Out of Sight teszt

Még a vak is látja, hogy ez a hely maga a gonosz, amit most mi első kézből is megtapasztalhatunk, méghozzá szó szerint, hiszen a sors különös fintora folyományaként Sophie, a játék főszereplője idekerülvén valamilyen oknál fogva elvesztette szeme világát. Nem tudni, hogy a halálra rémült kislányt kik és miért vakították meg, de azt hiszem ez ebben a helyzetben talán nem is igazán fontos. Csak az számít, hogy elszakították a családjától és magára maradt egy olyan, számára teljesen ismeretlen helyen, ahonnét valószínűleg már sosem fog kijutni. Sorsába beletörődve próbálja álomba sírni magát, amikor valami megmagyarázhatatlan csoda folytán a kis Sophie ismét látni kezd. Egészen pontosan a mellette heverő plüssmaci nyitja fel a szemeit, hogy onnantól kezdve rajtuk keresztül érzékelhesse a külvilágot. A hirtelen jött lehetőségtől felbátorodva rögtön meg is próbálkozik a szökéssel, sajnos azonban a cél kapujában – jobban mondva ablakában – hibát vét és visszazuhan a mélybe.

Ez az a pont, ahol ténylegesen kezdetét veszi az Out of Sight hátborzongatóan lebilincselő kalandja, hiszen a fenti történések amolyan tutorialként funkcionálnak csupán, ahol pár percben ízelítőt kapunk arról, hogy a fejlesztők miként is képzelték el a második személyű nézetből átélhető eseményeket. Elárulhatom, elképesztően ötletesen, ami főleg annak köszönhető, hogy a játék folyamán két merőben eltérő perspektívát váltogatva kell leküzdenünk a minduntalan elénk tornyosuló akadályokat. Az egyik ilyen az, amikor minden erőnkkel magunkhoz szorítjuk a szimplán csak Teddynek hívott plüssmacinkat. Ilyenkor egy afféle belső nézetből szemlélhetjük a környezetünket, ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy mivel ezekben az esetekben mindkét kezünk le van foglalva, ezért a különféle kapcsolókkal és egyéb használható tereptárgyakkal semmilyen formában sem tudunk interakcióba lépni. A mozgáson túl egyetlen egy dologra vagyunk képesek, mégpedig, hogy karjainkat magasba nyújtva fel tudjuk emelni a macit, amivel egyrészt jobban szemügyre vehetjük a terepet, másrészt könnyebben elérjük a magaslati pontokra lehelyezett rózsaszín takarókat.

Ezeket a pihe-puha ruhadarabokat érdemes kiemelt figyelemmel keresgélni, mert szeretett Teddynket rájuk helyezve nyílik meg a játék második perspektívája, amikoris külső nézetből irányíthatjuk Sophiet. Itt jegyezném meg, hogy pár látószög esetében szinte biztos meggyűlik majd a bajunk a karakter terelgetésével, mert bár főszereplőnk hanyatt-homlok menekülne a fogvatartóitól, szinte minden egyes tereptárgyba képes fennakadni. Ezeknél a szekvenciáknál egyébként rendszerint valamilyen feladvány fog várni ránk, amik többnyire kimerülnek különféle ládák és nehezékek tologatásában, karok meghúzásában, gombok nyomogatásában, illetve kulcsok keresgélésében. Sajnos ez a szegmens egyáltalán nem erőssége az Out of Sightnak, mivel pár későbbi, külső tényezők okán siettetett rejtvényt leszámítva mindegyik pofonegyszerű, ráadásul a kevés variációs lehetőségnek hála nagyon hamar önismétlővé válnak. Ez utóbbi azért is „nagy szó”, mert a játék mindösszesen pár óra alatt végigjátszható, ami még a nyomottabb árcédula ellenére is kissé kevésnek érződik.

Különösen azért, mert a játék nyomasztó atmoszférája valósággal beszippantja az embert, amiben természetesen hatalmas szerepe van a kifogástalan látványvilágnak és fény-árnyék effekteknek, de az igazi aduász valójában nem más, mint a történetnek helyet adó elhagyatott kúria. A sötét járatokkal és folyosókkal gazdagon teletűzdelt labirintusszerű kialakítása mintha csak a gyermeki fantázia szüleménye lenne, akárcsak azok a falakra aggatott groteszk képek, amiknek látványától újra és újra elfog majd minket a szorongás. Érdemes amúgy nyitott szemmel járkálni az ódon falak között, mert egyrészt az elhelyezett csapdák könnyedén a vesztünket okozhatják, másrészt pedig a remekül alkalmazott vizuális történetmesélés okán rengeteg kérdésünkre kaphatunk választ. Nem mondom, hogy mindig kielégítőt, de legalább az is több, mint a semmi. És ha már szóba került a narratíva, akkor kitérnék a Sophie és Teddy között lezajlódó szívszorító beszélgetésekre, illetve az üldözőink folyamatosan hangoztatott gúnyos fenyegetéseire, amiknek hála sehol sem fogjuk majd biztonságban érezni magunkat.

Főleg akkor nem, amikor éppen bujkálnunk, esetleg menekülnünk kell előlük, amik kétségkívül a játék legfeszültebb részei. Külön kiemelném az utóbbit, mert ezek a szekvenciák nemcsak piszkosul izgalmasak, hanem elképesztően látványosak is, amit a fejlesztők azzal értek el, hogy megbontják az addigi dinamikát és hűséges társunkat minduntalan kiragadják a kezeink közül. Ezeknél a szituációknál érezhetjük majd a leginkább sebezhetőnek magunkat, azonban hatalmas szerencsénk, hogy a házban rekedt gyerekszellemek ilyenkor rendre a segítségünkre sietnek. Szekrényeket löknek az üldözőink elé, kinyitják a továbbjutást jelentő ajtókat, sőt, a történet egy pontján még Teddyt is felerősítik, aminek köszönhetően onnantól kezdve a lilán izzó tereptárgyakat el tudjuk pusztítani. Ez, illetve, hogy hű társunkat néha mozgatnunk kell ide-oda belecsempész némi extra csavart az egy kaptafára készített feladványokba, ugyanakkor sajnos még mindezekkel együtt sem ússzuk meg a sárgára színezett ládák és fiókok tologatásából fakadó monotonitást.

Szerencsére azonban az Out of Sightnak temérdek olyan erénye van, ami segít átlendülni ezeken a kissé fapadosabb pillanatokon. A megvalósítás (külön kiemelve az elképesztően félelmetes hangzást), a történet, a helyszín, az alapötlet, illetve az egészből áradó hátborzongató atmoszféra ugyanis egy olyan csodálatos egyveleget alkot, ami miatt Sophie és Teddy horrormeséje egy letehetetlen klasszikussá avanzsálódik. Ráadásul hiába nem tart sokáig a velük közös kalandunk, akik segítenek nekik megtalálni a kiutat ebből a reménytelenségből, azoknak garantálom, hogy a társaságukban eltöltött minden egyes pillanatra örökre emlékezni fognak. Útravalónak pedig legyen elég annyi, hogy jól csak a plüssmacijával lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Az Out of Sight május 22-én jelent meg PlayStationre, Xboxra és PC-re. Mi utóbbin borzongtunk az imádnivaló párossal.