A Thunderful Lost in Random című játéka még 2021-ben jelent meg az EA Originals keretein belül. Szerencsém volt akkor tesztelni a játékot, és ennek végtelenül örülök, hiszen egy remek programot ismerhettem meg. Gyönyörű, claymationre hajazó grafikai megvalósítással egy gótikus tündérmesében, ötletes, pakliépítésre alapozó, valós idejű harcrendszerrel. Nagyon bíztam abban, hogy a Thunderful előbb-utóbb jelentkezni fog a folytatással. Így egyszerre örültem, és lettem egy kicsit csalódott, mikor megláttam a Lost in Random: The Eternal Die bejelentőjét. Egyfelől izgatott lettem, hogy újra lehetőségünk lesz visszatérni ebbe a világba, másfelől sajnáltam, hogy nem Even és Odd történetét fogjuk tovább követni. Nem sejtettem, hogy a bukott Királynő kalandja is ilyen jól fog sikerülni.
A program amúgy se került messze az első Lost in Randomtól. A The Eternal Die-t létrehozó fejlesztő a Thunderful Publishinghez tartozó, nemrég Stormteller Games néven megújult csapat. A ,,folytatást” egy izometrikus rogue-like akciójátékként valósították meg, amiben a Királynőt alakítjuk. A történet erősen épít a Lost in Randomra, a kezdő cutscene gyakorlatilag összefoglalja, mi is annak a játéknak a története. Ezt persze rajongóként imádtam, de biztos vagyok benne, hogy egy, a frencsájzban kezdő játékos számára nem fog ugyanolyan hatással lenni. Éppen ezért, akit érdekel az akció mellett a történet és a hangulatot megmagyarázó lore, annak mindenképpen érdemes lesz végigvinnie előtte a 2021-es játékot.
De természetesen enélkül is élvezhető lesz a játék a műfaj rajongóinak. Ez pedig az elképesztően jól sikerült harcrendszernek köszönhető. Gyors, pörgős játékélményt kapunk, pont akkora szünetekkel két aréna között, amekkorára szükségünk van, hogy levegőhöz jussunk. A térkép felépítése egy négyzetrácsos dungeon, ami minden halál után variálódik. Általában harcoknak nézünk elébe, de azok is változatosak az ellenfelek mennyiségének és összetettségének hála, valamint a pályák egyedi elemei miatt: szakadékok, tüskecsapdák, lassító sártócsák, és így tovább. Az alap dash-nek köszönhetően a Királynő gyors mozgása pedig még nagyobb lendületet nyer, ezzel kerülhetjük ki a fent említett terepnehezítéseket is.
Akadnak még mini bossok és persze bossok, különleges arénák és persze egy boltos, aki minden dungeonban feltűnik egy teremben - ő egyébként Mannie Chex, az első játék boltosának, Mannie Dexnek a nagy-nagy-nagymamája. Random világának megfelelően, a boltoshoz hasonlóan, garantáltan lesz egy játék, amit Wager Rollins hoz el nekünk. Ezek egyszerűen működnek: élő dobókockánkat, vagyis diceling társunkat, Fortune-t kell elhajítanunk, és az adott játéknak megfelelően vagy bábu lépked a táblán, ellenfelek jelennek meg, vagy egyszerűen fizetünk a dobásért, hogy legyen esélyünk jutalmat kapni. Ezek a kis event-szerű termek amellett, hogy szórakoztató elemek, a játék világába is tökéletesen beleillenek.
Fortune-t viszont nem csak Wager Rollins játékaihoz használhatjuk, hanem a csatákban is fontos szerepet tölt be. Egy gombnyomással elhajíthatjuk a legközelebbi ellenfelünkhöz, amerre nézünk, vagy a gombot nyomva tartva célozhatunk is. A diceling pedig akkorát sebez egy kis területen, amekkora értéket sikerült vele dobnunk. Ez a plusz támadási lehetőség pedig felettébb szórakoztató, még egy oldalról ritmust adva az összecsapásoknak. Azonban a felszedett relikviák ezt a támadást is fejlesztheti ezeregy irányba, vagy éppen az az előny alakul ki a lootunkkal, hogy érdemes lesz Fortune-t állandóan a hátunkon tartanunk.
