Medal of Honor: Heroes 2

A tavalyi év egyik nagy meglepetése a Medal of Honor Heroes PSP-s megjelenése volt, hiszen igencsak hamar elterjedt róla a hír, hogy ellentétben a szokásos borzalmas FPS próbálkozásokkal, ez meglehetősen kellemesre sikerült. Nem csak grafikailag és hangulatban, hiszen ezt a MOH sorozat előző részeiben már megszokhattuk, hanem végre irányításban is kézreálló lett. Nem is csoda, hogy röpke egy év elteltével már a kezünkben is tarthatjuk a folytatást, hogy mekkora sikerre számíthat, az rögtön kiderül!

A történetben egy második világháborús különleges osztagnak az egyik tagja vagyunk, akik azt a dicső, de nem éppen kellemes küldetést kapják, hogy megakadályozzák Hitlert a halálos V2 rakéta elkészítésében. A sikerhez 7 nagyobb pályán kell végignyomulnunk, különböző változatos küldetéseket végrehajtva, hihetetlen nehézségeket leküzdve, egészen elképesztő mennyiségű katonát legyilkolva, akik érdekes módon csak úgy a semmiből teleportálódnak elénk, de mi vérbeli játékosok ilyesmivel nem foglalkozunk ugyebár.


Mint ahogyan az sem zavar senkit sem különösebben (legalábbis remélem), hogy az ellenfeleink boldogan rohannak bele a géppuskatűzbe, lehetőleg még a célkeresztünk közepébe is igyekeznek beletalálni, nehogy véletlenül izgulnunk kellejen amiatt, hogy nem találjuk el a szerencsétleneket. Akiket ez egyáltalán nem zavar, azoknak örömmel üzenem, hogy a társainknak is hasonlóan fejlett intelligencia szintet terveztek a készítők. Mert sajnálatos módon azon kívül, hogy végigüvöltöznek minden egyes küldetést, folyamatosan a falat lövik, percenként cserélnek tárat illetve halnak meg, sok mindenre nem lesznek használhatóak. Hiszen soha senkit sem találnak el, még akkor sem, ha az ellenfél az orruk előtt áll és arra vár, hogy végre meghalhasson.


Viszont érdekes módon ellenfeleink ennek pont az ellenkezőjét produkálják, tehát igaz, hogy annyira lúzerek, hogy még a puska látványától is meghalnak, de olyan pontosan céloznak, hogy ember legyen a talpán, aki ki mer nézni egy-egy fedezék mögül, de nem véletlenül vagyunk mi egy Hero ugyebár! Szóval mint ahogyan az gondolom kiderült, meg is van a gamma első nagy gyengesége, ami a mesterséges intelligencia tökéletes hiánya, én sokkal inkább mesterséges unintelligenciának nevezném, persze ez lehet, hogy csak az én véleményem, és amiatt van mert túl sokat nyomultam a Rainbow 6 Vegas-szal realisticen.


Akkor ennyi fikázás után talán kezdjük el sorolni a stuff jó tulajdonságait is, hiszen azért van miről beszélni szerencsére. Az első és talán legfontosabb erőssége magában a játék menetében nyilvánul meg, ami ahogyan azt már a Medal of Honor korábbi részeinél megszokhattuk erőteljesen arcade jellegű lett. Pörögnek az események, folyamatosan megy az akció, izgalmas zene szól, egy pillanatra nem áll meg az élet körülöttünk, és bár a Call of Duty sorozattal nem veheti fel a versenyt, azért helyt áll a jelenlegi piacon, főleg a PSP-sen, ahol nem igazán léteznek igazán jó FPS-ek (lehet hogy csak ezért). A pályák felépítése mindig úgy van összerakva, hogy egy-egy küldetés alatt több végrehajtandó feladatot kell megcsinálnunk, amik mindig változatosak és élvezetesek lesznek, de sajnos éppen ezért viszonylag hamar végig lehet játszani. Annak ellenére, hogy a készítők igyekeztek hosszabbra nyújtani, mint az első részt. Grafikailag igazából semmit sem fejlődött a játék, hiszen már az első rész is egész szépnek és változatosnak volt mondható, nekem egyedül a zárt területeken lévő részek tűntek egy picit részletszegénynek, bemegyünk egy bunkerbe és bár tudom hogy egy ilyen hely nem éppen a belső építészetéről híres, mégis annyira lepusztult és hiányosnak tűnik itt minden, hogy ezekre azért egy picivel jobban odafigyelhettek volna a kölkök.


Akkor jöjjön a stuff legnagyobb erőssége, ami a több játékos módban nyilvánul meg, ugyanis ellentétben az első résszel és a legtöbb PSP-s játékkal, 32(!) ember tudja gyilkolászni egymást. A pályák az egyjátékos mappákból lettek átvéve, kissé át lettek alakítva a nagyobb élvezhetőség érdekében, de igazi nagy meglepetésekre ne számítson senki, hiszen nem is ez a lényeg. Hanem a 32 emberes online játékból adódó folyamatosan pörgő akció, ahol mindig történik valami, sosem unatkozik senki, és mindenki remekül szórakozik eközben.


Végszóként összegezve mindent, azt kell hogy mondjam a Heroes 2 nem tett túlságosan nagy benyomást rám, még csak a közelébe sem ér mondjuk egy SOCOM-nak vagy egy Syphon Filternek, de azoknak az embereknek, akik szeretnek online játszani sok kellemes órát fog okozni a gamma. Véleményem szerint egy erőteljes közepes teljesítményt nyújtottak a készítők, és rendesen fel kell kötniük a gatyát, illetve alaposabban át kell gondolniuk a sorozatot egy újabb folytatás készítéséhez, mert ez így manapság már sajnos kevés!