Shuten Order teszt

Ember legyen a talpán, aki fejben is számon tudja tartani, hogy a nagyobb büdzsével rendelkező, vagy épp nagyobb rivaldafényt kiharcoló visual novelek és társaik mögött pontosan kik állnak, hiszen az elmúlt évek, a szubkultúra határain túl is kiszivárgott nagyobb darabjait mintha papíron igazából csak az kötné össze, hogy ismert készítőik milyen régebbi, ikonikus franchise-on dolgozott. Amikor viszont egy naptári éven belül kétszer is ki kell emelni, hogy a “Danganronpa készítőjétől”, akkor ott már sejteni lehet, hogy a háttérben egyrészt még mindig aktívan közreműködnek akik maradandó nyomot hagytak a műfajban, másrészt pontosan ők azok, akik kapcsot képeznek a látszólag semmiből érkezett vállalkozások és azok munkái között. Ezt az elmúlt években már nevén is nevezhetjük, a Too Kyo Games 2020-as, meglehetősen gyenge World’s End Club után ugyanis egyre többször tűnt fel: 2023-ban az egészen kiváló Master Detective Archives: Rain Code kapcsán, amit Kazutaka Kodaka, a legendás Danganronpa atyja követett el, ahogy az idei, a stúdiót a csőd szélére taszító, az év egyik legerősebb játékának számító The Hundred Line -Last Defense Academy-t is, de Kodaka számára ez nem volt elég - mellé szegődött az Ever 17-et jegyző Takumi Nakazawa, és a Master Detective-be és a Danganronpáa is bedolgozó Takekuni Kitayama és Masafumi Takada is, hogy megpróbáljanak legalább egyszer túltenni a Hundred Line-on. Sőt, bizonyos szempontból igazából rögtön ötször.

A Shuten Order ugyanis számos módon igyekszik formabontó lenni, rögtön például azzal, hogy igazából nem egy játékot kínál, hanem ötöt, egyetlen csomagban, az öt fejezetre osztott története ugyanis öt különböző játékstílust imitál a hagyományos visual novel keretén belül, amihez keretül egy olyan témát választott, amihez a Shin Megami Tensei-en kívül kevés modern játék mer nyúlni - a vallást. Nem egy létező, vagy mindenki által ismertet, legalábbis a mi világunkban, a Shuten-rend azonban a Shuten Order mikrouniverzumában egy világhírű, és rendkívül furcsa közösség, egész pontosan egy városállam, amit kizárólag annak hívei laknak. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelt Shuten és annak lakói a legkevésbé sem szokványosak, például nem az örök életet, vagy a végtelen boldogság igéjét hirdetik, a megváltást inkább a halálban látják, és annak eljöveteléért imádkoznak minden egyes nap. Csakhogy a halál pont az alapítóért jön el, aki egy új, ideiglenes testben támad fel, két ismeretlen angyal kíséretében, akik állítják: gyilkosságának elkövetője a szekta felső vezetéséhez tartozó öt miniszter egyike. A dolgokat nehezíti, hogy az alapító a világon semmire se emlékszik - még arra sem, hogy egy szektát vezetne - ráadásul csak pár napja van arra, hogy rájöjjön, ki volt a tettes, és aztán el is kell tennie láb alól, ha szeretné, hogy végleg visszakerüljön az élők sorába.

Ez az alapító pedig te magad vagy, egész pontosan az általad irányított főszereplő. Rei Shimobének fogalma sincs arról, milyen világba csöppent, pontosan miről is szól az általa alapított vallás, és azt se tudja, hogy legközelebbi társai, a miniszterek egyáltalán kicsodák, és mennyire lehet hinni nekik. Arról nem is beszélve, hogy az állítólagos angyalok se feltétlen azok, akiknek mondják magukat… Minden és mindenki gyanús, sokat mélázni ezen viszont nem lehet, ugyanis kényesebbnél kényesebb helyzetek és ügyek várnak függetlenül attól, ki lesz meggyanúsítva.

Az öt miniszter mindegyike a történet egy, változó hosszúságú, átlagosan tíz órás fejezetének felel meg, ami ezen időtartamra az adott szereplőhöz vagy annak vonzáskörzetéhez láncol, egyedi szituációkkal, karakterekkel, helyzetekkel, és játékműfajokkal, melyek sorrendje kötetlen, az ott felfedett információk viszont bizonyos szempontból továbbvihetők. Rei ugyan minden felvonást nullára törölt emlékezettel kezd, egyes elemek azonban óhatatlanul is átszivárognak, és minden epizód több olyan csavart is tartogat, amely fenekestül tudja felforgatni a világról, a főbb szereplőkről alkotott addigi képet.

