Metropoliszok, nagyvállalatok, az eget kromatikus energia zárja el a tekintetektől, fallal körülzárt városokban védik meg/tartják fogva az embereket, a városok körül pusztaság, sötétség. A történelemre már senki sem emlékszik, a jövő pedig már rég elveszett a kint terjengő sűrű, halálos ködben. Ez lenne a mi jövőnk?
Earth, 476 A.H.E.F. (After Human Empire Foundation)
Már jó ideje nem kaptunk kézhez valami jobbfajta hack&slash játékot. Elég régen jelent már meg a Diablo 2, de a Sacred sem egy mai program, a Fable pedig elég gyorsan kivesézhető. Ennek az éhségnek a csillapítására itt áll eme adattömeg.
A játék egy sci-fi és fantasy elemek keveréséből létrejövő akció-RPG. Az atmoszféra elég jól eltalált lett, mindenhol a lepusztultság érzése nyomasztja a jobb sorsra szánt játékos, ahol lépten-nyomon ellenségekbe ütközve kell továbbhaladni útján. Lerombolt házak, elhagyatott helységek, fosztogatók mindenütt. Ezt a részét nagyon eltalálták a fejlesztők. A grafikáról már nincs ilyen jó véleményem. Kezdjük azzal, hogy a felbontáson kívül semmilyen beleszólása nincs az embernek a megjelenítés terén. Semmi textúrabeállítás, semmi shaderbeállítás, szóval semmi, de remélem ezt csak a demó verziónak tudható be. Ezt leszámítva átlagos, néhol kicsit csúnya megjelenítése van a 3D-s motornak. A másik nagy problémám is ebből, a 3D-s motorból adódik, mégpedig az irányítás. A játék tutorialja felhívja a figyelmünket, hogy csak egérre van szükségünk az irányításhoz, de egy nagyobb akció közben bizony szükség van a billentyűzetre is (például forgatni, dönteni a kamerát). A hasonszőrű játékokban már megszokott, könnyebb ital-elérést biztosító rekeszek itt is megtalálhatók, a gond csak az, hogy nincs megszámozva, és gyakran mellényomtam, ebből tapasztalva később számolgatnom kellett, hogy hányadik az itóka a sorban. Frusztráló élményektől foszthattak volna meg, ha legalább kicsi számokat raknak valamelyik sarokba és máris nincs gond.
I was a man, a soldier…
Mivel a játék keverékfajta, ezért a fegyverkezés is keverékre sikeredett. Megtalálhatóak a közelharcra (a mindvégig nálunk lévő fejsze) és távolsági harcra termett fegyverek (pisztolyok, puskák, golyószórók, rakétavetők) is, melyek egy idő után egy kisebb hadosztályt is megfelelő mennyiséggel látnának el. Minden ellenség ellen megvan a megfelelő fegyver, melyek elég kézenfekvőek is (gondolok itt, hogy a lépegető monstrumnak nem érdemes kispisztollyal nekiesni, még a végén alulról fogjuk szagolni az ibolyát; de egy rakétavető már méltó ellenféllé tesz minket is). Ezenfelül még használhatunk az ellenség eliminálására mágiát is, ha a szükség úgy hozná.
Fontos érdekessége a játéknak a szintlépés. A szokásostól eltérően nem fogunk úton-útfélen szinteket lépni, hanem ahogy már a Fable-ben is tapasztalhattuk, vissza kell gyalogolni egy megadott helyre, és csak ott emelhetjük képességeinket, addig megmaradunk az adott szinten. Képességeink: a szent fejsze forgatásának képessége, ereje, pontosság, életenergia, asztrális energia és védelem (ugyanaz, mint a mana), védelem, hárítási képesség, életerőpontok, asztálispontok és természetesen a sebzés. Nagyjából a szokásos paletta található meg itt is mint általában a fantasy alapú játékoknál is. Másik érdekesség még az alakváltás. Ezt nem nagyon taglalnám, kell valami meglepetés a játékba is. (Ebben a pillanatban a cikkíró sanda vigyort enged meg magának.)
Why? Why all this? Why me?
A történetről csak szűkszavúan: Etrom (a játék címét adó főhős) egy ex HWD tiszt, akinek az élete új fordulatot vesz egy misztikus tárgy felfedezésnek (az Astral Essence-nek) a mellékhatása miatt. Sok kétség és kérdés közepette indul el, hogy megtalálja a kérdésekre a választ, miközben már maga sem tudja eldönteni, hogy mi a valóság és mely események a rémalmai egy része.
Nagyjából átlagos sémát követ a játék, bár a neo-gótikus történet alá kanyarintott környezet érdekes dolgokat szülhet majd. A fejlesztők 70 hatalmas pályáról és titkos pályákról és ténylegesen nem-lineáris játékról mesélnek, mely bizakodásra adhat okot majd. (A demóban mondjuk sokfajta küldetés nem kapott helyet, de hát ez csak ízelítő). További érdekesség a 7 fajta lehetséges befejezés. Igen, jól látod hetes, azaz 7 darab befejezése lehetséges a játéknak, mely elvileg nagy újrajátszhatóságot ad a játéknak reméljük, ezt nem fogják elrontani. Eleddig ékes olasz nyelven jelent meg a játékék, más nyelvet beszélőknek még várniuk kell, reménykedjünk a legjobbakban.
