Új degeneráció
Nem árt persze tisztázni, hogy mit is jelent ez a cím, hisz a mai, újonc játékosok talán már nem emlékeznek az eredeti verzióra. Aki viszont igen, az nyugodtan ugorjon egy bekezdést! A The Settlers II igazi történelem, és ritka példája annak a helyzetnek, amikor egy játék második része sokkal jobbra sikeredik az elsőnél. Az akkori csodaszép grafika (ami mai szemmel nézve is nyugtató hatású!), a zene, és a nagyszerű tájak nagyon megfogták a békés stratégiák rajongóit. Bizony, a The Settlers II ennek a ma már kihalóban lévő műfajnak a legjobb képviselője. Lényege, hogy bár volt benne harc is, egy tökéletes gazdaság kiépítése volt egy olyan világban, ahol a logika szabályai szerint minden összefüggésben áll mindennel. A paraszt megtermeli a búzát, a molnár lisztté őrli azt, a pék kenyeret süt belőle, azt pedig a katonák és a munkások eszik meg. Amennyiben viszont megszakad a lánc, a dolgok rosszul sülnek el. Ha a paraszt nem termel gabonát, akkor nincs miből lisztet őrölni, nincs miből kenyeret sütni, és nincs mit enni sem. Ez persze csak egy kiragadott példa volt a sok közül, a program számtalan lehetőséget kínál.
A sorozat védjegyének számít még, hogy humoros, nagyfejű kis emberkéinket csak a megépített utakon terelgethetjük. Ha lerakunk egy épületet, és odavezetjük az ösvényt, először az alapot ásó kisiparos érkezik a helyszínre. Majd őt követi a mérnök és az építőmunkás bagázs, akik magukkal hozatják az asztalostól frissen elkészített gerendákat, léceket. Út nélkül nincs város, és város nélkül nincs hadsereg. Logika, kérem szépen, logika!
Sajnálatos módon azonban a sorozat a ’99-es harmadik résszel hanyatlani kezdett, és a tavalyi Heritage of Kings-szel elérte képzeletbeli mélypontját, hisz a program már csak nyomokban emlékeztetett a nagy múltú elődre. Ezt, úgy tűnik, észre vette a Blue Byte is, és a II. rész tizedig születésnapja alkalmából úgy döntött, kedveskedik kicsit a rajongóknak. Ez lett a The Settlers II: The Next Generation, ami a sorozat legjobb epizódjának XXI. századi köntösbe való átbújtatásának kísérlete.
Újnak új, de mi is új?
Jó kérdés persze, hogy miként lehet úgy átültetni egy régi játékot a mai korba, hogy az az újdonsült játékosok igényeit is kielégítse. Nos, ezen a téren a TNG nem muzsikál valami jól. Az első, és leglátványosabb elem egyben az utolsó is lett, hisz az új motoron és menün kívül minden maradt a régiben. A grafika persze ismét csodálatos, messze maga mögött hagyja az ötödik részt, de ez ma már mégsem számít elegendő erőnek. Vegyük a történetet példának. 1996-ban még bőven elment a hajótörést szenvedő telepesek históriája, de a mai korban ez komolyan elvesz a gamma ösztökélő hatásából. Terjeszkedünk, találunk egy portált, majd azon túl egy másik világban (pl. sivatagban) terjeszkedünk tova. Nincs semmi konkrét cél.
A technikai adatok persze most is impozánsan festenek, de szinte semmi változáson nem mentek keresztül. Embereinknek 25 féle szakmát oszthatunk osztályrészül a 32 fajta épületben, és 10 különféle küldetésben bizonyíthatjuk rátermettségünket. Bár a játék nagyon távol áll a harcközpontú stratégiáktól, azért némi haderőre itt is szükségünk lesz. Az eleinte még gyenge, fapajzsokkal és kardokkal operáló egységeket lehetőségünk lesz fejlesztgetni, és bár az ötféle katonatípus nem tűnik túl soknak a mai RTS-ek több tucatnyi egységszámával szemben, meglepően elegendőnek bizonyul majd.
Hogy mi az mégis, ami jobb, ha nem változik? Hát persze, hogy a hangulat. Ezzel semmi baj. Szerintem kijelenthetjük, hogy a ’98-as Battlezone óta nem készült ilyen stílusos, eredetit idéző újrafeldolgozás. A grafikát már említettem, de a tájakat még nem, pedig azok is mind-mind nagyszerűek. Mintha csak az eredeti The Settlers II-t látnánk! Havas dombok terülnek el a tavasziasan kivirágzott völgyek felett, melyeket aranyos kis őzikék és nyuszikák népesítenek be – már ameddig le nem vadásszuk őket, hehe.
Mit szól majd az új generáció?
Ez az, amire nem tudok felelni. Fogalmam sincs, hogy őrződik majd meg a TNG a gémeremlékezetben, de abban viszont bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni, hogy mint átültetés, a TNG nagyon jó lett. Hogy akkor mire értékelem? Őszintén nem tudom… Ha azt kéne elsősorban figyelembe vennem, hogy a program nem árul zsákbamacskát, és hogy egy hangulatában tökéletes remake-et kapunk, akkor simán 9.5 járna neki. De! Mivel nekem a játékot elsősorban a mai szemmel kell néznem, nem kaphat jobbat egy kövér nyolcasnál, mert nem jelent többet egy jó, de semmilyen újdonságot nem tartalmazó tucatprogramnál. Ha szeretted a régi The Settlers II-t, ezt is imádni fogod, és jó ideig nem teszed majd le. Ha azonban a Heritage of Kings-szel kezdet hajótörött pályafutásodat, ezt hagyd ki inkább.