Az igazságügyi miniszter útja például az Ace Attorney és minimálisan a Danganronpa szellemi követője. Egy olyan kalandjátékról van szó, melynek során egy örökségéért acsarkodó gazdag család mesterséges szigetén ragad Rei és Kishiru Inugami, a minisztérium excentrikus, erőszakos vezetője. Ráadásul a végrendelet kihirdetése előtt az egyik családtag gyilkosság áldozatául esik, és aztán folyamatosan újabb és újabb rokon találja magát a túlvilágon, így még az előtt meg kell találni a tettest, mielőtt mindenkivel végezne. Yugen Ushitora, az egészségügyi miniszter szála ezzel szemben egy battle royale szerű játék, ahol egymással szoros kapcsolatot ápoló szereplők egész sora kerül be egy labirintusba, ahol körről körre egyre kevesebb játékos mehet csak tovább - és ez csak az akadályok egy része.

Teko Ion, a tudományos minisztérium feje egy valamennyire hagyományosabb vizuális novellát kínál, melynek nagy innovációja az, hogy kisebb epizódokra oszlik, melyek csak akkor teljesíthetők sikeresen, ha a velük párhuzamosan futó, más szereplőket és helyszíneket felvonultató szekciókat sikerül megoldani. Sok szabadságot nem kínál, és talán ez a legszárazabb, legszövegcentrikusabb epizód. Honoka Kokushikan, az oktatásügyi minisztérium szakasza ezért valamennyire felüdülés, ez ugyanis egy randiszimulátor, ahol egy szerelemre vágyó hölgynek kell segíteni párt találni, élet-halál árán, szó szerint. A sort záró nemzetbiztonsági minisztérium és annak vezetője, Manji Fushicho a legszélsőségesebb kalanddal vár, ez ugyanis egy olyan túlélő horror, ahol egy legendás gyilkos elől kell folyamatosan menekülni egy 3D-s útvesztőben, és közben persze bizonyítékokat kell gyűjteni a megvádolt miniszterrel szemben.

Ezen stíluskavalkád tényleg nagyon innovatív, és jelentősen felrázza a műfaj valamennyire már kopott, de mindenképp sablonosabb állóvizét, ugyanakkor szinte egyik sem tud teljesen megállni a saját lábán. Az Ace Attorney-klónban szinte vakon kell lövöldözni, és logikát mellőzve kell megtalálni azt a specifikus bizonyítékot, amit a készítők akartak, ami több újrakezdéssel és kissé frusztráló szituációkkal jár; a több szálon futó, visual novel rész meglehetősen vontatott, az extrémen visszafogott tálalása, a kötelező buktatópontjai sem segítenek rajta, a szabadulószobának mondott battle royale rész bántóan kidolgozatlan és sivár tálalása kissé lerontja az amúgy feszes tempót és annak mögöttes tartalmát, de a legnagyobb baj igazából nem is ez, hanem az időhúzás. A legtöbb fejezet feleslegesen hosszú és elnyújtott, számos céltalan, tartalmatlan jelenet tömkelege igyekszik kitolni játékidejét, feleslegesen. Ennél rövidebb, tömörebb formában lényegesen élvezetesebb lett volna, a közel ötven órás játékidő egyszerűen túlzás, és minden fejezet jóval azelőtt kifullad, mielőtt sikerül átlépni a célvonalát.

Ugyanakkor számos dolog motivál a folytatásra: a Shuten Order világa lebilincselő és izgalmas, az általa felvonultatott szereplők kínálata pedig nem csak hatalmas (minimum több tucat karakterről beszélünk), de nagyon jól kidolgozott. Még azok is kiváló szinkront és pár jól megírt dialógust kaptak, akik szavatossága maximum csak pár percben mérhető, mielőtt eljön értük a halál, a kiemelt jelentőségű másodszereplők viszont valósággal fürdenek a rivaldafényben. És bár a nonlineáris történetmesélés miatt könnyen, túl korán bele lehet futni a legnagyobb csavarokba, a Shuten Order még így is számtalanszor tud igazán nagy meglepetést okozni. A műfajt ugyan nem forgatja fel fenekestül, és minden bizonnyal olyan maradandó sem lesz, mint alkotóinak impozáns életműve, annak viszont egy méltó, műfajának pedig egy kiemelkedő darabja, ami nem csak játékmenetében, de témaválasztásában is rendkívül bátor mer lenni. 

A Shuten Order 2025. szeptember 5-én jelenik meg PC-re és Nintendo Switch-re. A teszt a PC-s verzió alapján készült, Steam Decken. A kódot a játék kiadója, a Spike Chunsoft biztosította - köszönjük!