Mecha BREAK teszt

Mindezek tudatában gondolhatjátok mennyire meglepődtem, amikor a játékot elindítva egy olyan tutorial szekció fogadott, ami simán lekörözi néhány mostanság megjelent, tripla A-nak hazudott egyszemélyes kaland bevezetőjét. Hatalmas gratuláció az Amazing Seasun Games csapatának, akik az irányítás bemutatása közben olyan szintű őrületet pakoltak a képernyőinkre, amit egész egyszerűen nem lehet nem imádni. Külön kiemelném az egyik boss fight egybekötött űrbéli menekülést, aminek minden egyes pillanata azért könyörög, hogy megörökítsük azt az utókornak. Kicsit sajnáltam is, hogy ezt a nagyjából 20 perces szegmenst leszámítva még csak hasonlóval sem fogunk találkozni, hiszen amint bekeveredünk a játék menüjébe a lineáris történetvezetés helyét átveszi az online hadszíntereken zajló, szűnni nem akaró háborúskodás.

Mielőtt azonban bevágódnánk a számunkra leginkább szimpatikus halálosztóba és fejest ugranánk vele a kihívásokkal teli hadszínterek valamelyikére, előbb létre kell hoznunk a játékbéli avatárunkat. Ezt a folyamatot egyáltalán nem szabad félvállról venni, sőt, ildomos alaposan megfontolni, mivel a Mecha BREAK sportot űz abból, hogy lépten-nyomon pofánkba tolja az általunk megalkotott karakterünk másodlagos nemi jellegeit. Legyen szó átvezetőkről, a hubként funkcionáló és a világépítést szolgáló hangár felfedezéséről, vagy épp a meccsek végi értékelésekről, rendszerint premier plánban gyönyörködhetünk a játékban helyet kapó testrészekre is ható fizika áldásos hatásaiban, hiszen legyen szó akár férfiakról, akár nőkről, mindenki úgy hajol be és pucsít, mintha nem lenne holnap (különösképpen fotómódban, ahol pár kattintással elképesztően nyakatekert szörnyszülötteket hozhatunk létre). Pontosan emiatt érdemes az érdeklődési körünknek megfelelő nemű protagonistát létrehozni, mert ezáltal talán kevésbé zavar majd minket a folytonos túlszexualizálás. Akárhogyan is döntsünk, a szemeink így is, úgy is tele fognak menni csöccsel és popsival, a különbség maximum csak annyi, hogy mennyire lesz nehéz dolgunk kimagyarázni a képernyőnkön zajlódó eseményeket a rosszkor ránk nyitó családtagjainknak.

Amennyiben viszont sikerrel vesszük ezeket az izzasztó akadályokat, akkor máris behuppanhatunk az alapból elérhető 12 strider egyikébe, hogy aztán három játékmódon keresztül bizonyíthassuk rátermettségünket. A gyors és feszes élményekre vágyóknak ott lesz a 3v3-as Ace Arena, ahol a Team Deathmatch szabályai érvényesülnek, azaz aki előbb eléri a kiírt gyilokhatárt, az nyer. A komolyabb összedolgozást preferálók számára az Operation Verge a tökéletes választás, hiszen egyrészt 6v6-os küzdelmekben vehetünk részt, másrészt pedig a végső győzelemhez különféle feladatokat is teljesítenünk kell, azaz a sebzések kiosztása mellett az sem árt, ha néhanapján gondolkodunk is egy kicsit. A taktikai érzékünket azonban nem itt, hanem a 60 fős Operation Storm névre keresztelt extraction módban tudjuk majd a leginkább kamatoztatni, ahol egyébként kapunk egy plusz csavart is a különféle, csak ebben a módban használható modok képében. Ezeket a nyersanyagok és kiegészítők gyűjtögetése közben, a néhai gépi, valamint emberi ellenfelek által hátrahagyott lootboxokban találhatjuk meg és különlegességük, hogy az általuk biztosított pozitív, valamint negatív hatást, bizonyos korlátozások mellett permanensen is ráaggathatjuk a kiválasztott óriásrobotjainkra.

És akkor itt az ideje, hogy rátérjünk a Mecha BREAK valódi sztárjaira, a játék címében is szereplő mechákra, melyekből jelenleg 15 kapott helyet a hangárban. Ezek közül 3 prémium, a többi alapból elérhető, de nem kell megijedni, a játékbeli pénzért aktiválható trióért sem kérik el a házunk árát. A gépek egyébként egytől-egyig használhatóak a harcmezőn, ugyanakkor korántsem mindegy, hogy melyikkel járunk ki a garázsból, mivel egyes szituációk megkövetelhetik egy bizonyos kaszt szükségességét. Szerencsére casual módban bármikor tudunk gyakorolni velük, ami kifejezetten hasznos időtöltés, hiszen ezáltal alaposabban kiismerhetjük a fegyvereikben, illetve képességeikben rejlő potenciált (ezeket nem is változtathatjuk meg). Amennyiben nagyobb rankokon is szeretnénk sikereket elérni, akkor mindezekkel kötelező tisztában lenni, ugyanakkor ennyi még korántsem lesz elég az üdvösséghez, ugyanis hiába tudjuk betéve a mechák piszkos kis trükkjeit, ha mindeközben lépten-nyomon kifogyasztjuk az itteni staminaként funkcionáló energiájukat. Ennek menedzselése különösen fontos a harctéren, mivel szinte minden egyes mozzanatunk apasztja valamennyit, aminek hála elég csupán pár rosszul kivitelezett vetődés, valamint néhány haszontalan sétarepüléses manőver és máris ott találhatjuk magunkat az események sűrűjében, méghozzá teljesen védtelenül, letolt gatyával.