A Királynő fejlődése, a relikviák megszerzése is ugyanolyan izgalmas tud lenni, mint maga a harc. Minden terem ad valami jutalmat, és ezek között lehet egy koffer, amiben aztán három relikvia közül választhatunk. Ezek rendelkeznek valamilyen hatással, ritkasággal, valamelyik képességet növelő színnel és humorral. Nemcsak a lore részei lesznek így, de változatos, izgalmas buildeket hozhatunk létre velük, amik remekül variálják a nekifutásainkat. Az egyedi színek miatt egy match-three játékot is játszhatunk velük az inventoriban, ha ugyanis sikerül három ugyanolyan színűt egy vonalba raknunk, akkor valamelyik képességünk erősödni is fog. Található lootokkal és bolti árukkal még ezeket a színeket is variálhatjuk.
Két próbálkozás között, halál után a Sanctuaryba kerülünk vissza. Itt több érdekes, jópofa karakter vár ránk, többségüket először találkoznunk is kell a pályákon. Lesznek visszatérő karakterek is, mint a Visionary vagy a Rug Reader, de inkább új szereplőkkel ismerkedhetünk meg. Közülük a legfontosabb Rack, akinél négy fegyvert vásárolhatunk és fejleszthetünk, az alapkardon kívül. A kard, a lándzsa, az íj és a buzogány mind jelentősen eltér egymástól, sebzésük sebességük, hatóterületük, és a már említett fejleszthető képességcsoportjaik, amikből egyszerre csak egyet választhatunk. Ezen variációkkal aztán minden játékos könnyen megtalálhatja a neki leginkább megfelelőt.
Aama fogja szolgáltatni nekünk az Áldásokat, az állandó hatású fejlődéseket. (Rack és Aama egy-egy egyedi erőforrást igényel, pénz csak a kereskedőnél használható.) A Rug Readernél pedig a pályákon megtalált öltözékek közül válogathatunk. Beöltözhetünk egy szettbe is, vagy akár variálhatjuk a darabokat. Rajtuk kívül - spoilereket kerülve - lesznek még fontos karakterek, szinte mindegyikük valami gyűjteni való feladatot ad nekünk. Így nem rohanhatunk át csak úgy a dungeoneken, nyitott szemmel kell járnunk, hogy megtaláljuk ezeket.
A kedvenc elemem mégis a játék hangulata. Továbbvitte azt az egyedi gótikus tündérmesét, ami a gyermeklelkű felnőtteknek szól. A véletlenszerűség, a sors vagy éppen sorstalanság tudata, az akarat, hogy a kockadobás eredménye ellen lázadjunk, az közönyös szerencsével való játszadozás érzete, a testvéri szeretet elpusztíthatatlansága, mind benne van a The Eternal Die-ban is. Ám ezúttal nem egy narratív történetben, hanem a párbeszédek egyetlen szavában, a Királynő egy elejtett mondatában és az ő múltjának megismerésében, társaink hozzánk való, alakuló viszonyában A kezdeti bosszúszomj formálódása nem tökéletesen megkoreografált átvezetővideókban valósul meg, hanem olyan finom elemekben, rezdülésekben, amik minden narratív orientált játék elismerésre méltó részei lennének.
A Lost in Random: The Eternal Die nem hagy unatkozni egy pillanatra sem. Minden eleme, minden játékmechanikája tartogat valamit: humort, még egy játékbeli csavart, valami hangulatot és történetet, szerencsét próbáló lehetőséget. Összecsapásai parádésak, izgalmasak, miközben minden sikerért jutalmaz. Világával, a sebessége ellenére is fenntartja a figyelmet, amikor ritkán mégis lelassít, azt is azért teszi, hogy a Királynőt még jobban megismerjük, megszeressük. Talán a legnagyobb értéke pedig az, hogy továbbviszi azt a hangulatot, ami annak a felnőtt gyermeknek szól, aki nem hajlandó megszűnni bennünk, bármi nehézséggel is találkozzunk.
A Lost in Random: The Eternal Die megjelent PC-re, Nintendo Switch-re és Switch 2-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.