Hollywood Animal próbakör

Egy globális világválság küszöbén meglehetősen furcsának tűnhet a valóságból átmenekülni a fikció egy olyan világába, ami ezen szituáció egyik legnagyobb nyertesének állít emlékművet, de a valóság absztrakciója egészen kiválóan le tudja írni annak a 2015 óta aktív Weappy Studiónak a munkásságát, amely immáron egy évtizedes fennállása alatt elmélyedt már mind a rendőrség, mind a harcot a bűnözőkkel nem éppen legális eszközökkel megvívó szakadár rendfenntartók világában, több-kevesebb sikerrel. Elsősorban azért, mert egészen egyedi és stílusos látványvilágát ahhoz használta fel, hogy látszólag kötött műfajokba hozzon újdonságokat. A két epizódot megélt This is the Police és az erősen vegyes fogadtatású Rebel Cops viszont most már egyértelműen lefektette azon alapokat, melyre az összes Weappy-játék építkezik, így talán annyira nem meglepő, hogy a tycoonok világába fejest ugró Hollywood Animal is leginkább csak a felszín közelében nyújtja azt, mint amit első látásra gondolna az ember.

Az egyelőre csak korai hozzáférésben elérhető Hollywood Animal ugyanis tökéletesen beleillik a stúdió eddigi játékaiba, azaz kiválasztott egy témát - ezúttal Hollywood aranykorát - amihez keretként most a tycoon műfajt hívta segítségül, az egészet pedig kötött elemekkel dolgozó történet elemeihez láncolta. Ugyanakkor már jelen állapotában is kategóriákkal nagyobb szabadságot és rugalmasságot biztosít felmenőihez képest, még ha ez elsőre nem is annyira egyértelmű, hiszen a jelenlegi egyetlen játékmódja, a kampány bizonyos szempontból dróton húz, amihez számtalan eszköz asszisztál.

Kezdésnek mondjuk a világtörténelem egyik legnagyobb gazdasági válsága, a naptárak ugyanis 1929-et mutatnak, amikor az Egyesült Államok történetének egyik legnehezebb korszaka vette kezdetét, de a mindennapi küzdelmek helyett a játékosnak itt a pompa jut. A főszereplő nem is egy személy, hanem egy, a csőd szélére jutott filmstúdió, amit potom pénzért vettek át egykori tulajaitól, hogy új vezetéssel és egy új stábbal próbáljanak szerencsét abban az iparágban, amely mind a mai napig a globális kultúra egyik legjelentősebb formálója.

A kezdő lépések így egyáltalán nem biztos, de legalább létező alapokra építenek, hiszen az újonnan elindított stúdió már egy leforgatott, csak épp be nem fejezett filmmel vág neki a jövőnek, a vállalat mellett pedig pár színész, rendező, menedzser és egyéb háttérmunkás is kitartott, a frontvonalról szemlélve az átalakulást. Egy stúdió vezetőjeként ugyanakkor rengeteg területen kell brillírozni: az elsődleges cél olyan sikerfilmek gyártása, melyek elegendő bevételt biztosítanak a jövőbeni növekedéshez és fejlődéshez, ehhez azonban szinte minden lépést megfontoltan, a rendelkezésre álló erőforrásokat használva kell megtenni.

Ez minden esetben egy-egy ötlettel kezdődik: a forgatókönyvírók számára kijelölhető több téma (például a nyomozás, a dráma, a kaland, a romantika, vagy mondjuk az erőszak), a helyszín (kezdetben egy kis- vagy nagyváros, a vadnyugat, egy trópusi sziget, vagy egy fantasy környezet), ezt követően pedig három-hat hónap alatt a kijelölt személy összehoz egy forgatókönyvet. Ha annak minősége és szakmaisága megfelelőnek bizonyul (egy tízes skála alapján), tovább lehet lépni a következő szintre, a preprodukciós fázisba, ahol az operatőr személye és a forgatási helyszínek választhatók ki, majd jöhet a castingolás (a producertől kezdve a rendező személyén át egészen a főszereplőkig).

