Amerikai Pite 4 - A zenetáborban

  • Írta: zoenn
  • 2005. november 20.
A amcsi tinivígjátékok műfajának alapkövei kétségtelenül az Amerikai pite mókás epizódjai. A készítők ezúttal sem hagyták kihűlni a süteményt, az Esküvő mérsékelt sikerén felbuzdulva mégis nekiláttak a negyedik rész forgatásának is.

Ez a fejezet Stifler kisöccsének, Mattnek a zenetáborbeli csetlés-botlását mutatja be. Azt már az Universal pénzeszsákai is sejtették, hogy kirobbanó sikerre nem számíthatnak a mozipénztáraknál, inkább csak és kizárólag DVD-n jelentetik meg a produktumot világszerte, így Magyarországon is december elején. Az első három rész forgatókönyvírója sajnos nem működött közre a produkcióban és bizony a stáblistán több, eddig ismeretlen név is szerepel, mi több a régi szereplők közül gyakorlatilag mindnyájan visszamondták a közreműködést, így nélkülöznünk kell Jim-et, Finch-t, és az idióta Steve Stifler-t is, ám helyette sok, eddig ismeretlen arc bemutatkozásának lehetünk tanúi. A régiek közül mindösszesen két színészt láthatunk viszont, Jim faterját, a zseniális Eugene Levy-t és „Sherminatort”, azaz Chris Owen-t.

 

Matt Stifler a bátyja mellett csak másodhegedűs a családban, hiába akar beszállni Steve Bránermájszter Production néven futó vállalkozásába, ami mellesleg ágyéktájat ingerlő erotikus filmeket gyárt, az rá se hederít. Matt elhatározza, hogy mindenáron megmutatja fivérének, hogy ő igenis tud legalább olyan jó filmeket csinálni és igyekezetét látva beveszi a családi vállalkozásba. Még az sem szegi kedvét, amikor haverjaival elkövetett sorozatos baklövési következtében a nyári zenetáborba száműzik művelődni. Eszébe jutnak a suliban futó pletykák, miszerint a zenebuzi lányok meglehetősen nimfománnak számítanak és ez ideális táptalaj lehet a kukkolós videói felfuttatásához. Persze nem megy minden úgy elsőre, ahogy eltervezte, rájön, hogy csak akkor férkőzhet az iskola zenekarjának hölgytagjainak kegyeibe, ha ő is csatlakozik a muzsikaimádók körébe. A többiek érthetően nem nézik jó szemmel Matt hirtelen jött személyiségváltozását gyanakodni kezdenek, de mivel a fiú addig is nem tesz keresztbe nekik, ráhagyják. Arra maga a kis Stifler se számit, hogy egyhamar belehabarodik a dögös karmester lányba, Elyse-be, így a leányzóhoz hasonlóan az ő szívügyévé is válik elnyerni a iskolák között zajló verseny fődíját, a zenekupát.

 

A filmek ezalatt forognak tovább – akár a női zuhanyzóban elhelyezett webkamerára gondolunk, vagy arra az önjáró robotra, amellyel könnyűszerrel bepillantást nyerhetünk a leányzók szoknyája alá - köszönhetően Matt beavatott technikai zseni szobatársának hathatós segítségével. Matt kicsapongó személyiségét nem sikerül sokáig kordában tartania, ha esetleg néha rossz fát tesz a tűzre, mondjuk ha a nemi szerve egészen véletlenül beszorul egy fúvós hangszerbe, ilyenkor jön jól a megértő újdonsült nevelő, Jim apukája. Nyilvánvaló tény, hogy Matt rossz csillagzat alatt született, egyhamar kitudódik a zenetábori látogatásának valódi célja, melynek következtében még az friss barátságok és szerelmek is szertefoszlanak, és hiába a Stifer lökött mivolta, azért mégis bujkál benne némi önmarcangolás tetteiért, így végül elhatározza, csakazértis segít megnyerni csapatának a kupát. A terv képlete roppant egyszerű: megpróbál hashajtót csempészni az ellenfél csapatának ivólevébe, csakhogy egy véletlen folytán az felcserélődik saját iskolájának üdítőével, így a káosz beteljesül: nemhogy a kupát nem sikerül megnyerni, de ezáltal Elyse ösztöndíja is elúszott, de persze mindig van még megoldás…

