2021-ben a Housemarque stúdiónak nem kevesebb feladata volt, mint hogy letegye a Returnal személyében az első valóban PlayStation 5-exkluzív AAA játékot, mely egyúttal bizonyítja azt a játékosoknak, hogy ténylegesen új generációba léptek. Ez nagyrészt sikerült is nekik, a Returnal fantasztikusan nézett ki, remek audio és vizuális élményt nyújtott, a DualSense kontroller kihasználtsága is sosem látott mértéket öltött, mindemellett a gameplay is nagyon feszes, és élvezetes volt. Ennél azonban fontosabb dolgot is tett a Returnal, hiszen ékes példája lett annak, hogy a bullet hell-játékok nemcsak oldal- és felülnézetben működnek, hanem egy 3D akciójáték képében is. Mindez kiegészítve roguelike játékelemekkel és egy rendkívül elvont sztorival egy olyan különleges élményt nyújtott, melyet mind a mai napig nem tudott egy játék sem megközelíteni a műfajon belül. Egészen a Saros megjelenéséig.
A játék története során Arjun Devraj, a Soltari nevű űrvállalat egyik felfedezőjének bőrébe bújunk, küldetésünk pedig felkutatni az előző expedíciók eltűnt legénységét, és feltárni a rejtélyekkel teli Carcosa bolygó titkait. A történet prezentálása kísértetiesen hasonlít a Returnalben látottakhoz, vagyis a néhány fő átvezető videón felül pár másodpercig tartó villámjelenetekből, valamint az előző expedíciók által hátrahagyott feljegyzésekből, illetve audiologokból kell összeraknunk a történet darabkáit. A végére összeállnak ezek a részek, azonban a sztori annyira absztrakt, hogy még akkor sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy valóban megértettük a Saros üzenetét.
A főszereplőt életre keltő Rahul Kohli mindenesetre kiváló színészi munkát végzett, remekül átadja a karakter érzelmeit és a küldetése, valamint a személyes céljai közötti belső vívódását. A kaland során lehetőségünk van két expedíció között a legénység többi tagjaival is szót váltani. Ezek a beszélgetések meglehetősen eléggé felszínesek és a mellékszereplők sosem kapnak elég időt ahhoz, hogy kellőképp kidolgozottak legyenek, valamint, hogy érzelmi kötődés alakuljon ki köztük és a játékos között. A pályákon szétszórt feljegyzések azonban rendkívül jól árnyalják és színesítik a játék világát, rengeteg információt tudhatunk meg a bolygóról és az előző expedíciókon történt eseményekről, némelyik olyan jól van megírva, hogy mind a mai napig értetlenül állok amellett, hogy miért nem kaptak ezek a történetszálak nagyobb figyelmet a sztoriban.
A Returnallel szemben elnézőbb lehetett az ember, hiszen mégiscsak az volt a Housemarque első AAA játéka a Sony berkein belül, és kevesebb tapasztalatuk volt abban, hogy hogyan is kell egy hasonló volumenű alkotást készíteni. A Saros esetében azonban már nem lehetünk ennyire elnézőek, hiszen egy folytatás lévén az a legfőbb feladata, hogy az elődje által lefektetett alapokra építkezve kijavítsa annak hibáit, folytassa annak szellemiségét és mindeközben valami újjal szolgáljon. Ez csupán részben sikerült, a történetmesélésben ugyan nem tudott megújulni, azonban egy nagyon fontos dolgot továbbörökített a Returnalből: nem felejtett el videojátéknak maradni.
A játékmenet ugyanis továbbra is elképesztően jó, és habár első hallásra nem kellene működnie a bullet hell 3D akciójáték gondolatának, ám valahogy mégis működik, és a Sarosban jobban, mint valaha. Nyilván nem újdonság az, hogy a Housemarque kiváló shootereket készít, amiről már tanúbizonyságot tett a Resogun, Ex Machina és a Returnal készítése során is. Utóbbihoz hasonlóan a Sarosban is számtalan fegyver közül választhatunk kezdve a taktikai pisztolyoktól, a vadászpuskákon át, egészen a shotgunokig. Mindegyiküknek számtalan változata van eltérő képességekkel és módosítókkal, melyek véletlenszerűen kerülnek kiosztásra az adott run során. Remekül használja ki a játék a DualSense kontroller nyújtotta képességeket, a fegyverek alternatív tüzelési módjához például a ravaszok haptikus visszacsatolását veszi igénybe azáltal, hogy teljesen le kell nyomni azokat, míg félig lenyomva célzásként funkcionál a bal oldali ravasz.
