Grindhouse

  • Írta: Ca$h
  • 2007. június 14.
Gondolom senkinek sem kell bemutatni Robert Rodriguezt (Sin City, Desperado, Alkonyattól Pirkadatig, Kém Kölykök) és Quentin Tarantinot (Kill Bill, Jackie Brown, Ponyvaregény, Kutyaszorítóban)…

Mindketten egy olyan egyéni is modern stílust képviselnek a mozitörténelemben, olyan szinten megreformálták már a mai mozizást, hogy ehhez fogható eredményt, csak a Lucas és Spielberg párosnak sikerült felmutatnia a régmúltban. Megérkezett a mozikba legújabb közös filmjük, a Grindhouse, ami nagyon érdekes módon teljesen megcsonkítva került a magyar nagyközönség elé. Hogy hogyan? Az mindjárt kiderül.


Az történt, hogy sajnos a nagyokosok ott fent a hegy tetején nem látták át, hogy ennek a filmcsokornak milyen „mondanivalója” van, milyen okkal készült el. Nem fogták fel, hogy a Grindhouse tulajdonképpen nem más, mint egy jó nagy ferdetükör a mai illetve a régi mozizás előtt. Pont azokat a műfajokat parodizálja ki, amik a legtöbb pénzt hozták és még a mai napig is hozzák a Hollywoodi kasszába. Mindkét film zseniális a maga módján, de a legtöbb „értéket” a filmek között és előtt lévő ócska szar kamu bemutatók képviselik, amikben olyan hatalmas színészek kaptak, csak pár másodperces jeleneteket, mint Nicholas Cage vagy éppenséggel Tim Robbins. Ezek nélkül a bemutatók nélkül az egész filmnek semmi értelme sincsen, éppen ezért nem is tudom, hogy milyen véleménnyel lehet mondjuk a Halálbiztosról egy magyar mozizó. Persze az is könnyen lehet, hogy úgy gondolták a nagyokosok, hogy egy több mint 3 órás filmet senki sem fog tudni végigülni, ki tudja lehet, hogy igazuk volt, de akkor is ennek így semmi értelme.


Külön érdekességnek számít, hogy az első bemutatóból a „Machete”-ből nagyon úgy néz ki, hogy még filmet is fognak csinálni. Nem is csoda, hiszen nagyon jóra sikeredett! Kíváncsi vagyok, hogy a többi filmnek mi lesz a sorsa, amiknek már a címe is sokat sejtető: Hálaadás, NE TEDD!, Az SS Farkasember női. Lássuk akkor röviden, hogy mikre számíthat a kedves mozizó aki NEM a magyar mozikban akarja megnézni ezt a filmet.


Planet Terror

Az első filmet Robert Rodriguez rendezte, és valljuk be, izzig-vérig az ő agyának a szüleménye, minden egyes képkockán érezni lehet az ő munkásságát. Arról nem is beszélve, hogy sok mindenben, saját magától lopott vagy éppenséggel csak magát figurázta ki ez már csak a mi jóindulatunkon múlik. Ez azt jelenti, hogy sok hasonlóságot fogunk felfedezni az Alkonyattól Pirkadatiggal, még az is meglehet hogy annak az előzménye vagy éppenséggel a folytatása ez a film. A történet elképesztően bugyuta, nem is érdemes túlságosan sok szót pazarolni rá, hiszen az egész csak egy ócska horrorfilm, minden ezzel járó negatívummal és rengeteg fröcsögő vérrel együtt természetesen. Itt nem is ez a lényeg, hanem az a hangulat, amit képvisel, az ember egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy ez most komoly vagy csak egy vicc. Bennem az fogalmazódott meg miután megnéztem, hogy pontosan azért válik kultuszfilm majd belőle, mert ennyire hihetetlenül szar és szerintem Robertnek is pontosan ez volt a célja.


Death Proof - Halálbiztos

A második filmet már Quentin Tarantino rendezte, és természetesen ebben is meg fogunk találni mindent, amit tőle már megszokhattunk. Elképesztően felépített párbeszédeket, hihetetlenül mocskos beszédet, fordulatos történetet. Megvan benne minden, ami egy Tarantino filmtől elvárható, csak éppenséggel egy valami hiányzik belőle; és ez a valami pontosan elég lesz ahhoz, hogy hamar elfelejtsük a filmet. A Halálbiztos egyébként egy „Párbajhoz” hasonlatos road-movie-thriller, csak hogy ilyen magyarosan fogalmazzak, de azokból is a gyengébbik fajta, sajnos ezúttal Quentin kapufát lőtt, nem sikerült maradandót alkotnia. Pedig a színészek igazán kitettek magukért. Kurt Russel például annyira jól játszik, hogy még haragudni sem tudunk rá. SŐT! Én személy szerint neki drukkoltam. De nem lövök le több poént, mert ennél a filmnél nem szabad.


Nagyon sajnálom azt, hogy a magyar mozik megfosztottak minket ennek a remek filmnek, közel a kétharmadától. Mivel ezt az egészet egyben kell megnézni, egy teljes este alatt tökéletesen rá fogunk hangolódni az egész feelingre, amit képvisel. Olyan érzésünk lesz, mintha visszautaztunk volna az időben, mintha egy 60-as évekbeli autós moziban lennénk a haverokkal, pár sörrel a kezünkben és jókat szórakozunk, meg nevetgélünk az egészen. Rengeteg olyan filmes trükköt alkalmaztak a srácok, hogy ez sikerüljön nekik és ez sikerült is, minden esélye megvan arra, hogy egy kultfilm váljon belőle. Egy biztos, még sokáig emlékezni fogunk arra, hogy:

„Ha felbéreled őt, hogy kinyírjon egy rossz fiút, akkor nagyon biztosnak kell lenned abban, hogy te nem vagy az.”
„Kérem atyám könyörüljön rajtam… Isten könyörületes… én nem!„
„Idén Hálaadáskor amiben haza fogsz jönni… az egy hullazsák lesz…„



Rendezte: Robert Rodriguez, Quentin Tarantino,
Eli Roth, Edgar Wright, Rob Zombie
Forgatókönyv: Robert Rodriguez, Quentin Tarantino, Eli Roth, Edgar Wright, Rob Zombie, Jeff Rendell
Szereplők: Bruce Willis, Michael Biehn, Jeff Fahey, Freddy Rodriguez, Kurt Russel, Quentin Tarantino
Zene: Robert Rodriguez
Játékidő: 191perc

IMDB: 8.5
Saját vélemény: 8.0


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...