A minden korábbinál élethűbb körítés és a vadiúj fizikai motorból fakadó átdolgozott játékmenet ideig-óráig ugyan elegek voltak ahhoz, hogy a reflektorfényt magukra irányítsák, azonban minél több időt töltöttünk el a parkettán a játék társaságában, az annál inkább éreztette velünk, hogy sajnos ezúttal sincs új a nap alatt. Ugyanazon játékmódok mentén csináltuk ugyanazokat a dolgokat, mint amiket már évek óta minden egyes szeptemberben, ráadásul a kiadó pénzéhsége ezalatt egy fikarcnyit sem csökkent, aminek hála továbbra is lépten-nyomon le akarták tolni a torkunkon a mikrotranzakciós baromságaikat. Szomorú, de érdemi konkurencia híján nem sok mindent tehetünk ez ellen, csak nyelünk egy nagyot és megpróbáljuk élvezni a játékot, vagy legalábbis azt, ami még megmaradt belőle.
Mindez nagyjából idén sem lesz másként, ugyanakkor azt azért gyorsan hozzátenném, hogy a háttérben természetesen történt pár apróbb mozgás, melyek közül nem mindegyik rebuild horderejű, de azoknak a vájtszeműeknek, akik hozzám hasonlóan imádják a sportágat és vele együtt ezt a játékszériát is, biztosan feltűnnek majd ezek a kisebb változtatások is. Kezdjük rögtön a játékmenettel, ami két szempontból is megváltozott a tavalyihoz képest. Az egyik a tempó, ugyanis a Visual Concepts fejlesztőcsapata kicsit tekert a potméteren, aminek következtében jóval gyorsabb crossoverek mellett törhetjük ki az ellenfelek bokáit. Ez a fajta sebességnövekedés meglepően pozitív hatással volt a meccsek élvezeti faktorára, amit csak tovább növel a zsinórban immáron vagy huszadjára megreformált dobási rendszer, mivel a legutóbb használt és érzésem szerint a megannyi nehézségi kapcsolóval feleslegesen túlbonyolított megoldást egyszerűen kikukázták és egy jóval felhasználóbarátabb mechanikára cserélték, ahol mindenki ugyanazzal az alapbeállítással vitézkedik.
Ezeket a kisebb finomításokat leszámítva azonban könnyedén rabul ejthet minket a deja vu érzés, ugyanis megvalósítás szintjén nagyjából minden maradt a régiben. Nyakatekert menürendszer, kiváló zenei anyag és megannyi grafikai anomália, akárcsak tavaly. Utóbbi mondjuk kiegészült egy extra érdekességgel, hiszen olyan undorító elmosási effektet én még az életemben nem láttam, amilyet az NBA 2K26 használ a közönség esetében, amit ráadásul sehogy sem lehet kikapcsolni. Mindeközben játékmódok terén sem fog minket meglepetés érni, az összes korábbi lehetőség itt van, nagyrészt változatlan köntösben, ami alól csak és kizárólag a MyCARRER, illetve a MyTEAM kivétel, ahová azért sikerült bepasszírozni néminemű újdonságot. Természetesen ez a hozzáállás egyáltalán nem meglepő, mivel a játéksorozat két leginkább játszott módjáról van szó, amik mindemellett még tele vannak mikrotranzakciókkal is, szóval anyagi érdekük frissen tartani őket, csak kár, hogy emellett a főmenüben helyet kapó többi lehetőség nagyjából el is van felejtve.
Na, de ha már idekanyarodtunk, akkor vágjunk is bele a MyCARRER újdonságaiba. Rövid leszek, mert nincs sok, de ami van, az legalább jó. Kezdjük ott, hogy idén egy egész korrekt történetet kaptunk, ami végeztével ugyanaz a már ezerszer látott végtelen grind kezdődik, de legalább az odáig vezető út kifejezetten élvezetes. Akárcsak a The City névre keresztelt legújabb közösségi tér, aminek hatalmas pozitívuma, hogy végre nem egy idegesítő labirintus, bár én továbbra is feleslegesnek és kissé időhúzásnak érzem, ugyanakkor, ha olyan menürendszerrel tudnák csak helyettesíteni, mint amilyen példának okárért a MyTEAMben van, akkor inkább maradjon ez a megoldás.
És akkor elérkeztünk az idei rész valódi zászlóshajójához, a MyTEAMhez, ami számos újdonsággal igyekszik kikönyörögni a pénztárcánk tartalmát. Természetesen a tavalyi lehetőségek egytől-egyig adottak, viszont tovább bővültek egy részletesebb edző menedzsmenttel, további bónuszokat biztosító Game Changer kártyákkal, valamint két vadiúj játékmóddal. Ezek közül az egyik a Gauntlet, ami egy jópofa gép elleni meccssorozat, ahol kisebb kivételektől eltekintve egy játékost csak egyszer szólíthatunk a parkettára, a másik pedig az All-Star Team-Up, ami egy 10 fős 5v5-ös felállású online móka. Ugyanakkor hiába élvezetesek az új lehetőségek, az NBA 2K26 MyTEAMjének kétségkívül legnagyobb durranása, hogy sok évnyi várakozást követően egybehozza az NBA és a WNBA sztárjait. Érthető lépés, hiszen utóbbi ligát próbálják egyre inkább felfuttatni, ráadásul ezt korábban már az Electronic Arts is megcsinálta az EA Sports FC-ben, azonban itt ez sajnos még annyira sem működik, mint ott. Hiába egyenlítették ki ugyanis a statisztikákat a férfi és női játékosok között, utóbbiak jóval alacsonyabbak és zsákolni sem tudnak, emiatt pedig piszkosul könnyű őket blokkolni, aminek hála jóformán csak offline, a gép ellen használhatóak, mert online szinte esélyünk sem lesz a társaságukban. Mondjuk azért legalább annyi előnye van a dolognak, hogy ily módon Juhász Dorka személyében végre egy magyar játékos is bekerülhetett ebbe a játékmódba.
Az NBA 2K26 ugyan nem reformálja meg a szériát, de végre egy lépés a helyes irányba, úgyhogy, ha az elmúlt évek egymástól alig különböző részei miatt hátat fordítottál a virtuális pattogtatásnak, akkor most ez egy tökéletes alkalom lehet a visszatérésre. Persze csak akkor, hogyha a játékkal töltött időd nagy részét a MyCARRER, vagy a MyTEAM menüpontokkal töltöd, illetve nem fordul fel a gyomrod a túltolt mikrotranzakciók miatt, amikből sajnos idénre is jutott szép számmal. Hát igen, ahogy már fentebb említettem, nincs új a nap alatt.
Az NBA 2K26 szeptember 5-én jelent meg PlayStationre, Xboxra, Nintendora és PC-re. Mi utóbbin pattogtattuk a labdát.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.