Egy ilyen pörgős játékmenet közben elengedhetetlen a megfelelő célzás, melyet úgy oldottak meg a fejlesztők, hogy a legtöbb fegyver esetében bekapcsol az automatikus célzásrásegítés, némelyiknél még a lövedékek nyomkövetése is, így a Saros bizonyos értelemben az arcade shootereket juttathatja az eszünkbe. Félreértés ne essék, a Saros nem egy könnyű játék attól, hogy cálzásrásegítést használ, ugyanis a pontos célzás helyett sokkal nagyobb problémánk lesz a felénk érkező különböző színű és fajtájú lövedékek kikerülése, illetve a pajzsunk által való elnyelése. Úgy bizony, a Saros egyik nagy újítása, hogy most már rendelkezünk egy pajzzsal, mellyel a kék színű lövedékeket elnyelhetjük, ezáltal pedig visszatölthetjük a különleges képességünket. A sárga lövedékeket is felfoghatjuk általa, azonban ennek hatására ideiglenesen csökken az életerőnk, a piros lövedékek ellen pedig haszontalan a pajzsunk, ezeket kezdetben kénytelenek vagyunk kikerülni, később pedig lehetőségünk lesz visszaverni azokat.
Az első pár órában szokni kell az új felállást, és némi időbe telik, míg rááll az izommemóriánk arra, mikor kell használnunk a pajzsot, és hogy tudjuk a legoptimálisabban elkerülni a veszélyt, miközben folyamatosan tűz alatt tartjuk az ellenséget. A tanulási fázist követően azonban pillanatok alatt flow fázisba kerülünk, és fantasztikus élményben lesz részünk. Ráadásul a Saros folyamatosan adagolja az újabb és újabb játékszereket a kezünkbe, a későbbiek során például számszeríjat, fűrészt és csáklyát is használhatunk majd az akadályok leküzdésére. Az egyes biomokban felváltva találkozunk arénaharcokkal, valamint könnyedebb platformer szegmensekkel, mindegyik végén pedig egy főellenséggel. Az arénaharcok inkább azt tesztelik, hogy mennyire vagyunk képesek megbirkózni a ránk zúdított káosszal, míg a boss harcok inkább a türelemjátékra, támadási minták felismerésére és a megfelelő reakciókra építenek.
Mint minden roguelike játékban, úgy itt is a halál és az újra próbálás a folyamat szerves része. A Saros legfontosabb újítása a Returnalhöz képest az, hogy mennyivel jobban képes átadni a játékos számára a fejlődés és a haladás érzetét, valamint, hogy mennyivel jobban tiszteli az időnket. Például nem muszáj minden egyes alkalommal a legelső biomtól kezdenünk a próbálkozásunkat, miután feloldottunk egy területet, bármikor oda teleportálhatunk anélkül, hogy a megelőző területekkel kellene foglalkoznunk. Továbbá amennyiben nem egy boss harc közepén járunk, bármikor felfüggeszthetjük az aktuális runt, hogy később folytathassuk azt.
Talán a legfontosabb különbség a rendkívül szerteágazó képességfa jelenléte, melynek szintjeit az ellenfelek megöléséért járó valutáért cserébe tudunk feloldani. Ezek az attribútumok nagyon sokszínűek, vannak olyanok, melyek az életerőnket, vagy a pajzsunk erejét növelik, de találunk olyanokat is, melyek által több erősítő hatású artifact lehet a birtokunkban, magasabb szintű fegyvereket fogunk találni az utunk során, az ellenfelek több valutát fognak dobni, vagy épp extra kulccsal kezdjük a próbálkozásunkat, mellyel addig elzárt ajtókat nyithatunk ki.
Ha mindez nem lenne elég, a fejlesztők bevezettek egy felületet, ahol kedvünkre testre szabhatjuk, hogy milyen könnyítő, vagy épp nehezítő módosítókkal szeretnénk játszani. Ez ugyan csupán az első pár boss legyőzése után válik elérhetővé, azonban azután extra szabadságot ad a játékos kezébe, hogy mennyivel szeretnénk több sebzést kiosztani, kevesebbet sérülni, vagy épp a több jutalomért cserébe magasabbra állítani az ellenségek erejét. Ezek a Quality of Life újítások gyökeresen más, összességében jobb élményt nyújtanak, mint a Returnal.
A Saros a Housemarque eddigi legjobb játéka, szinte minden téren előrelépés a Returnalhöz képest, és habár a történetmesélés prezentálásán még van mit csiszolni, a játékmenetet szinte tökéletesre fejlesztették. Minden stúdió egy kicsit más oldalról közelíti meg a roguelike műfajt, a Sarosszal szerencsére a legjobb úton haladtak, és kiváló játék lett. Ha a Returnal tetszett, akkor ez is tetszeni fog, ha pedig nem, akkor is érdemes egy pillantást vetni rá, hiszen a számtalan Quality of Life finomításnak köszönhetően sokkal könnyebben megközelíthető lett, és már nagyon rég nem volt ilyen jó akciójátékkal dolgom.
A Saros április 30-án jelent meg kizárólag PlayStation 5-re.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.