Már jó ideje nem kaptunk kézhez valami jobbfajta hack&slash játékot. Elég régen jelent már meg a Diablo 2, de a Sacred sem egy mai program, a Fable pedig elég gyorsan kivesézhető. Ennek az éhségnek a csillapítására itt áll eme adattömeg.
A játék egy sci-fi és fantasy elemek keveréséből létrejövő akció-RPG. Az atmoszféra elég jól eltalált lett, mindenhol a lepusztultság érzése nyomasztja a jobb sorsra szánt játékos, ahol lépten-nyomon ellenségekbe ütközve kell továbbhaladni útján. Lerombolt házak, elhagyatott helységek, fosztogatók mindenütt. Ezt a részét nagyon eltalálták a fejlesztők. A grafikáról már nincs ilyen jó véleményem. Kezdjük azzal, hogy a felbontáson kívül semmilyen beleszólása nincs az embernek a megjelenítés terén. Semmi textúrabeállítás, semmi shaderbeállítás, szóval semmi, de remélem ezt csak a demó verziónak tudható be. Ezt leszámítva átlagos, néhol kicsit csúnya megjelenítése van a 3D-s motornak. A másik nagy problémám is ebből, a 3D-s motorból adódik, mégpedig az irányítás. A játék tutorialja felhívja a figyelmünket, hogy csak egérre van szükségünk az irányításhoz, de egy nagyobb akció közben bizony szükség van a billentyűzetre is (például forgatni, dönteni a kamerát). A hasonszőrű játékokban már megszokott, könnyebb ital-elérést biztosító rekeszek itt is megtalálhatók, a gond csak az, hogy nincs megszámozva, és gyakran mellényomtam, ebből tapasztalva később számolgatnom kellett, hogy hányadik az itóka a sorban. Frusztráló élményektől foszthattak volna meg, ha legalább kicsi számokat raknak valamelyik sarokba és máris nincs gond.
I was a man, a soldier…
Mivel a játék keverékfajta, ezért a fegyverkezés is keverékre sikeredett. Megtalálhatóak a közelharcra (a mindvégig nálunk lévő fejsze) és távolsági harcra termett fegyverek (pisztolyok, puskák, golyószórók, rakétavetők) is, melyek egy idő után egy kisebb hadosztályt is megfelelő mennyiséggel látnának el. Minden ellenség ellen megvan a megfelelő fegyver, melyek elég kézenfekvőek is (gondolok itt, hogy a lépegető monstrumnak nem érdemes kispisztollyal nekiesni, még a végén alulról fogjuk szagolni az ibolyát; de egy rakétavető már méltó ellenféllé tesz minket is). Ezenfelül még használhatunk az ellenség eliminálására mágiát is, ha a szükség úgy hozná.
Fontos érdekessége a játéknak a szintlépés. A szokásostól eltérően nem fogunk úton-útfélen szinteket lépni, hanem ahogy már a Fable-ben is tapasztalhattuk, vissza kell gyalogolni egy megadott helyre, és csak ott emelhetjük képességeinket, addig megmaradunk az adott szinten. Képességeink: a szent fejsze forgatásának képessége, ereje, pontosság, életenergia, asztrális energia és védelem (ugyanaz, mint a mana), védelem, hárítási képesség, életerőpontok, asztálispontok és természetesen a sebzés. Nagyjából a szokásos paletta található meg itt is mint általában a fantasy alapú játékoknál is. Másik érdekesség még az alakváltás. Ezt nem nagyon taglalnám, kell valami meglepetés a játékba is. (Ebben a pillanatban a cikkíró sanda vigyort enged meg magának.)
Why? Why all this? Why me?
A történetről csak szűkszavúan: Etrom (a játék címét adó főhős) egy ex HWD tiszt, akinek az élete új fordulatot vesz egy misztikus tárgy felfedezésnek (az Astral Essence-nek) a mellékhatása miatt. Sok kétség és kérdés közepette indul el, hogy megtalálja a kérdésekre a választ, miközben már maga sem tudja eldönteni, hogy mi a valóság és mely események a rémalmai egy része.
Nagyjából átlagos sémát követ a játék, bár a neo-gótikus történet alá kanyarintott környezet érdekes dolgokat szülhet majd. A fejlesztők 70 hatalmas pályáról és titkos pályákról és ténylegesen nem-lineáris játékról mesélnek, mely bizakodásra adhat okot majd. (A demóban mondjuk sokfajta küldetés nem kapott helyet, de hát ez csak ízelítő). További érdekesség a 7 fajta lehetséges befejezés. Igen, jól látod hetes, azaz 7 darab befejezése lehetséges a játéknak, mely elvileg nagy újrajátszhatóságot ad a játéknak reméljük, ezt nem fogják elrontani. Eleddig ékes olasz nyelven jelent meg a játékék, más nyelvet beszélőknek még várniuk kell, reménykedjünk a legjobbakban.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.