Ha a Gondos Bocsok szóba kerül, a legtöbb ember emlékezetében egy cuki színes medvékkel készült rajzfilm képében él, de eredetileg ők a 80-as évek elején Elena Kucharik amerikai illusztrátor által keltek életre, és különféle üdvözlőkártyákon díszelegtek. A 10 kicsi mackó ezután plüssként folytatta pályafutását, majd pár évvel később elkészült az első két animációs látnivaló, amit a több évig futó sorozatuk és számos mozifilm követett. Hatalmas sikereket értek el, több 10 millió darabot adtak el mind a plüssmackókból, mind pedig az üdvözlőlapokból, a számtalan egyéb ajándéktárgyról nem is beszélve. Második aranykorukat a 2000-es évek elejétől élték, a 20. évforduló alkalmából némi átalakításon estek át, majd újult erővel kezdték gyártani a róluk mintázott játékokat és a további rajzfilmeket, ezt pedig nagyjából 5 évente újra és újra megejti a közel 120 éves jogtulajdonos, az American Greetings.
Az első videojáték tervben volt annak idején a franchise születése utáni időkben, de a Parker Brothers (a világhírű társasaik mellett ők készítették többek között a Frogger, a Popeye és a Q*bert egyes változatait is) gondozásában csak a béta verzióig jutó Atari 2600-ra szánt kazetta végül kaszát kapott. Nagyjából 20 évet kellett várni ezután egy ténylegesen kiadott alkotásra, a PC-re megjelent oktató játékok után pedig Game Boy Advance-en élvezhettük az első platformert. Itt már nagyjából fel is zárkóztunk, ugyanis a mobilra gyártott társas, zenés, és oktatójátékokat nem számolva két évtizedet kellett várni a Care Bears: To the Rescue PC-s kiadására, amit most a konzolos változatok és a cikkünk alanyát képező Care Bears: Unlock The Magic követett.
A minijátékok kollekcióját felsorakoztató Unlock the Magic az azonos című 3 évig futó (2019–2021) mese alapján készült, és egy végtelenül egyszerű menüvel, valamint rendszerrel rendelkezik. A fő módban egy 104 mező hosszúságú szőnyegen kell csillagokat gyűjtögetni, ahol a 8 minijáték 13 egyre nehezedő szintjéből 70 már elég a stáblista megnyitásához, azonban a matricás albumot csak a 100% teljesítésével tudjuk megtölteni, ehhez pedig a másik módban megnyíló plusz 104 mesterpálya is szükségeltetik. A pályák egészen változatosak, nagy részüket létező sikerjátékok ihlették, de akad 1-2 saját ötlet is.
A Conga alatt a Nokiás Snake szabályait kell követnünk, itt viszont jóval egyszerűbb dolgunk lesz, az esetenkénti akadályoktól eltekintve csak a macivonat mögöttünk vonuló „vagonjait” kell elkerülni, és nem is kell túl sok pajtit összeszedni a győzelemhez — itt az előrelátás és a tervezés kap fontos szerepet. A Ball to the Hole már a nevében foglalja a megoldást, itt 2 medvével kell egy kapcsolót aktiválni, majd a lyukba ügyeskedni a lasztinkat — ez a pontosságot és a multitasking meglétét követeli meg. A Cloud Racerben a rajzfilmből ismert busszal száguldozva fogunk szíveket gyűjtögetni, itt csak a pocsolyákra kell ügyelni, de ezeket ugrással vagy a megtöltött turbóval is átvészelhetjük — a gyors irányváltások a reflexünket edzi meg. A Cross The Rainbow az ügyességet és a türelmet fejleszti, a Frogger rendszerét nagyban használó több sávos pogó pályán az úszó platformokat kell jó időben elcsípni, a síneken érkező vasúti kocsikat pedig jobb megvárni, ha a jelzőlámpa már nagyon csilingel.
