Ne szórakozz Zohannal

  • Írta: Ca$h
  • 2008. augusztus 1.
Nem volt olyan régen, bizonyára emlékeztek még a Hancock bemutatójában lévő szövegre: „Vannak hősök, vannak szuperhősök, és van Hancock.” Ezt a sort nyugodtan lehetne úgy folytatni, hogy ott van még Zohan, az izraeli katona, minden szuperhősök szuperhőse.
Zohan olyannyira tökéletes, hogy minden nő az ő kegyeiért harcol, képes lenne egyedül leverni Joda mestert, Neót és talán még Hancockkal is elbánna, ha éppen jó napja van és kedve szottyanna egy kis mókához. Teljesen képtelenség legyőzni, puszta kézzel kapja el a golyókat, amiket ha túl közel kerülnek hozzá még a fogaival is képes hatástalanítani. Betonfalakat rúg át izmos lábaival, úgy ugrándozik egyik tetőről a másikra, mint valami bakkecske. Félelmetes erővel bír a közelharcban és sosem használ fegyvereket, miért is tenné hiszen felesleges. Azonban mikor senki sem látja, az este sötétjében előveszi egy new yorki sztárfodrásznak a fotó albumát, és arról ábrándozik, hogy talán egyszer majd ő lesz a legnagyobb hajszobrász a világon. Nemsokára el is jön a nagy alkalom, amire régóta várt, ugyanis Fantom (John Turturro) a hozzá hasonló palesztin szuperhős, ismét szabadlábon van, és nincsen senki, aki elkaphatná, csak Zohan. Hősünk kihasználja ezt az alkalmat, végre megszabadul béklyóitól és elutazik New Yorkba.


No igen, a filmen egyértelműen érezni lehet, hogy az egyre nagyobb sztárrá „cseperedő” Adam Sandler teljesen szabad kezet kapott. Ez abból is látszik, hogy nem csak a főszerepet vállalta el, hanem többek között ő a forgatókönyv egyik írója is. Ha azt gondoltátok, hogy láttatok már mindent, akkor ez a film hatalmas meglepetésekkel fog szolgálni nektek. Olyan trágár szavak fognak elhangzani benne, amit mozivászon még nem látott. Igaz Zohannek és a többi szereplőnek meglehetősen érdekes akcentusa miatt sokszor nem leszünk biztosak benne, hogy mit is hallottunk valójában. Pedig nekem elhihetitek, hogy jól hallottátok:

„Annyira oda vagyok érted, hogy legszívesebben
úgy megdugnálak, hogy a popsidon jönne ki.”

„Annyira beléd vagyok zúgva, hogy a bré is csak érted áll fel.”



Ehhez hasonló mondatok csak úgy ezreivel fogják elhagyni a szereplők száját. Nem tudom, hogy a végletekig prűd amerikai közönség mit szólhatott (mondjuk az imdb pontozáson látszik) ahhoz, amikor Zohan percenként kap el minimum 60 éves mamikákat. Ha meg kéne számolni hány vénasszonynak adja meg a végtisztességet, eléggé érdekes adatok jönnének ki. Meglepő módón sem a zsidók, sem pedig a palesztinok nem vonzódnak a szép, feszes, fiatal lányokhoz, csak az öreg nénikhez, olyanokhoz mint Hillary Clinton és még sorolhatnám. Szerencsére ott lesz nekünk a meseszép főszereplő kislány, aki azért még a jó öreg gerontofil (aki az öreg nőkhöz vonzódik) Zohant is leveszi a lábáról. Nem is csoda, szerintem mindenki odaadná érte minimum a kislábujj-körmének a végét, ha mást nem is.


Ez a film egy végletekig túlzásba vitt szatíra, ami kellően kifigurázza a szuperhősökről szóló mozikat, ezenkívül megpróbálja észhez téríteni a világot, amely manapság erőteljesen zsidó, illetve arab ellenes irányba tendálódik. Ha mondanivalóval nem is bír igazán, azért mindenképpen meg kell, hogy említsem: én személy szerint a közepe felé már úgy röhögtem, hogy azt hittem beszakad a hasam és hogy ott halok meg egyhelyben. Nem mindenki kedveli ezt a fajta humort, amit utoljára a Csupasz Pisztolyokban láthattunk, de vannak akik remekül tudnak rajta nevetni. Nem kell komolyan venni, nem kell túlságosan sokra számítani, egyszerűen csak élvezni kell ennek a mesterembernek (Adam Sandler) az idiótaságait. Érezhetően ez az a film, ahol senki sem szabott határokat mindenki kedvenc mókamesterének, teljesen el tudta engedni magát, végre az lehetett, aki mindig is akart lenni, ami érezhető is lesz a filmen. Rengeteg csúnya szó, brutalitás, bunkóság és szex, szex, szex.


A Ne szórakozz Zohannel egyértelműen nem egy gyerekeknek készült komédia. Minden szülőt óvva intenék attól, hogy elvigye rá csemetéjét. Viszont aki szereti az abszurd humort, a lehetetlenül idióta helyzeteket, illetve bízik Adam Sandlerben, az mindenképpen nézze meg, jókat fog szórakozni rajta. Később egyébként szerintem házibuliknak a nagy kedvence lesz, hiszen pontosan olyan hangulatot teremt, amire egy ilyen szituációban szükségünk szokott lenni. Aki meg sírni szokott nevetés közben, az mindenképpen vigyen magával egy 100-as papírzsepit.

Rendezte: Dennis Dugan
Forgatókönyv: Adam Sandler, Rober Smigel
Szereplők: Adam Sandler, John Turturro, Emmanuelle Chriqui, Rob Schneider
Zene: Rupert Gregson-Willimas
Játékidő: 113perc

IMDB: 5.6
Saját vélemény: 8.0

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...