L'ecsó

  • Írta: Ca$h
  • 2007. július 27.
Remy (Patton Oswalt) életében két dolog van, ami átokként kíséri bármerre is járjon. Az egyik, hogy sajnos patkánynak született, a másik pedig, hogy olyan érzékekkel áldotta meg a sors, ami még az emberek körében is rendkívül ritka, nemhogy a patkányoknál.
Képtelen megfogadni az apjának (Ian Holm) a tanácsát, miszerint a hosszú élet titka, hogy szemetet egyen és hogy kerülje az embereket. Egyiket sem képes betartani mivel ínyenc ételekre vágyik és ha teheti mindig megnézni a tv-ben Gusteau (Brad Garrett) műsorát, amiben azt hangoztatják, hogy főzni bárki tud csak akarnia kell.


Egyik nap Remy és a családja menekülésre kényszerül és a nagy zűrzavarban elveszíti őket, de minden rosszban van valami jó, kiderül, hogy valójában mindvégig Párizshoz közel voltak, a legjobb ételek és ínyencek városához. De ha ennyi nem lenne elég, ráadásul Gusteau éttermétől pár száz méterre. A kis patkány be is lopózik az étterembe, hátha kamatoztatni tudja tehetségét, de sajnos patkány mivolta miatt igencsak nagy bajba keveredik, ami majdnem az életébe kerül. Szerencsére talál magának egy barátot Linguini (Lou Romano) személyében, akivel kölcsönösen segíteni tudnak egymásnak, hiszen ennek a fiúnak is csak annyi az álma, hogy egyszer a világ legjobb chefje legyen, akárcsak pici patkány barátunknak. A siker a küszöbön van, de semmit sem adnak ingyen, keményen meg kell küzdeniük érte, nem kevés akadályt legyőzve.


Bevallom őszintén, mikor megláttam a mozikban, hogy kedvenc animációs filmkészítőim a Pixarnál új mesével ajándékoznak meg minket, nagyon megörültem. Sajnos szomorúan kellett konstatálnom, hogy ezúttal nem sikerült meggyőzniük, legalábbis engem biztosan nem. Viszont örömmel üzenem mindenkinek, aki hasonló érzelmekkel birkózik magában, hogy a bemutató igaz, hogy nem lett túlságosan meggyőző a végeredmény viszont annál inkább. Aki beül erre a mozira, újra egy mesteralkotással fogja szembetalálni magát, a csalódás kizárt.


A Walt Disney és Pixar Animations közös produkciója mindennel rendelkezik, ami ehhez a műfajhoz szükséges. Rendkívül eredeti és tündéri karakterekkel, lélegzetelállítóan gyönyörű grafikával, rengeteg poénnal, sok-sok kellemes geggel. Nem hiányzik belőle semmi, miután megnézzük nem lesz bennünk az a hiányérzet, amit mondjuk egy „Táncoló Talpak” után érezhettünk, úgyhogy csak bátran emberek bátran, gyerünk megvenni azt a mozijegyet, de előbb olvassátok el a soron következő pár infót!


Remy és Linguini barátsága, kapcsolata egyszerűen imádnivaló. Egyik kedvenc jelenetem, amikor először próbálnak közösen a konyhában tevékenykedni, de nem igazán tudják még, hogy mi tévők legyenek. Linguini végignéz mindent a ruháján, hogy hova tegye újdonsült barátját, még az alsónadrágjához is benéz, erre Remy könyörgő arcát látva inkább eltekint ettől a megoldástól. Külön érdekességnek számít, érdemes egy picit jobban odafigyelni, hogy mikor benéz az alsónadrágjához a Hihetetlen család logóját véljük majd felfedezni rajta. De ez csak egy a rengeteg olyan jelenet közül, amiben a film egyszerűen sziporkázik. Hozza a szokásos színvonalat, amit minden egyes filmjükkel egyre magasabbra helyez a Pixar. Azt hihettük, hogy a „Verdáknál” már egyszerűen nem lehet jobbat készíteni, pedig lehet, ha nem is jobbat, de legalább olyan színvonalasat biztosan. Külön kedvencem volt Remynek a testvére, akinek csak az evésen jár az esze és a nyelve sem pörög valami gyorsan. Illetve ne feledkezzünk meg az öreg tapasztalt sokat megélt apjáról sem, aki külön színfoltot visz a történetbe. Ezen kívül a konyhában minden egyes karakter annyira eredeti, hogy külön történetet lehetett volna velük készíteni.


A Lecsó egy igencsak kellemes szórakozást ígérő kis mesefilm, hihetetlenül aranyos karakterekkel, rengeteg poénnal, és természetesen a jól megszokott mondanivalót sem hagyták ki belőle. Aki idáig undorodott, vagy félt a patkányoktól, az ha nem is fogja legyőzni undorát, innentől fogva garantáltan más szemmel fog ránézni ezekre a nehéz sorsú állatkákra. Mert sosem lehet tudni, hogy éppen melyikük rendelkezik olyan különleges képességekkel, amitől akár még a mi életünk is meg tudna változni. A Pixar Animations újra bebizonyította, hogy az ő általuk készített filmek egészen mások, mint a többi produkció ebben a stílusban. Az ő karaktereik annyira eredetiek, olyan szerethetőek, hogy ezzel nem nagyon lehet versenyre kelni. Az ő általuk készített grafikai megjelenítés, részletesség és profizmus egyszerűen utánozhatatlan. A történeteikről nem is beszélve. Mást már nem is tudok írni csak annyit, hogy melegen ajánlom minden egyes korosztálynak, és én személy szerint már izgatottan várom, hogy milyen különlegességgel szolgálnak nekünk jövő nyáron. Tapsvihar a Pixarnak!

Rendezte: Brad Bird
Forgatókönyv: Brad Bird
Szereplők: Patton Oswalt, Lou Romano, Ian Holm, Peter Sohn, Peter O’Toole
Zene: Michael Giacchino
Játékidő: 110perc

IMDB: 8.6
Saját vélemény: 9.5

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...