A Care Bubbles a régi klasszikus Puzzle Bobble által feltalált bubble shooterek népes táborát gyarapítja, a színes buborékokat egymás mellé lőve három egyforma színnel lehet kipukkantani, de hogy ne legyen annyira egyszerű dolgunk, a mennyezet bizonyos időközönként közelít, lassúság esetén pedig vége a dalnak — itt a gyorsaság és a stratégia lesz az elsődleges. A Bouncy Heart lehet az a sorban, ami az egészen kicsiknek borsot törhet az orra alá, a Flappy Bird mintájára készült sidescrollerben csak egy gombot kell nyomogatni, de nem mindegy mikor és hányszor tesszük ezt a megfelelő magasságban maradáshoz. A szív alakú buborék azért biztonságot is nyújt, a sárga madárral ellentétben itt nem kenődünk ki a sziklákon, az ütközés csak visszatart némileg a célunk elérésétől — itt az ügyesség mellett az időzítés is nagy hangsúlyt kap.
A Lost Whiffle már egy összetettebb történet, egy kis színes lényt kell elérni az akadálypálya végén, azonban bocsunk folyamatos mozgásban van, így az ellenőrző pontok eléréséig propellereket, vízsugarakat és csúszós pocsolyákat kell elkerülni tökéletes manőverezéssel — itt nagyjából minden készségünk próbára tétetik. A végére megint csak egy régi arcade műfaj köszön vissza, a Pass The Ball egy téglatörővel zárja a sort, a fürge lábú lila macinkkal egy rugalmas szivárvány segítségével kell minden követ kitörni a helyéről, ehhez pedig elkaphatunk extra segítségeket, de több golyót is útnak indíthatunk egyszerre — a szögek jó felmérése mellett ügyesség is kell, ha több golyóval zsonglőrködünk.
A látvány a legerősebb aspektusa lett ennek a Gondos Bocs adaptációnak, konkrétan mintha csak a sorozatból ugrottak volna át játszani egy kicsit a bundás barátaink, tűéles, erős színekkel és gyönyörű hátterekkel raktak mindent össze, le a kalappal a vizuális részleg munkatársai előtt. A hangok és az effektek esetében nincs semmi említésre méltó, minden teszi a dolgát ahogy kell, a zenék viszont veszélyesen fülbemászóak, így fennáll a veszélye, hogy a csöppség ezeket a dallamokat fogja dúdolgatni vagy hümmögni egy hosszasabb játszogatás után. Az irányítás nagyon egyszerű, van, ahol az irányokon kívül nem is kell semmi mást használni, de 1-2 kivétellel a többi is csak 1 gombot igényel, így szépen személyre lehet szabni a dolgokat akár ez alapján is. A sztori mód a csillagok gyűjtögetésében és a viharfelhők elhessegetésében kimerül, de az egészen kicsi gyerkőcök esetében ez nem is probléma igazán.
Ahogy fentebb már említettem itt nem érdemes túl sok tartalom után kutatni, 204 pályát tudunk megcsinálni a 8 minijátékra egyenlően elosztva, a célkorosztály pedig az egészen kicsikre lett kihegyezve, mondhatni a Gondos Bocsok: Oldd fel a varázslatot! rajzfilm kedvelői bátran kézbe vehetik. A nehézséget tekintve akár első videojátéknak is ideális lehet, de a mester pályák közepétől kezdve már lehet szülői segítség is kell majd. Sajnos többjátékos mód semmilyen formában nem került a játékba, és az árazás egészen meredekre sikeredett mind a digitális, mind pedig a lemezes változat esetében, de a készítők gondoltak a kisebb országokra, a menüt magyar nyelvre is állíthatjuk. Ha a pénztárcánk megengedi, vagy a gyerkőc hatalmas Gondos Bocs rajongó, akkor ezt a játékot keresi a szülő, de szűkösebb kassza esetén érdemesebb megvárni amíg picit olcsóbban lehet majd hozzájutni.
A Care Bears: Unlock The Magic március 27-én jelent meg PlayStation 4, PlayStation 5, és Nintendo Switch konzolokra, jelen írásunk a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.