Ha sikerül minden betöltendő pozíciót feltölteni, elindul a tényleges forgatás. Ennek hossza mind a választott filmtől, mind a stábtagok képzettségétől, mind a váratlan események kezelésétől függ, és ha egyvalami biztos, akkor az a bizonytalanság. A forgatást megakaszthatja az egyik szereplő zavaró kutyája, a színészek közti rivalizálás vagy azok gyengeségei (mint a drog- vagy alkoholfüggőség), a rendező inkompetenciája, vagy valami olyan vis maior, amely drasztikusan elnyújthatja az ütemtervet, és megnövelheti a költségeket. Ha az utolsó képkocka is elkészül, jönnek a végső simítások, ahol a végső film minőségét nem csak a vágó és a zeneszerző, de a hangkeveréshez, a vágáshoz használt stúdió színvonala is befolyásolja. Az utolsó lépés maga a terjesztés, ahol ki kell választani a bemutató időpontját, a forgalmazás tervezett hosszát, a vetítéshez használt mozik mennyiségét (hetekre bontva, kiaknázva nem csak a saját mozihálózatot, de a riválisok méregdrága képernyőit is), végül pedig nem árt gondoskodni a reklámkampányról sem, amely a legfontosabb nézőcsalogató eszköz.

Ezen folyamat minden film esetében megegyezik, és ez adja a Hollywood Animal gerincét, na meg a folyamatos döntések: nem csak az, hogy a stúdió milyen műfajokat helyez előtérbe, de az is, hogy milyen ütemben gyártja a műveket, mennyi pénzt, időt és energiát szán a részletekre, és miként tudja nemcsak megtölteni a kasszát, de lehetőség szerint elkerülni az anyagi krízist is. Ehhez egy komplett háttérbirodalom kell, amely több tucat dolgozó felvételét, szerződéseik felülvizsgálatát és meghosszabbítását, fejlődési lehetőségeiket is magába foglalja, ahogy a stúdió területének benépesítését is épületek sokaságával: például egy saját filmfeldolgozó drasztikusan le tudja csökkenteni a kópiák árát, egy marketing iroda birtokában nem kell drága ügynökséget felbérelni, később pedig akár saját víztározó és erőmű is építhető, amely a járulékos költségek lefaragásában segíthet.

Ez, és minden kritikus információ viszont jelenleg nem éppen könnyen elérhető, amely felidézi a korábbi Weappy játékok fő jellemzőjét, az egyszerűsítést és a látványt előtérbe helyező kezelőfelületet. Egy nem túl komplex játékmenet esetében ez még nem jelentett komolyabb problémát, a Hollywood Animal viszont kifejezetten komplex, elsősorban azért, mert rendszerei rendkívül szoros kapcsolatot ápolnak egymással, és egy terület elhanyagolása vagy rossz menedzselése is le tudja húzni a birodalom többi részét is. Lehetőségből, tennivalóból már most is elképesztően sok akad, a korai hozzáférés ezen szakasza jóval több, mint húsz óra játékidőt tartogat, és folyamatosan adagolja az új lehetőségeket: az ipari kémkedést, a botrányokat (melyek témája sokszor húsbavágóan komor, a szexuális kizsákmányolástól kezdve a családi erőszakon át egészen a gyilkosságig), az új épülettípusokat, és számos más dolgot, elsősorban annak hála, hogy minden nagyobb terület (mint a könyvelés, a forgatókönyvírás, vagy a technológia) egy gigantikus, ámbár túlságosan lassú és személyfüggő kutatási fával is rendelkezik, ahol mindig megnyílik valami egészen hasznos dolog.

Kár, hogy a legfontosabb egyelőre csak távoli álom: a teljes szabadság. Hiába ugyanis a számtalan döntési lehetőség, a kampány alapvetően egy kötött útvonalat követ, ami miatt előre rögzített események és kihívások nehezítik a továbbjutást, és rombolják le a tycoon műfaj azon illúzióját, ahol az egyes játékrendszerek eszközök, amiket a játékos úgy vet be, ahogy csak akar. Jelenleg itt még nem ez a helyzet (és az újrakezdés emiatt fájó, mert az első órákban mindig ugyanaz történik), de a jövőben remélhetőleg ez is változni fog, mert a Hollywood Animal már jelenleg is az egyik legjobb, amit a témájában valaha produkáltak, és ha el tud szakadni egy évtizedes gyökereinek korlátaitól, könnyen az egyik legjobb játékká válhat, amit a filmiparról valaha is csináltak - annak minden mocskával, borzalmával, csillogásával és dicsfényével egyaránt.

A Hollywood Animal korai hozzáférése 2025. április 10-én startolt el, kizárólag PC-n. A kódot a játék kiadója, a Weappy Studio biztosította - köszönjük!