 

Az első három rész forgatókönyvírójának, Adam Herznek a nélkülözésével is sikerült egy könnyed, lökött kikapcsolódást nyújtani, melyből – a korábbi epizódokhoz hasonlóan – nem hiányoznak a gusztustalanabb jelenetek sem. Pl. amikor Matt saját spermáját csempészi az ellenfél karmesterének fényvédő naptejes tubusába, garantáltan mi is öklendezni fogunk, vagy ha ettől nem, attól mindenképp, hogy látjuk amint a kis Stifler benyakalja a trombitákban összegyűlt idegen nyálat energia ital helyett – bár ahogy jobban belegondolok, lehet, hogy több tápanyagot nyert vele, mint attól a szintetikus löttyöktől (én kérek elnézést :P)! Az ehhez hasonló mókásabb jelenetek miatt vágták meg a filmet nyolc perccel, szerencsére mi Magyarországon a vágatlan verzióban gyönyörködhetünk majd. A fiatalok színészi teljesítményéről még messzemenő következtetéseket felesleges lenne levonni, lévén sokuknak ez az első filmje, pl. Matt-et alakító Tad Hilgenbrinck-ről perpillanat nem is találtam semmi érdemlegeset a pályafutására rákeresve, viszont a bájos Elyse-t megszemélyesítő Arielle Kebbel karrierje már nem ennél a szerepnél indult növekedésnek, tucatnyi TV szereplésen kívül jópár nagyobb mozifilmben is láthattuk a 20 éves leányzó angyali pofikáját.

 

A Band Camp 10 milliós előállítási költségére rácáfolva bizakodhat a tékák pénztáránál a kedvező eladási mutatókban, annak ellenére, hogy kétségtelenül ez széria leggyengébb epizódja. Nem is tudható be ez a régi szereplők hiányának, elvégre ki kíváncsi egy tinifilmben harmincas éveit megközelítő kamufiatalokra? Na jó, egy-egy mellékszerep elejéig azért jó lett volna őket viszontlátni, annak ellenére, hogy nem róluk szól a film. A „pitefilmek” hangulatos (?) velejárója a zúzó punkzenék aláfestés gyanánt, most sincs ez másképpen, bár én személy szerint más műfajban utazom, ám a film elején felcsendülő nóta engem is kellően ráhangolt a vidám témára. Maradandó alkotásra nem is számíthattuk A zenetáborban esetében sem, mindazonáltal barátnővel összebújva nem is találhatunk kellemesebb szórakozást egy vasárnap délután. A DVD-t egészen pontosan a Mikulás fogja hozni a magyar gyerekeknek, azaz december 6-án érkezik. A film nekem bejövős, bár a ráadott szám nem feltétlen ezt tükrözi: 6.5/10. Ja és még egy dolog, a film hivatalos honlapján te is megalkothatod saját erotikus kisfilmedet, az enyémet megtalálhatod itt.
 
Műfaj: színes, amerikai vígjáték
Származás: USA
Játékidő: 87 perc
Szereplők: Tad Hilgenbrinck (Matt Stifler), Eugene Levy (Mr. Levenstein), Arielle Kebbel (Elyse), Jason Earles (Ernie Kaplowitz), Tara Killian (Patty)
Rendező: Steve Rash
Forgatókönyv: Brad Riddell
Operatőr: Victor J. Kemper
Vágó: Danny Saphire
Zene: Robert Folk
Hazai DVD-premier: 2005. december 6.
Extrák. Bakiparádé, kimaradt jelenetek, Kisfilm – a zenetábor huncut naplója, Kisfilm – a zenetábor piszkos titkai, Kisfilm – titkos robotkamerás felvétel, Videoklip – Baby Got Back
Hivatalos site: http://www.bandiesgonewild.com

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...