A belga Mantis Games úgy gondolta, hogy egy igazi klasszikus élményt dolgoz fel: nem mások leszünk a játékukban mint egy élő, gondolkodó kísértetház. Ennek rendje és módja szerint a hozzánk betévedő halandó embereket fogjuk vagy a totális őrületbe taszítani az ijesztegetéssel, vagy ennél közvetlenebb módon, egyszerűen megöljük őket. Ezt az alapfelállást bármiféle történet nélkül fogjuk elkezdeni, pár hangulatkeltő szöveget leszámítva egyszerűen csak elkezdjük túlvilági életünket... vagy mit, létezésünket. Ezt kicsit sajnáltam, mivel így nem igazán mutat túl a program egy egyszemélyes társasnál, ami persze önmagában nem lenne baj, csupán arról van szó, hogy ránézésre is erősen puritán a játék, nincs nagyon miben gyönyörködni. Ezért lett volna jobb szerintem, ha legalább a fantáziánkat megdolgoztatják a készítők, de ennek kárpótlásául legalább az alapvető játékmenet szórakoztató.
A Deck of Haunts lényegében egy rouge-lite pakliépítős játék. Célunk, hogy túléljünk 28 napot. Életet úgy vesztünk, ha egy ember belép a leghátsó szobába, ahol a szívünk dobog, szó szerint. Ha nyolcan elérik azt a helyiséget, akkor elpusztulunk, és kezdhetjük elölről a 28 napot. Sajnos a hangulatteremtésben még a game over se játszik közre, egy színtelen-szagtalan feliratnál nem kapunk többet, majd egy gombnyomás, és újra a főmenüben vagyunk. Mint az eddigiekből sejthető, tényleg ez a visszafogott atmoszféra keltés jellemző az egész játékra. Tehát elosztva túl sok terhet cipel a játékmenet. Nem azt mondom, hogy nem bírja el, de azért küszködik vele.
Egy hagyományos rouge-lite-nak megfelelően sokat fogunk meghalni, de minden egyes próbálkozással újabb kártyákat oldunk fel. Indulásnál persze csak négy előre elkészített pakliból választhatunk. Először kötelező lesz a deafult paklival tenni egy kört, ez vegyesen tartalmaz sebző és félelemkeltő lapokat. Utána választhatjuk a két specializálódott pakli egyikét a következő kezdésnél. Végül, ha sikerült túlélnünk 28 éjszakát, akkor elérhetővé válik a Chaos kezdőpakli, ami bármit tartalmazhat a feloldott kártyák közül. Új kártyákat egyébként csak játék miközben szerezhetünk, (majdnem) minden túlélt éjszaka után egyet. Vagyis előre paklit építeni nincs lehetőségünk. Ez habár először hiányzott, igazából nem szükségszerű, hisz a Deck of Haunts lényege pont az, hogy a folyamat közben hozzuk létre az ütős kártyakombókat.
Ezeket a kombókat pedig nagyon jó élmény kijátszani. A kártyák habár főleg csak sebezni és félemlíteni tudnak, mégis szórakoztató szinergiákat találtak ki a fejlesztők. Kényszeríthetünk áldozatokat, hogy úgy mozogjanak szobáról szobára ahogy nekünk tetszik, így elkülönítve, vagy összecsődítve őket. Blokkolhatunk szobákat ideiglenesen, vagy növelhetjük bennük a rettegés hatását. Illetve az egyénekben is növelhetjük a stresszt, hogy egy-egy ijesztés nagyobb hatással legyen rá. Ezzel persze értékes köröket veszíthetünk. Tehát bőven lesz játékszerünk amikkel lesz lehetőségünk kísérletezni. Szükség is van a próbálgatásra, hiszen előbb-utóbb meg fognak jelenni a speciális képességekkel felruházott civilek, rendőrök, papok, akik aztán egyedi megközelítést fognak igényelni. Viszont itt van a játék egy nagy bökkenője.
Habár minden runban más-más naptárat kapunk, eltérő eseményekkel, de mindegyikben fel fognak tűnni a papok is. Ők viszont egy nagyon egyedi ,,igényű” ellenfelek, egyetlen taktikát találtam csak ami ellenük bevethető. Így viszont minden nekifutásunk hasonlítani fog az előzőre, hisz fel kell készülnünk a szentéletű emberek fogadására. Ez pedig alaposan fejbe vágja a játékélményt.
További játékmechanika az építkezés. Két éjszaka között az áldozatokból szerzett esszenciával építkezhetünk. Ez minden esetben drága mulatság, főleg ha mozgatni is akarjuk a szobákat. Terjeszkednünk azonban muszáj, hisz egyre többen próbálnak majd eljutni a szívünkhöz. Így érdemes lesz az apró házat egy igazi ,,kúriává” alakítani. (Ami élmény megint inkább csak a fejünkben lesz, vizuálisan nem túl izgalmas a növekedés.) De építés helyett át is alakíthatunk egy alap szobát valami extra funkcióval rendelkező blokká. Ezekben általában kártyákat áldozhatunk fel valamilyen előnyért, vagy egyszerűen csak elraktározunk egy lapot, hogy később kéznél legyen. Ez megint csak egy izgalmas döntéshelyzet, hogy mennyi erőforrást mire áldozunk. Csak ahogy írtam, nyers mechanika, minimális hangulattal.
Érdekes példány a Deck of Haunts. Mindenképpen egy jó és szórakoztató videójáték, hisz az alapvető mechanikái és a gameplay loop jól sikerült. Egyszerűen minden másban alig mutat többet. A grafikája, zenéi, atmoszférája és menürendszere pozitívan átlagos, pont ez vele a baj. Azon a ponton ragadtak meg, mikor már nem gagyik, de nem érezni benne az erőfeszítést. Az a tipikus ,,tudsz te ennél többet is, ha akarsz” felkiáltás volt végig bennem. Így igazán azon játékosoknak tudom ajánlani - de nekik határozottan -, akik elsősorban a hagyományos értelemben szeretnek játszani: megismernek egy szabályt és az mentén feladatokat oldanak meg. Ha minden mást csak szükséges többletnek tartasz, nyugodtan vágj bele!
A Deck of Haunts csak PC-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.