Nem árt persze tisztázni, hogy mit is jelent ez a cím, hisz a mai, újonc játékosok talán már nem emlékeznek az eredeti verzióra. Aki viszont igen, az nyugodtan ugorjon egy bekezdést! A The Settlers II igazi történelem, és ritka példája annak a helyzetnek, amikor egy játék második része sokkal jobbra sikeredik az elsőnél. Az akkori csodaszép grafika (ami mai szemmel nézve is nyugtató hatású!), a zene, és a nagyszerű tájak nagyon megfogták a békés stratégiák rajongóit. Bizony, a The Settlers II ennek a ma már kihalóban lévő műfajnak a legjobb képviselője. Lényege, hogy bár volt benne harc is, egy tökéletes gazdaság kiépítése volt egy olyan világban, ahol a logika szabályai szerint minden összefüggésben áll mindennel. A paraszt megtermeli a búzát, a molnár lisztté őrli azt, a pék kenyeret süt belőle, azt pedig a katonák és a munkások eszik meg. Amennyiben viszont megszakad a lánc, a dolgok rosszul sülnek el. Ha a paraszt nem termel gabonát, akkor nincs miből lisztet őrölni, nincs miből kenyeret sütni, és nincs mit enni sem. Ez persze csak egy kiragadott példa volt a sok közül, a program számtalan lehetőséget kínál.
A sorozat védjegyének számít még, hogy humoros, nagyfejű kis emberkéinket csak a megépített utakon terelgethetjük. Ha lerakunk egy épületet, és odavezetjük az ösvényt, először az alapot ásó kisiparos érkezik a helyszínre. Majd őt követi a mérnök és az építőmunkás bagázs, akik magukkal hozatják az asztalostól frissen elkészített gerendákat, léceket. Út nélkül nincs város, és város nélkül nincs hadsereg. Logika, kérem szépen, logika!
Sajnálatos módon azonban a sorozat a ’99-es harmadik résszel hanyatlani kezdett, és a tavalyi Heritage of Kings-szel elérte képzeletbeli mélypontját, hisz a program már csak nyomokban emlékeztetett a nagy múltú elődre. Ezt, úgy tűnik, észre vette a Blue Byte is, és a II. rész tizedig születésnapja alkalmából úgy döntött, kedveskedik kicsit a rajongóknak. Ez lett a The Settlers II: The Next Generation, ami a sorozat legjobb epizódjának XXI. századi köntösbe való átbújtatásának kísérlete.
Újnak új, de mi is új?
Jó kérdés persze, hogy miként lehet úgy átültetni egy régi játékot a mai korba, hogy az az újdonsült játékosok igényeit is kielégítse. Nos, ezen a téren a TNG nem muzsikál valami jól. Az első, és leglátványosabb elem egyben az utolsó is lett, hisz az új motoron és menün kívül minden maradt a régiben. A grafika persze ismét csodálatos, messze maga mögött hagyja az ötödik részt, de ez ma már mégsem számít elegendő erőnek. Vegyük a történetet példának. 1996-ban még bőven elment a hajótörést szenvedő telepesek históriája, de a mai korban ez komolyan elvesz a gamma ösztökélő hatásából. Terjeszkedünk, találunk egy portált, majd azon túl egy másik világban (pl. sivatagban) terjeszkedünk tova. Nincs semmi konkrét cél.
A technikai adatok persze most is impozánsan festenek, de szinte semmi változáson nem mentek keresztül. Embereinknek 25 féle szakmát oszthatunk osztályrészül a 32 fajta épületben, és 10 különféle küldetésben bizonyíthatjuk rátermettségünket. Bár a játék nagyon távol áll a harcközpontú stratégiáktól, azért némi haderőre itt is szükségünk lesz. Az eleinte még gyenge, fapajzsokkal és kardokkal operáló egységeket lehetőségünk lesz fejlesztgetni, és bár az ötféle katonatípus nem tűnik túl soknak a mai RTS-ek több tucatnyi egységszámával szemben, meglepően elegendőnek bizonyul majd.
Hogy mi az mégis, ami jobb, ha nem változik? Hát persze, hogy a hangulat. Ezzel semmi baj. Szerintem kijelenthetjük, hogy a ’98-as Battlezone óta nem készült ilyen stílusos, eredetit idéző újrafeldolgozás. A grafikát már említettem, de a tájakat még nem, pedig azok is mind-mind nagyszerűek. Mintha csak az eredeti The Settlers II-t látnánk! Havas dombok terülnek el a tavasziasan kivirágzott völgyek felett, melyeket aranyos kis őzikék és nyuszikák népesítenek be – már ameddig le nem vadásszuk őket, hehe.
Mit szól majd az új generáció?
Ez az, amire nem tudok felelni. Fogalmam sincs, hogy őrződik majd meg a TNG a gémeremlékezetben, de abban viszont bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni, hogy mint átültetés, a TNG nagyon jó lett. Hogy akkor mire értékelem? Őszintén nem tudom… Ha azt kéne elsősorban figyelembe vennem, hogy a program nem árul zsákbamacskát, és hogy egy hangulatában tökéletes remake-et kapunk, akkor simán 9.5 járna neki. De! Mivel nekem a játékot elsősorban a mai szemmel kell néznem, nem kaphat jobbat egy kövér nyolcasnál, mert nem jelent többet egy jó, de semmilyen újdonságot nem tartalmazó tucatprogramnál. Ha szeretted a régi The Settlers II-t, ezt is imádni fogod, és jó ideig nem teszed majd le. Ha azonban a Heritage of Kings-szel kezdet hajótörött pályafutásodat, ezt hagyd ki inkább.