Ezeket a kellemetlen pillanatokat azonban nemcsak a mindenféle logikát nélkülöző ugrabugrával tudjuk előidézni, hanem akkor is, ha valamilyen szerencsétlen okból kifolyólag közelharcra vetemednénk. Bár lőfegyvereink sosem fogynak ki a munícióból, a kötelező tárcsere meglehetősen időigényes, ezalatt pedig könnyedén dönthetünk úgy, hogy inkább kézbe veszünk egy óriási pallost és azzal próbáljuk meg jobblétre szenderíteni az előttünk tornyosuló ellenfeleket. Nos, sok sikert mindehhez, ugyanis a folyamatosan, összevissza csúszkáló hitboxok miatt majdhogynem lehetetlen eltalálni a kívánt célt, amin sajnos az sem segít érdemben, hogy a rendszer már több méter távolságból is ráhúz minket a kiszemelt robotra. Emiatt aztán a közelharci összecsapások legtöbbször levegőpüffölésben és összevissza cikázó kameranézetben csúcsosodnak ki, amik miatt erősen ajánlott a mellőzésük, különösen akkor, ha hajlamosak vagyunk az epilepsziára. Egyébként ezzel tisztában lehettek a fejlesztők is, mivel a lövöldözések esetében száműzték a tűpontos célzást igénylő célkeresztet, helyette pedig egy jóval megbocsájtóbb, nagyobb területet lefedő automatikus célzórendszert kaptunk, aminek használata közben majdhogynem teljesen mindegy lesz, hogy éppen merre csúszkál az ellenfeleink hitboxa.

A közelharcból fakadó idegeskedéseket leszámítva azonban a játékmenet kifejezetten élvezetes, a némileg rombolható környezetnek hála pedig piszkosul látványos is. Ugyan a mechák elég fürgén mozognak a csatatereken, a szétzúzható tereptárgyakkal a játék szinte végig érzékelteti velünk a több tonnás robotok masszív jelenlétét. Nincs is gyönyörűbb annál, amikor két hat fős csapat egy elhagyatott városka kellős közepén megjelenő és elfoglalandó pontra összpontosítva ledózerolja egymást és persze ezzel együtt a környéket is. Egyedüli szépséghiba ezen a téren, hogy a leomló darabok közé könnyedén beszorulhatunk, ami rendszerint gyors elhalálozást von maga után, szóval csak óvatosan a nagyobb épületek közelében. Ugyanakkor akármilyen közel álljunk is az eseményekhez, az élmény egy pillanatra sem akad meg, sőt, a számtalan beállítási lehetőségnek köszönhetően akár még egy régebbi konfiguráción is vígan elduruzsol, de a cross-play okán az sem kizáró ok, ha mi inkább más felületről jelentkeznénk be a haverokhoz. Mivel a játék teljesen free-to-play, ezért nyugodtan, kötöttségek nélkül próbálkozhatunk mindezzel, viszont jobban tesszük, ha már a legelején kiválasztjuk a számunkra leginkább szimpatikus platformot, mert a mentésünket nem tudjuk utaztatni közöttük.

Gondolom a free-to-play címke láttán sokatoknak elment a kedve a mechás akciózástól, azonban nem kell megijedni, a meglehetősen pofátlan felárral ellátott skinek és festékesvödrök a játékmenetet semmilyen formában sem befolyásolják, egyedül csak a kreativitásunknak szabnak határt, mondjuk annak jó nagyot. A Mecha BREAK világában ugyanis semmi sincs ingyen, azaz, ha szeretnénk létrehozni az általunk megálmodott óriásrobotot és a kinézetben hozzá leginkább passzoló pilótát, akkor bizony vagy mélyen a zsebünkbe kell nyúlunk, vagy farmolunk napestig, esetleg meglátogatjuk az aukciósházat, ahol némileg olcsóbban is szert tehetünk pár impozáns kiegészítőre. Mindezeken felül természetesen a mai trendek egytől-egyig képviseltetik magukat valamilyen formában a menüben, szóval vásárolhatunk battle passt, teljesíthetünk napi, illetve heti küldetéseket, kihívásokat, de azt is jutalmazza a rendszer, hogyha egyszerűen csak belépünk a játékba. Ismerős fortélyok ezek, amik szerencsétlenségünkre lépten-nyomon a pofánkba lesznek tolva, de higgyétek el, megéri átverekedni magunkat a folyton felugró reklámablakok sokaságán.

Miután ugyanis kinyomtuk az összeset, majd végigpásztáztuk az általunk kreált főhős idomait, kilőnek minket az anyahajóról, hogy ezzel végre valahára belecsöppenhessünk abba a kaotikus, mégis elképesztően élvezetes élménykavalkádba, amit a Mecha BREAK a megannyi sallangján túl nyújtani képes. Persze mindez közel sem tökéletes, de ki a francot érdekel ez, hogyha a csataterek meghódítása piszkosul szórakoztató, ráadásul még a belépés is ingyenes és higgyétek el, erre a háborúra nem éri meg nemmel voksolni.

A Mecha BREAK július elsején jelent meg Xboxra és PC-re. Mi utóbbin osztottuk a sebzést.