle, nem árulnak zsákbamacskát, és ezt a korai hozzáférésű verzió is bizonyítja.

Így, ha neked bejönnek a játékból a képek, kipróbáltad a demót és a gameplay videók alapján elégedetten felkiáltottál, hogy „a Heroes visszatért!” akkor az Early Access verziótól is pontosan ezt fogod kapni és remekül szórakozol majd, jó szívvel ajánlom. Az április 30-án megjelenő kiadás tartalmazza az egyébként izgalmas felütésű kampány elejét, a hot seat módot, aréna módot, kompetitív multiplayert, és később érkeznek majd hozzá a vízi ütközetek és a földalatti területek is, valamint biztos vagyok benne, hogy a hiányzó várak is pótlásra kerülnek, remélhetőleg legkésőbb az 1.0-ás verzió megjelenésével. Rengeteg bug ki lesz javítva, a UI is biztosan fejlődni fog még, mert van hová.

Cserébe előfordulhat, hogy a fentiek alapján viszont kétségeid vannak az új epizóddal kapcsolatban, és ha szerinted a Heroes sosem halt meg igazán, nyugodtan bízz a saját megérzésedben és várj még. Hiányzik a cool-faktor, vagy taszít a játék gyökértelen vizuális stílusa? Bénák a lények és a frakciók? Nincs igazi újdonság, ami meg bekerült, az túl amatőr? Idegesít a „zajos” kalandtérkép vagy akár csata átláthatatlansága? A demó után nyomtál egy Heroes III-partyt és úgy érzed, hogy az egy jobb játék? Ha a kérdések valamelyikére igennel válaszoltál, akkor annyira nem szolgálhatok jó hírekkel. Sajnos olyan fundamentumokkal kerültél szembe, amik a fejlesztés kezdete, 2020 óta szerves részei a csomagnak, és jó eséllyel sok változást nem fogsz látni ezeken a területeken. Nyilván ez egy early access és bizonytalanság van. A teljes verzióig még van idő rengeteg aspektuson javítani… de ránézésre ezeket a területeket maximum egy erős modtámogatás és közösségi munka tudja csak alapjaiban megváltoztatni majd, amire szerencsére ígéretet kaptunk.

Ha nem lenne a mai napig aktív és erős a közösség miatt az ősi Heroes-sorozat, esetleg ez a játék egy tisztességes, igazi Heroes III remake lenne (nem az!), vagy homlokegyenest inkább a saját útját járná valami eredetit létrehozva (Songs of Conquest, Heroes of Science and Fiction), ezerszer jobb dolog kisülhetett volna, így viszont jelenlegi formájában még csak a nosztalgia köpenyébe burkolódzó, kedves, tartalmas, de közepes cím. Mindenesetre a sorozat a szívem csücske, és az Olden Erán is szorosan rajta tartom a szemem továbbra is, hiszen fényéveket fejlődött a demo óta. Szeretném majd az elsők közt megkövetni a stúdiót, amennyiben ennek a szőrösszívű rajongónak mégis úgy igazán megdobogtatják a szívét. De figyi, legalább nem kell hozzá uplay :)

Az Olden Era korai hozzáférésű verziója PC-n elérhető. A játékért köszönet az Unfrozen és a Hooded Horse csapatának! 

Kapcsolódó cikk

• Húsz cím, amivel játszanod kell 2026-ban